na, az van, hogy az új ember, akit most nekem tanítanom kell, szóval ő nagyon kedves. és nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fárasztó dolog - egyébként. mert nem csak tanítani kell, hogy mit, hogyan csináljon, meg ellenőrizni, hogy jól csinálja-e, de még a kérdései (amik tök jók, hogy vannak egyébként), meg az, hogy felettem áll, és nézi amit csinálok.. szóval nem egyszerű. de működni fog, gondolom.

meg fáj a hasam, úgyhogy ma érzékenyebb vagyok a szokásosnál. és kicsit lehangol az is, hogy akartam írni dalszöveget egy barátomnak, és sosem volt rá időm, aztán tegnap este muszáj volt már, és akkor hallgattam a zenét, ami egyébként nem rossz, és rájöttem, hogy nem tudok dalszöveget írni, mert mindig versszerű dolgok jutnak eszembe, és amikor butítani kezdem a szöveget, akkor az nagyon buta lesz, és a szótagokat megnyújtani tök gáz.. szóval nem lett jó szerintem a szöveg, és akkor ez most elszomorít.

a héten viszont a szobában rajtam kívül csak 3 fiú van, és ez így nagyon jó. a bencével beszélgetek folyton, mert a kiborulás határán lépdel már hetek óta. hozza a kis piros bögréjét, én meg az enyémet és mindig el kell telnie tíz percnek, mire kibukik belőle az első zokszó.. aranyos. egy igazán kedves ember egyébként.

és most a scissor sisters énekli, hogy:

gonna take your mama out all night
yeah well show her what its all about
well get her jacked up on some cheap champagne
well let the good times all roll out

ami azt jelenti, hogy mindjárt kezdődik a comfortably numb, ami gyönyörűséges, és pont erre van szükségem, így, 11:02-kor, szerdán.