néha nem akarok az ágyból kimászni, de anyám belémnevelt egy hülye felelősség tudatot és lelkiismeretet is, aminek ilyenkor nem örülök. szóval néha az ágyban kell maradni, és kikapcsolni minden olyan érzékelést, ami az ágybanmaradásban megakadályozhat.
so i look in your direction
but you pay me no attention
néha pont coldplay hangulatom van amúgy.
pump up the volume.
tele vagyok energiával. egyébként. a tél szar, de mindegy, mert már akkor is tavasz van, lehet minusz is nyugodtan.
az unokatesóm, akire tizensok év után bukkantam rá a wiwen, most már nem válaszol, de legalább ismerős a helyzet, ha más nem.
ha felnézek, akkor megint ezt a morcos, életúnt arcot látom, a főnökömét. hihetetlen egyébként, mennyire el tudja venni a kedvemet. ezért nem maradok a szobában sosem, inkább dohányzom, meg barangolok jobbra-balra.
van azért más is, aki mosolyog, és ez megnyugtat. no nem mintha ideges lennék vagy valami.
i lie awake
ive gone to ground
im watching porn
in my hotel dressing gown
now i dream of you
but i still believe
theres only enough for one in this
lonely hotel suite
the journeys long
and it feels so bad
im thinking back to the last day we had
old moon fades into the new
soon i know ill be back with you
im nearly with you
im nearly with you 
és vannak olyan szemek, amikért hálás vagyok. és ez úgy látszik, hogy egy ilyen szemes hét. furcsa belegondolni, hogy amin más néz, az valami olyan, amit valaki más nagyon szeret nézni. mintha a te lábadon szeretnék járni, ha érted, mire gondolok. csak szerencsére a nézésnek nincsen fizikai vonzata. vagyis de, van.
pépesek az emlékeim. lenyelem őket inkább. nem rágódom, minek. jobban szeretem azt a hangulatot, amikor eszembe sem jut, hogy írjak. ne érts félre, ez sem rossz. jól vagyok. csak.
minden kérdőjelet felkiáltójellel helyettesítek mostantól.
kanyargós nap ez a mai egyébként, de biztosan csak a zene miatt. olyan, mintha kurvasokat kanyarognék, egy hegyi úton. óvatosan, de bátran, és körülöttem minden nagyon szép.
összeállítottam egy playlistet, ami gyakorlatilag 3-4 évvel ezelőtt ment mindig a fülemben. nagyon vicces érzés. tricky ma is jó, nem változott sokat az ízlésem.
egyébként meg a szokásos húzós-nyúzós-önzős-szarozós péntek van. aludnék. klassz lenne.
jó azért néha egy-egy zúzós szám az ember fülejében. nem? na.
bélám jutott eszembe tegnap, a kutya, talán tudod, emlékszel, meséltem már róla. most nem fogok, csak mondom. biztos nagyokat rohangál a mennyben, mert minden kutya a mennybe megy.
folyton új albérlet, ezt kissé unom már. egyébként gyülemlik bennem az agresszió. furcsa érzés, de ezt a zenével és egy esedékes, klassz sétával levezetem.
mindig eszembe jut, hogy hogyan tudja az anyám ezt az egészet ilyen hihetetlen erővel csinálni. annyi midnent kellene még tanulnom tőle, remélem lesz rá még elég időm.
és végülis nem tudok dönteni, hogy emocionális vagy racionális típus vagyok. mert hol így, hol úgy. biztos van ilyen keverék lehetőség is, nem?
szóval van, hogy valaki nem beszél. csak akkor, amikor már késő, úgy értem, amikor már rosszat csinálsz, nem úgy, ahogy ő szeretné. olyan ez, mintha reggel arra ébrednék, hogy fáj a lábam, de nem szólnék senkinek, hogy fáj, csak mikor rálépnek, leordítanám a szemöldöküket az arcukról.
ha egy ember egyszercsak megváltozik, az mit jelent? és hogy kell kezelni?
