nem tudom, valahogy nem szeretem az ilyen eseményeket. fotósok, meg körülnézők, meg kivanitt.. mindegy. egyébként azt sem értem, miért kell ilyen baromi hangosan nézni a filmeket. engem pl kifejezetten zavar, főleg, mikor fém tárgyak súrolódnak, azt még késsel-villával sem szeretem.

aztán meg reggel anyámmal ez a kaland, komolyan. kap egy beutalót, amin annyi van feltűntetve, hogy sote izotóp labor. meg azt mondják neki, tudja, volt már ott, katika. és akkor elindulunk egy emlékkép alapján egy helyre, ahol anyám 7 éve járt. előtte hívok tudakozót, sote-t, nézem a netet, nincs infó.

megérkezünk, áttessékelnek a szemközti intézetbe. ott természetesen vissza a másikba. majd kiderül, hogy ez mégsem jó intézet, megadnak egy számot, hívjuk a szabolcs utcát. ja igen, a 11. kerületben vagyunk.
szabolcs utcát elérem, nincs bejelentve anyám. akkor mi lehet a kórház, nem tudják. elkérem tűlük a kútvölgyi számát. felhívom, nagynehezen kapcsolnak, ez sem az. akkor mi lehet.. blabla..
két telefon még és a baross utcai kórházban megtalálják anyám nevét, közlik, hogy siessünk, mert már nem sokáig csinálnak vizsgálatot. taxi.

5 percre lakom a helyszíntől, és anyám azért aludt nálam, hogy hamarabb tudjon a kivizsgálásra érni, mintha az első reggeli vonattal jönne.
egyébként meg egy kedves nővérke az első helyszínen 3 perc alatt elintézte volna telefonnal, hogy a baross utcai címet megkapjuk.

nem értem ezt sokszor.