pos

tele vagyok energiával. egyébként. a tél szar, de mindegy, mert már akkor is tavasz van, lehet minusz is nyugodtan.
az unokatesóm, akire tizensok év után bukkantam rá a wiwen, most már nem válaszol, de legalább ismerős a helyzet, ha más nem.
ha felnézek, akkor megint ezt a morcos, életúnt arcot látom, a főnökömét. hihetetlen egyébként, mennyire el tudja venni a kedvemet. ezért nem maradok a szobában sosem, inkább dohányzom, meg barangolok jobbra-balra.

van azért más is, aki mosolyog, és ez megnyugtat. no nem mintha ideges lennék vagy valami.