egyébként a gimis matektanárommal levelezek, na jó, ez így túlzás. megtaláltam a mail címét, írtam neki, válaszolt, és most megint. és nagyon érdekes ez az élmény is. meg a zavar, hogy akkor tetszik, vagy magázás, vagy mi a tököm. na, így valahogy.
fáj a fejem ma is. szerintem a környezet van rám ilyen hatással. a megoldatlan dolgok. nem tudom.
tell me when will you be mine
tell me quando quando quando
we can share a love devine
please don't make me wait again
when will you say yes to me
tell me quando quando quando
you mean happiness to me
oh my love please tell me when
every moments a day
every day seems a lifetime
let me show you the way
to a joy beyond compare
i cant wait a moment more
tell me quando quando quando
say its me that you adore
and then darling tell me when
végletek amúgy. már nem bennem, hanem körülöttem.
szeretem ezt a seszínt az égen. meghosszabbítja a látóhatárt. persze csak bizonyos értelemben.
mindig tavasszal fedezem fel a bodily functionst, nem is értem, vagyis mégis. mintha úsznék, egészen olyan, és még itt az irodában is kikapcsol.
napok óta kedvesnek tűnnek az emberek, csak a fejem fáj közben.
a herbertet brigitől kaptam, vagyis inkább vajktól. nagyon emlékszem. akkoriban még működött a discmanem. szerintem 2 hónapig ki sem vettem a lemezt. csodálatos volt. aztán a dani siciliano lemeze. picsába, vannak jó dolgok, na. elégedett vagyok.
youre speaking my language baby.. na hát ez van, kurva jó hangulat, magam sem értem.
mikor mondtam anyámnak, hogy levágattam a hajam, hatalmas időutazásban volt részem. szomorú lett és azt kérdezte, hogy azt a szép hajamat miért.. mire mondtam, hogy de anya, sosem hordtam kiengeve, mire mondta, hogy akkor is.. imádom amúgy, akárhogyis.
oké pirikém, egész nap az a rohadt greatest romance ment a fejemben, mert tegnap meghallgattam párszor, miután láttam a prince-t a brits díjkiosztón.. szóval most megtörtem, beraktam, hallgatom, beszarok. kurvaélet. emlékszel még, hogy az én felvételemen anno az elején elhangzott az a hülye átkódolós üzenet, hogy support the softver blabla.. na mindegy, csak eszembe jutott.
romance basszameg, romance.
a varázsló pedig csak akkor képes varázsolni, ha szeretnénk, hogy varázsoljon.
furcsa egyébként.
tegnap meg szabunál voltam, ami nagyon jó volt, otthonos, kellemes, nyugodt. örülök, hogy egy élet serked benne, mert tovább kell örökíteni őt valahogy. várom is már, izgalmas lesz, ha lesz, és nemcsak mert megígértem, hanem mert nagyon szeretném majd elvinni erre-arra. persze, ha csak engedi. meg beszélgetni. mert jó az.
egyébként meg filozofáltunk, illetve én kezdtem (ebben a témakörben), de aztán ő is csatlakozott, és arra jutottam, hogy kurvára nem a szerelem a mozgatórugó ám. persze, találjuk ki, hogy igen, hogy ezért érdemes élni, de azért ne felejtsük el, hogy ez nem így van. szerelem.. persze, 1-2 hónapig, amíg vibrál és izgalmas és élvezetes. de ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor az utána következő nyugalmat és biztonságot gyakorlatilag bárki meg tudja adni, akiben bízhatunk, francokat kell ehhez szerelem. jó persze, sarkítok, de csak így van értelme.
olyan csodálatos tavasz van, hogy készen vagyok. megőrültem, szerelmes vagyok a levegőbe, és már most elvonási tüneteim vannak, hogy nem érintkezünk.
az egész hétvégét átsétáltam, és egyébként is klassz volt, mikor nem sétáltam az is.
voltam a zsuzsinál, zenélgettünk, beszélgettünk sokat, meg hallgatunk sokat, mármint muzsikáról és muzsikát. és kaptam cd-ket is, meg könyvet meg dvd-t, és a legjobb az volt, mikor a ház udvarán cigiztünk, nem tudom, miért, talán a levegő miatt.
