change my pitch up

jaj

valaki útravált belőlünk.

na jó, péntek van, ez klassz. még egy sorozat és alszom. kettőig minimum. kurvára ki kell pihennem magam, nem értem, miért tör rám az álomkór mostanában.

-

éhes vagyok.
és hétvégén is meló. eh.
és éhes is vagyok.

misztergerriszon

ma miszter gerrizsonnal dolgoztam, és elmondtam neki a végén, hogy én szinkron-oszkárt adnék neki, és hogy mennyire tragikus, hogy már gyabronkáé a hang. elmondta, hogy volt ez a sztori, utána még jobban sajnáltam az egészet, és mondtam, hogy a szemetek a homérszimpszont is így nyírták ki, és hogy le se szarják ezt az egészet. és hogy bassza meg.

ilyenek vannak ma.

more beautiful

beautiful

voiceless

ez milyen, elindult a miami helyszínelők a viasaton HANG NÉLKÜL. és nem én vagyok béna, egyszerűen nincs hang. muhahaha, így aztán kurva igzi lesz.

vége

csak ennek a napnak legyen vége, jó? komolyan. legyen már vége.

szotyesz

átbringáztam szotyihoz, úgy döntöttem, nem emelem meg az ülést, amit azért megbántam, de már mindegy. szotyika meg annyira édes, hogy majd felfaltam. napi egyet kaksizik (tudom, ez rajtam kívül senkit sem érdekel, max ribit, ő meg nem olvassa, de most ez nem számít), szóval napi egy akna, és visszafogott pisilés, a kanapét sem hugyozta le, pedig azt szokta, ha nincs otthon a szerelme, de most nem teszi. alig várja a kajaosztást, aztán bejön mindig a simiért, és simi közben már érzem rajta, hogy játszana, olyankor futunk egy kört, és mindent, amivel játszani lehetek eldobálok neki, ő visszahozza, aztán még egy simi kör, egy új kajaadag, és eljövök, és nincs hiszti, meg semmi, olyan ez, mint egy jól működő eltartási szerződés, muhaha.

szóval már itthon, mindjárt indulok is tovább, még bankoznom kell, meg mindenféle szarságot el kell intéznem, és ma prezentációm is lesz, a fene.

a mutatóujjam már nem dagadt egyáltalán, viszont most jobban fáj, mint eddig valaha. na ezt add össze.

hát

hogy dolgozzon úgy az ember, ha folyton meetingjei vannak, de most tényleg.. faszommár.

lelet

innen fentről úgy tűnik, hogy az építkezésen találtak valami leletet, mert leállít az ásás, és parcelláznak, és simogatják a földet, meg fotózzák egy méretarányosság végett odaállított tárggyal. sajnos olyan magasan vagyunk, hogy nem látom, mit.

interested

kurvára nem érdekelnek már az emberek, annyira sem, mint eddig, azért ez borzasztó.
persze valahol meg természetes is, sosem szórtam szét a figyelmem, mondjuk így.
közben meg tökre tudok figyelni, szóval nem értem.
persze, aki meg érdekel, arra nyagyon tudok figyelni. ha akarok figyelni. vagy hogy van ez?
mindegy is, faszt filozofálok itt fél 12-kor?

3.

ez a harmadik műszak nagyon jó.
ettem, lenyugodtam mostmár. el is mosogattam. az ujjam idegesít kicsit, remekjól hajlítom, de csak egy pontig, onnan olyan, mintha valami bele lenne rakva, amitől akad. meg ha erősen kiegyenesítem, akkor is. ráadásul azt hittem, nem is látványos a lilaság, ehhez képest egy belső meetingen ma a legalább két méterre tőlem ülő főnököm azt kérdezte, mitől fekete az ujjam. eh.

jó ez az öblítő illat viszont.

hazafelé

azt hittem, megpusztulok. mert az volt, hogy két mosást megcsináltam, meg tévézgettem, netezgettem a ribinél. aztán összecsomagoltam cuccokat, vizesen kétszer olyan nehéz volt a háti, amit egyébként úgy tudtam csak összezárni, hogy ugrálnom kellett rajta szinte.

