hazafelé

azt hittem, megpusztulok. mert az volt, hogy két mosást megcsináltam, meg tévézgettem, netezgettem a ribinél. aztán összecsomagoltam cuccokat, vizesen kétszer olyan nehéz volt a háti, amit egyébként úgy tudtam csak összezárni, hogy ugrálnom kellett rajta szinte.

nah, szóval ez a hátamon, oldalamon laptop, meg oldaltáska, és akkor bringára fel.

persze a váltó szar, szembe a forgalommal iramlok, oldalamon laptop csapkod és esik ide oda, és közben persze a mutatóujjam sajog. nem gond, jobb kezem alá veszem laptopot és fél kézzel, szembe a forgalommal hajtok. ja igen, legalacsonyabb ülésmérettel, vagyis egészen lent ülve. aztán klauzál után macska kő, a kedvencem, ehhe. de szerencsém volt, mert az utcámban úgy begyorsítottam, hogy a mögöttem jövő kocsi nem ért be, sőt, még arra is volt időm, hogy feltoljam a kapuhoz a bringát.

ekkor jött a neheze. hátamon kőzsák, oldalamon laptop, és még emellé bicikli felkap, fel a másodikra. egyhuzamban, mert szar ugyan, de inkább legyen egy menetben szar, mint hogy megálljak, és újra.

na, a faszom kivan, ma nem edzek, mert ez egy heti edzésemmel felért, basszameg.