na, szóval fel vagyok dobva, az van. tavasz.
ma csodálatos felfedezést tettem az account szoba előtt elhaladva. megálltam, mert a rádióból kate bush hangját hallottam, és benéztem, hogy mi ez, valami új album? persze közben kiderült, hogy van kate-nek új albuma, de nem ez a lényeg, hanem hogy sharleen volt az a texasból. és rájöttem, igen, sharleen és kate hangja borzasztóan hasonlít. na.
pirikém, egyszer el kell mennünk egy partira, ahol ő is ott van, mint ezen, ni.
jocitól kaptam, képzeld. mármint a linket:)
desree szólt a kávézóban és a pirivel örültünk neki. annyi sok közös dolog van vele. meg valahogy már sosem tudok rá haragudni. persze nincs is miért.
a farsangon ő tölcsér akar lenni, de még lehet, hogy körző leszünk. illetve még az is lehet, hogy én pattanás, ő meg tükör.
ja és tegnap volt este az m1-en, és az egyik kedvenc filmem, akármilyen lassú is. mert szép.
amikor jobban vagyok, akkor valami fizikai szar jön, de ezt lehetett tudni, úgyhogy fel is készültem rá. nem fog kibaszni velem semmi. nahát.
szóval klassz most, hozzá tudnék ehhez szokni.
aint no sunshine when she's gone..
olyan kurva szépen süt a nap, hogy azonnal ki kell mennem!
egy téren álldigált, ahova mindenhonnan halk szavú emberek érkeztek. nézte a cipőiket és sapkáikat, próbált párhuzamot vonni, mert ő ilyen párhuzamot vonó ember volt. körben autók futkároztak, az eget ma valahogy elfelejtették kékre festeni, és a szobrok is dideregve burkolóztak a szmogfelhőbe. arra gondolt, hogy legszívesebben egész nap csöndben maradna. aztán rágyújtott, és hallotta, hogy a járókelőkhöz beszél.
na, felmondtam, végülis jó volt. majdnem kellemes. no, azért az nem, de nem volt rossz.
tegnap éjjel meg visítottam a meglepetéstől. naszich kedves, nem gondoltam volna, hogy valaha így, és ilyenekről fogunk beszélgetni.
fel kellett raknom ezt a hülye szavazást, mert fel kellett raknom, na!:)
ez meg az eklektika ajtaján van, meg a nagy apeh szöveg, csak azt nem tudtam elmenteni, mert lemerült a mobilom.
anyám minden nap megkérdezi sms-ben, mikor lesz a beszélgetésem, annyira helyes. jobban izgul, mint bárki más, beleértve magamat is.
itt bent meg a főnököm szerintem sejt valamit, mert olyan heveny utálat van az arcán, hogy azt egyetlen festő sem tudná megörökíteni.
mókás volt a reggel, nézegettem, ahogy takarítják a havat az autókról az emberek. legszívesebben forralt bort osztogattam volna, nem is értem, hogy egyetlen párt sem kezdte még el ezt az akciót.
feljöttem az aluljáróból, és 5 másodpercre néma csend volt. egyetlen autó sem járt az utakon, egyetlen autó sem járatta a motorját a piros lámpánál, és emberek sem sétáltak. nagyon klassz érzés volt. az a csönd.
azt nem is mondtam még, hogy mikor apámért mentem a reptérre, a jeszenszky géza is ottan várakozott. fel is ismerték, a képen épp az aktuális politikai helyzetről cseveg egy családdal. klassz.
nyírjunk ki minden rohadékot! váháháhááá, gergőkém, szedd le az összes parasztot!
rombolóvá váltam. vagy nem? de. na jó, nem.
na most akkor kicsoda a mira, és mit akar az imitől? hosszú évek után sem tudok lemondani a barátok köztről, ciki, mi?:)
kissé egzaltált vagyok, és nehezen viselem el az embereket ma. ráadásul egy rádiófelvételre kell mennem délután, amit kurvára utálok, mert az ügyfél egy paraszt. nehezen szakadok ki a problémáimból, elnézést emiatt.
vettem lottót azért.