nah, szóval ez a hátamon, oldalamon laptop, meg oldaltáska, és akkor bringára fel.

persze a váltó szar, szembe a forgalommal iramlok, oldalamon laptop csapkod és esik ide oda, és közben persze a mutatóujjam sajog. nem gond, jobb kezem alá veszem laptopot és fél kézzel, szembe a forgalommal hajtok. ja igen, legalacsonyabb ülésmérettel, vagyis egészen lent ülve. aztán klauzál után macska kő, a kedvencem, ehhe. de szerencsém volt, mert az utcámban úgy begyorsítottam, hogy a mögöttem jövő kocsi nem ért be, sőt, még arra is volt időm, hogy feltoljam a kapuhoz a bringát.

ekkor jött a neheze. hátamon kőzsák, oldalamon laptop, és még emellé bicikli felkap, fel a másodikra. egyhuzamban, mert szar ugyan, de inkább legyen egy menetben szar, mint hogy megálljak, és újra.

na, a faszom kivan, ma nem edzek, mert ez egy heti edzésemmel felért, basszameg.

venségség mondjuk

itt vagyok ribinél, sikerült chellon bejelentkeznem az én laptopommal, de itt lassabb a net. szotyika édes. ribike meg megérkezett, csak mondom, aranycsillámok voltak a mellein pár órája, muhaha.

ending

nem tudom, valahogy a tanulószakaszom lezárult, észre sem vettem. lehet a lakás, a saját élet miatt, felnőttem, fasz tudja, de már nem a lépésekre figyelek (ami egyébként nem jó), hanem előre valahogy.

megszokás - alkalmazkodás

megszoktam a magasságot, elmúlt a tériszony. milyen érdekes, hogy két hete még remegett a lábam a tűzlétrán, most meg már mászkálok, mint egy hülyegyerek.
és mindent meg lehet így szokni, nem? pl azt is megszoktam mára, hogy a fájós ujjammal gépelek. írni még nem tudok vele, de a gépelés már sima.
és akkor még nem is mentem el misztikusba, muhaha.
kurva jó egyébként, hogy már nincs olyan meleg. én ezt az időt szeretem. nekem ez a nyár.

paris

én asszem, egészen a kezdetektől imádom paris hiltont, az van. szerintem zseniális a kiscsaj. tökéletes vetülete annak, ami van.

-

pedig pontosan annyik vagyunk, amennyit befgadunk, nem? meg amennyit hozzáépítünk ahhoz, amit befogadunk. és tkp már a látás is befogadás lehet. fasz tudja, tényleg.

dont speak

micsoda szél van.
nem mintha nem lenne mondanivalóm amúgy, és nem mintha nem tudnám mondani. csak valamiért mégsem mondom. picsába, mi?

szeretnek itt az emberek amúgy. és végülis ez jó.

secretly

mg

néztem a maya goldot a mokkában, nagyon nem szexi már a csaj az van. pedig régen nekem tetszett, mert erotikusan kancsal.

munka

zsóval beszélgettünk ma, miután elindult ribi a buszhoz. többnyire a melóról, és arról, hogy mennyire nem élvezik az emberek, meg hogy nyeglék (ez milyen jó szó), meg apatikusak, és hogy ez valahogy divat, főleg az én szakmámban. érdekes egyébként, hogy reggel szinte ugyanezt a témakört veséztem ki emailben.. mindegy.

szóval hogy ez olyan furcsa. hogy így a nap jelentős részét, az élet jelentős részét a munka tölti ki, és egyszerűen nem hiszem el, hogy lehet valamit utálattal jól csinálni. beteggé teszi az embert az. meg hogy minek csinálja, ha utálja. illetve, hogy nem talál benne szerethetőt. de legfőképp, hogy el kell játszania, hogy utálja.

nem tudom, lehet, maradi vagyok, de engem inspirál a siker, vagy egy klassz eredmény, vagy egy jó beszélgetés. a láncreakciókban hiszek, és pontosan tudom, hogy kell egy motor, hogy elinduljon a gépezet. én szívesen vagyok ez a motor az esetek minimum 75 százalékában, de kurva szar olyan embereket tologatni, akik direkt kiveszik a kerekeiket.

