tanári

emlékszem már általános másodikban a kinőtt cipőmet az osztályfőnököm vette meg tőlem. ebben nem az a furcsa, hogy az osztályfőnök vásárol ilyet, hanem, hogy akkora volt a lábam, hogy egy 42 éves nőre jó volt a cipőm.
abban az iskolában tanított az anyám, meg a nagynéném, ahova én jártam. meg oda járt a tesóm is. mindig váltottuk egymást, a négy év korkülönbség átka. ő is tesi, majd töri szakos volt, úgyhogy az osztályfőnökünk és a tanáraink is ugyanazok voltak szinte. folyton hasonlítgattak.
gimiben aztán nem, ott már csak a tesitanár volt az, aki a nővéremnek a torna edzője volt. szerettem azt a nőt, mert baromi jó volt a humora. bár másodikban elintéztem, hogy örökre felmentsenek a tesi alól, annyira nem jöttünk ki egymással. miatta álltam a legtöbbet az igazgatói előtt. a legjobban az zavarta, hogy nem tud feladatokkal megszivatni, mert minden ment, ami sport.
szóval a harmadik nagynéném és mindkét nagybátyám is tanár. apám is tanár. az apám tesója is tanít a dotén. a nővérem is tanár lett, és az unokaöcsém is tanítani fog.
nem is tudom, mit mondjak, komolyan. egy iskolát nyithatnánk lassan.