egyébként kurvára péntek érzésem van, egyszerűen olyan, mintha vége lenne a hétnek. alig van ember az utcákon, itt az offiszban is nyugalom van - nem tudom.
picsába, hogy az ember hosszasan irkál ide egy postot, ami csak úgy simán eltűnik jól az éterben egy szempillantás alatt. mindegy, csak a könyvelőmről írtam, meg arról, hogy ez már tényleg valami felnőtt lét, hogy könyvelőm van. na, szóval klassz néni, és tök jó, hogy a sok papírt és adatot ő mind érti, amit én kurvára nem, meg hogy van egy siklója, akit elvisnek hívnak.
és hogy csütörtökön kilépek, amitől picit félek, mert a főnököm őrült, és bármire képes. nem mintha hatna rám, de az ő elbaszott életét nekem ne terítse a hátamra, mert egyenes, és hajlamos vagyok ott tartani, amit ráraknak. most azért nem. kurvaisten.
szóval lesz nagy feszület, gondolom. igazán klassz.
de hogy a subwayben akkora a sor, hogy az ember belegondolni sem mer, mennyi ideig kell ott állni, nem még, hogy beálljon a sorba...
és. mi még? ja, nem tudom.
Teach me tiger i would kiss you.. wa wa wa wah
Show me tiger i´ll would kiss you.. wa wa wa wah
Take my lips, they belong to you..
But teach me first, teach me what to do..
Touch me tiger when i´m close to you wa wa wa wa wa
Help me tiger i dont know what to do wa wa wa wah
I know that you could love me to
But show me first, show me what to do
This is the first love, that i have ever known
What must i do to make you my wery own.. ?
Teach me tiger and i will teeease you wa wa wa wah
Tiger tiger i wanna squeese you wa wa wa wah
All of my love I will give to you
But teace me TIGER.. or i´ll teach you
ooh.. tiiger .. tiiiigeeR.. tigeeR..
ha balra kinézek az ablakon, mindig azt hiszem egy űrhajó van mellettünk.
uantkozom. haza kellene menni mostmár lassan.
igen rossz, mikor az ember szülei nem kommunikálnak egymással, mert hatszáz kört kell végigfutni külön-külön, mire kiderül miről van szó.
a piri meg mondja, hogy pecsét alatt az eklektika. erre most mit mondjak. pl azt, hogy jaj.
tudja valaki, hogy mi az, és meddig tart a javítása annak a dolognak, ami miatt a vámház körúton a lónyainál egysávos az út?
kimondtam, és megszólalt bono. ha lenne benne egy csöppnyi pride, kurvára befejezné a pályafutását bazdmeg. kurvaisten.
all i wanna say that they dont really care about us.
furcsa, hogy ez jár a fejemben. hál istennek csak kétszer ment körbe a besztofjutu, azóta nem szól zene.
faszom, mennyire meg bírok ijedni, mikor éjfélkor az asztalon csippantanak az asztali céges telefonok.
aztán azt sem felejtem el soha, amikor a nagynéném anyám első műtétje után a macskabölcsőt vitte be neki olvasgatni, hogy feldobja. anyám majd beszart, mert visítva röhögött, miközben vagy 20 centire fel volt vágva a hasa.
a legszebb ajándék. mosolyok és egy újabb varrás, ha felszakad.
emlékszem már általános másodikban a kinőtt cipőmet az osztályfőnököm vette meg tőlem. ebben nem az a furcsa, hogy az osztályfőnök vásárol ilyet, hanem, hogy akkora volt a lábam, hogy egy 42 éves nőre jó volt a cipőm.
abban az iskolában tanított az anyám, meg a nagynéném, ahova én jártam. meg oda járt a tesóm is. mindig váltottuk egymást, a négy év korkülönbség átka. ő is tesi, majd töri szakos volt, úgyhogy az osztályfőnökünk és a tanáraink is ugyanazok voltak szinte. folyton hasonlítgattak.