és az a furcsa, hogy ez lehet az egyetlen kiszámítható dolog az életben. ahol pontosan tudod, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy valami jó legyen. és mégis. illetve mégsem teszed meg. illetve teszik meg.

lehet persze, hogy követhetetlen vagyok.

na tessék

"jógatáborba igyekvő hippik a buszon. a one of us szól. utazom."

adopting

na, nálam vannak ribike kulcsai, és 10 napig én vagyok szotyika anyukája, bibibeee.

és kaptam közben egy nagyon súlyos briefet, de érdekes a téma, úgyhogy egyelőre inspirál a dolog.

ujjas

tökre lelohadt már a dagadás az ujjamon, de valahogy úgy estem rá, hogy pont akkor fáj, ha pötyögök, úgyhogy a mutatóujjam ki kell hagynom a gépelésből, ami azért szar, mert így azért lassabb ez az egész, na.

ma egész klassz az idő, nem? na.

sznúzi

ma a szokásosnál többször nyomtam le a snooze gombot, úgyhogy igyekeznem kellene, de nem teszem.
tulajdonképpen semmihez sincs kedvem. és most esett le, hogy ribi elutazik, és nem lesz itt egy hétig. ez rossz lesz. persze neki nem.

kocka 2.

nem rossz ez a hiperkocka, bugyuták a dialógusok, de ha a végén lesz valami megoldás vagy klassz csattanó, akkor megbocsátható az értelmes dialógusok hiánya.

baszki, vége. nem értem. mi volt az az eszköz vagy mi a fasz, amit a végén kate odaadott? meg akkor most mi a fasz van? ő egy katona volt. faszom az ilyen filmekbe.

anya és telefon

az ujjam még dagi, meg lila, de nem vészes asszem. tök érdekes egyébként, hogy még egyáltalán nem fájt, de már tudtam, hogy valami van vele. mindegy is.

anyám tegnap vagy ötször hívott. először azért, hogy elújságolja, hogy megint kibaszta a tévét a villám, úgyhogy fent nézi nálam a tévét. aztán azért, hogy ezen van-e teletext, aztán azért, hogy nézem-e az egyesen a műsort, és ha nem, akkor azonnal nézzem, mert nagyon jó, aztán hogy menjek a múzeumok éjszakájára, aztán meg hogy most látta, hogy a www.kultura.hu-n kell megnézni a programokat. édes, drága anyukám, úgy szeretem.

csodálatos martina

myth

tegnap olvastam sartre drámákat, és felfedeztem, amit mindig is tudtam, hogy az összes mexikói sorozat a görög mítológiai sztorikon alapszik.

breaking news

lehet, hogy eltört a mutatóujjam. na jó, eltörni tutira nem tört el, már egyszer eltörtem, és akkor egyáltalán nem tudtam mozdítani, de lila, be van dagadva, és még derékszögig sem bírom behajlítani.

szitár

basszus, valami faszom indiai szitár zenét hallgat itt valaki, és ettől megőrülök. miért nem lehet fejhallgatót használni, de most komolyan. iszonyat ez a zene, nagyon szar.

off

tenksz tu dö vihar, elmúlt a fejfájásom, és ma reggel egy zseniális prezentációt tartottam, szóval ez a nap eddig elég jó, csak ne kellene most lehetetlen témában rádiószpotokat írnom.

meg az van, hogy 3-kor elvileg szervezetileg mind kimegyünk a rómaira hekkezni (én lángos+kukorica combót jeleztem a hekknemszeretés miá), de igazából tök szívesen mennék inkább haza háromkor, mint a rómaira, tutifix többórás dugóban szenvedve.

jajdejó,

jön a vihar.

