csájldhúd

egészen úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, mikor először még prince of persia volt, aztán wizard, meg galaxy, és a hihetetlen scarabeus, majd a felfejlesztett paperboy és a batmen, és a magnófejet tekergettem folyton, és néha a számítógépes kazettát tettem be a magnóba, és nagyon szerettem volna floppys drivert. aztán meg jött apámnál a settlers, és mikor egy délutáni vizit után felmentem hozzá másnap reggel, ugyanúgy ült a zöld fürdőköpenyben, csak borostásan. és aztán összeköltöztünk, és a settlers engem is elkapott, aztán a cesar, majd az age of empire és végül a diablo.

nos hát, amióta megvan a laptop, azóta a simsszel játszom folyton, még a barátok köztet sem néztem a játék miatt. de napraforgóék már elég jól állnak, elő is léptették őket, barátaik is vannak, sőt, folyton csókolóznak. nos hát, az életem végül mindig visszatalál a régi medrekbe, hogy folydogáljon úgy is egy kicsit.