gimiben aztán nem, ott már csak a tesitanár volt az, aki a nővéremnek a torna edzője volt. szerettem azt a nőt, mert baromi jó volt a humora. bár másodikban elintéztem, hogy örökre felmentsenek a tesi alól, annyira nem jöttünk ki egymással. miatta álltam a legtöbbet az igazgatói előtt. a legjobban az zavarta, hogy nem tud feladatokkal megszivatni, mert minden ment, ami sport.
szóval a harmadik nagynéném és mindkét nagybátyám is tanár. apám is tanár. az apám tesója is tanít a dotén. a nővérem is tanár lett, és az unokaöcsém is tanítani fog.
nem is tudom, mit mondjak, komolyan. egy iskolát nyithatnánk lassan.
bankba menni
másik bankba menni
harmadik bankba menni
biztosítóhoz menni
lakást nézni
> megvételre
> albérletnek
fodrászhoz menni
haza menni
otthon lenni
debrecenbe menni
valahogy a neon fények az éjszakában ma is vonzanak, mint kiskoromban, annyira. meg úgy általában, az éjszaka. majd megkérdem anyámat, mióta van ez így, de amennyire emlékszem, mindig is így volt.
szeretem nézni, ahogy változnak a fények. végül is, ha normálisan feküdnék és kelnék, sosem látnám azt, ahogyan egyik vágletből a másikba jut az égbolt.
kicsit vissza kell most már rázódnom az életbe, na.
mióta a piri írta ma messengeren, hogy épp tölti a paul simon songs from the capemenjét, azóta azt a dalt fütyülgetem, amit mindig vele szoktam duettben énekelni, és ha csak ketten vagyunk, akkor kurva jól, ha azonban valaki megjelenik, akkor zavarbalevősen.
azért otthon jobb lenne. otthon van kaja például. meg hatalmas ágy.
kicsit örülök is annak, hogy net nincsen. amíg apámmal laktam, gyakorlatilag reggel 6-ig (amíg ő aludt) a gép előtt ültem és csokoládét zabáltam. és milyen érdekes, hogy tök sovány voltam, nem is értem.
basszus, annyira fáradt vagyok, hogy csak ilyen hülye sztorik jutnak eszembe.
emlékszem, mikor apám hazaköltözött miskolcra, akkor kattant rá a settlers 2-re. annyira sokat játszott, hogy volt olyan, hogy felmentem hozzá délután, aztán másnap reggel, és ő ugyanott ült borostásan a gép előtt, mert nem tudta, hogy el is lehet menteni a játékot. jáj.
de most komolyan.
4 órája u2-t hallgatunk, azt hiszem lassan belehalok. a főnökömnek két cd-je van itt bent: u2 és rhcp. bármelyik cd-ről felcsendül valahol egy dallam, görcsöt kap a gyomrom.
one more time at midnight, near the wall
take off your heavy make-up and your shawl.
wont you descend from the throne, from where you sit?
let me feel your love one more time before I abandon it.
lehet, hogy az elméletek tényleg csak azért jók, hogy megdöntsük őket. vagy mi a szösz. legjobb lesz előlről kezdeni mindent. kiemegyek a keletibe, esküszöm.
nem tudom, hogy a linzer-e a jobb vagy az isler. ezért most egy fél linzert és egy fél islert eszem. mondom majd, de a megérzésem az isler mellett van. mégiscsak csokis.
gyerekként az unokatesómmal mindig beaprítottat ettünk. kakaóba kifli. bolti kakaóba. isteni volt. egyébként minden tiszteletem a szüleinkké. klassz, hogy ennyire türelmesek voltak. norbi baromi szép gyerek volt, aztán meg igazán jóképű tinédzser. de azóta elhízott, meg szétkondizta a testét és most akkora, mint egy viziló. de ha mosolyog, ugyanolyan idétlen kölyökképe van.
(jól sejtettem, az isler sokkal finomabb.)
az a legrosszabb, amikor azt hiszed, hogy egy nappal később van. az nagyon rossz.
nincs kedvem emberek közé menni, de ez sem újdonság.
apámnak kellene levelet írnom. subject: küldj pénzt. haha.
anyám ismét a legjobb születésnapi ajándékot adományozta a szombati főzéssel. egyszerűen tele van a hűtőm. annyira klassz.