és

azért az kurva jó, hogy már csütörtök van.

spenót

tegnap csinált a ribi ilyen spenótos cuccot, vagyis spenótot, amit aztán belegöngyöltünk abba a palacsinta szerű izébe, megvan tortilla.. szóval azt. és maradt egy csomó spenót, én meg kifőztem tésztát, és akkor fél óra múlva hazamegyek, és enni fogok, és isteni érzés lesz, mert nagyon jól sikerült, na.

két rohadt scriptet kellene megírnom, kb 5 perces meló, de nem visz rá a lélek. ismered az érzést biztos te is, nem? na.

na

kurvára nem múlt el a fejfájásom, de most folyadékot nyomok magamba sokat, már egy litert, illetve több mint egy litert megittam.
aztán meg én tökre leszarom, hogy magyar-e a blogger vagy nem, nem is értem, miért számít ez.
holnap megint prezentálnom kell, és eldöntöttem, ahelyett, hogy parázom ezektől, inkább megtanulom jól csinálni, oszt akkor aztán már tényleg akkora szakember leszek, mint az állat.

tegnap volt a ninjás south park, mikor dobócsillagot dobnak izékének a szemébe, és aztán kutyának öltöztetik, hogy az állatorvos kiszedje majd, de elszökik, és aztán a legjobb, mikor cartmen láthatatlanságát használva egy pódiumon oson meztelenül, csudálatos!!!:) izékének nem ugrik be a neve, de szőke. izéke, tudod, na.

annyira nincs kedvem semmihez amúgy, illetve van, csak semmi olyanhoz, amire van lehetőségem.

dejó

a baywatchban meg az adamski-féle killerre motorcsónakversenyezik dévidházelhoff, és egy hercegnőt szorít érzelmesen a mellkasához. mindenki neki drukkol, nagyon izgi. persze épp mikor mitch hájfájvot ad, mert nyer, jön egy másik csónak és közli, elrabolták hercegnőt. azonnal indulnak, de társa mondja, nincs elég üzemanyag. dráma. aztán megmentik, de kiderül, a lány, akit ölelt, az a hercegnő. azta.

milyen jó, ha az ember fejfájással otthon tölti a délutánt.

mp

a melrose place meg kurvajó, basszus.

faszkivan

az kibaszott idegesítő, hogy a pasik egyszerűen ismeretlenül odamennek az emberhez, és olyat kérdeznek, amihez az égvilágon semmi közük. pl, hogy te miért a lányokat szereted. ez olyan, mintha azt kérdezném tőle, hogy gyakran fordul-e elő veled, hogy hamarabb elélvezel, mint a csajod. semmi közöm hozzá, nemde? megjegyzem, ismeretlen emberről beszélek, a villamos megállóban. faszom, de tényleg, miért gondolják azt, hogy ezt megtehetik? hogy csak úgy odajönnek, és kérdeznek, mintha ez teljesen természetes lenne. és miért nem mennek oda egy heterohoz, hogy figyu, te lenyeled? faszomat, ilyenkor tökmegértem a harcos feministákat. nekem nincs bajom a pasikkal, de ez tipikusan pasi dolog.

a ribi mesélte, hogy tegnap meg egy bárpultnál megdicsérte épp egy közös barátnőnk, hogy milyen szexi. erre a mellette álló ismeretlen faszi odafordult, hogy tényleg és hogy ez a felső, és már nyúlt is a mellei felé. hogy a faszba képzeli ezt? és mit szólna, ha egyszerűen megfognám a golyóit, hogy de klassz ez a gatya rajtad. eh, faszom kivan, de tényleg.

im lovin it

felfedeztem, hogy van completta is itt, és ez nagyon jó, mert a complettát nagyon szeretem.
és basszameg, holnap én prezentálok. utálom.

jaj

annyira kedves néni, na.

-

we are the fucking lover generation, nem pedig a love generation, az van.

most ez szól

-

everybody's gotta learn sometime.
olyan, mintha egy képeslapban élnék amúgy, vagy legalábbis, mintha egy képes lap lenne előttem, ha cigizek, vagy balra nézek itt a laptop fölött ülve. persze ez jó.
aztán meg volt már kámingáutom is, bár ez annyira nem érdekel.
letöltöttem egy madonna albumot, ahol a számok között mindig ilyen beszélgetések vannak vele, nagyon érdekes. most a dontkrájformíárdzsentína van, az a rész, amit miskolcon mindig eljátszottam: have i said to much there is nothing more.. blablabla.. és aztán a katarktikus instrumentális vonós refrén. ah.

ma

igazából olyan nagyon lassú ma minden, hömpölygős, maszatos, gőzös vagy nem is tudom, hogy mondjam.
vannak viszont olyan érzetek, amik jók, mint mikor úszol a balatonban, és "belefutsz" egy hidegebb vízoszlopba.

tv

hihetetlen dolgok vannak reggel a tévében.

bímájgeszt

elment a faterom. egy kiflit nem vett, egy forintot nem adott, de kértem tőle két szál cigit, mert nekem már csak egy volt, azt azért hagyott itt nekem.

vágyós

a búza téren kapható csalamádés hamburgerre vágyom.
meg arra is vágyom, hogy hűvös szél fújja a vizes lábfejemet egy tóparton mondjuk.

energia

iszonyúan írtóztam ettől a naptól a munka miatt, mert így nagyon sok van mára, és úgy éreztem, hogy olyan szétterülős, megfoghatatlan sok, de aztán most kezdem megfogni, és irányítani, és most már annyira nem félek, és asszem, nem is kell tovább maradnom majd, szóval végülis jó lesz.

egyébként meg kicsit tele van a tököm dolgokkal, kicsit azt érzem, hogy nincsen energiám, vagyis leginkább azt, hogy fogy, vagy nem is tudom. persze ezt úgysem tudom jól leírni, sosem tudom jól leírni a dolgokat.

hülyeség

most nem tudom, csak én vagyok hülye, hogy zavar, hogy a naplós kisköcsög a műsor végén a tv2 filmjét úgy harangozta be, hogy matthew perry játszik benne, mikor a matthew perry az rtl-en épp induló filmnek a főszereplője volt?

helyzetjelentés

ez a meleg basszus iszonyatos.
meg tök sok a munkám, de jó, mert vannak sikerélményeim.
meg nálam fog aludni az apám a hétévégén, ajaj.

viszont egyre jobban szeretem paris hiltont.

ezt muszáj

valaki más blogján találtam, nem is tudtam, hogy van, és annyira örültem, hogy mégis, és ez amúgy is egy csuda.

sp

most komolyan, nem tiszta south park ez?

kedves naplóm

iszonyat meleg van, és csak most kapcsoltam be a légkondit, mert valaki, aki hüje, kikapcsolta.

invitálnak a földes bálra, de nincs kedvem menni. meg apám is jön úgyis.

csocsóban nem vagyok még formában, de csak belejövök majd valamikor.

dolgozunk a jenővel, meg a csabival, kedvesek mind a ketten. most már négy briefem van, vagyis elég sok lett a meló.

mit írjak még, kedves naplóm? tegnap edzettem, mert kezdem unni a hurkákat a testemen.

meg csináltam bundáskenyeret is.

meg mostam kézzel.

replyall

az előbb egy reply all-ban jól benne maradt az ügyfél is, még szerencse, hgy nem azt írtam, hogy bassza meg a kurva anyját, aki ilyen feladatot ad. ez csak azért fordulhatott elő, hogy nem ezt írtam, mert nem ezt gondoltam. micsoda szerencse.

szószi

nahát, nem is tudtam, hogy a hősökös skizo csaj a dr szösziből volt nekem ismerős. ezt a mondatot nem így kellett volna írnom, de most már mindegy, nincs kedvem törölni.

w&g

basszus, a karen szinkronja is más lett a will és grace-ben. hová fajul a világ???!

alvás előtt

már világos van, de pont szemben velem fent van a hold. majdnem elfogyott, de most még van belőle azért, szép.
ettem levest, és most lefekszem.
a ribi azt írta, nincsenek illatok, de szerintem neki ez a poppers miatt van. én érzem az illatokat. rengeteg van, lefekvéshez ölelkeznek egymásba.

jóvan, nekem tetszik, na

ezt most küldték, és nem tudom, szerintem vicces.

hajas

máma nagy lépést teszek, levágatom a hajamat ugyanis. valamiért ilyen nehéz kérdés nekem ez a haj dolog, sosem értettem, miért. mindegy, ma levágatom, sőt, lehet, be is festetem, de ez nem bizonyos. na így.

van most egy vicces melóm, de elég laza ez most még. elképzelni sem tudom, milyen lesz ha pörgős lesz, illetve egyelőre azt gondolom, hogy akkor is laza. eh.

és hétfőhöz egy hétre nálam fog aludni a faterom. hátha ad pénzt. milyen gonosz vagyok. de ha ismernéd őt, tudnád, hogy ő sokkal gonoszabb, muhaha.

jaj

istenem, nagyon rossz a kulka.

lecsó

bármikor meg tudom mondani mostmár, milyen idő várható, és hogy hol esik. hihetetlen, pontosan látom, hol villámlik. egészen új arcát ismerem meg az életnek, haha.

most már lett több melóm, ez így már kellemes, bár még mindig van sok üres órám, na. de nem baj. mint ahogy semmi sem baj, sosem.

lecsót ennék amúgy. nagyon.

ez bazdmeg

mekkora ötlet!

+

ja, és finom a kávé.

újdzsob

két exkollegám is itt dolgozik, ami mondjuk nem jelent semmit, mert egyikhez sem fűz semmilyen szorosabb viszony. a melók jóknak tűnnek, és most még az elején valahogy el vagyok felejtve, de ez nem is baj. meg eldöntöttem, hogy itt nem fogom a saját tempómban csinálni a dolgokat, mert mindig megszívom, mikor kiderül, milyen gyors és terhelhető vagyok.

sípcsont

tegnap éjjel a falhoz akartam rúgdosni a szivacsot, mert 3-4 centire eltornáztam onnan, és mikor teljes erőből belerúgtam, a sípcsontom érzékelte a problémát. ugyanis a laptop az ágy végén volt, mert hasalva neteztem, és én teljes erőből abba rúgtam bele, szóval nem annyira jó ez, de elmúlik úgyis, nyílván, mint minden.

imádom amúgy, hogy laptopon dolgozunk itt bent, szeretem a laptopokat. valahogy. és végre van cd-íróm is, működőképes, ami azt jelenti, hogy megint mindent ki tudok írni, amit letöltök, hát nem csudálatos az élet? eh.

új

az új munkahelyen baromi jó a kilátás. viszont, mikor cigizek, tériszonyom van. nagyon régen éreztem már ezt a fajta lábremegést, kicsit meg is riaszt, be kell hogy valljam.
innen fentről minden olyan kicsit, mint a tesz-vesz város.

szombat

takarítottam egy kicsit. nem sokat, isten ments, csak épphogy egy picit. meg hajmosás is volt, meg rendrakás.. ilyenek. aztán nemsokára főzünk, meg eszünk. csupa izgalom az életem.

nem hoztam el semmi munkát basszus, pedig mindenki mindig kimenti a referenciáját. na mindegy, majd megkérek valakit max.

anyám küld borsólevesnek valót, mindent megpucolva természetesen, meg gombapörköltet.
meg a tesóm jön hétfőn, szerdáig nálam fog lakni. hát nem tudom. mindegy, csak jó lesz. nem lesz baj.

nyugi

na izé, voltunk az eki teraszán, és az nagyon jó volt, mert olyan nyugalom volt, és az mindig nagyon jó.
meg az van, hogy mindig sokkal jobb nyugodtnak lenni.

éva

még régebben akartam írni, hogy az éva magazin előző számának címlaplánya szerintem a mester tamás.