mesés

egy téren álldigált, ahova mindenhonnan halk szavú emberek érkeztek. nézte a cipőiket és sapkáikat, próbált párhuzamot vonni, mert ő ilyen párhuzamot vonó ember volt. körben autók futkároztak, az eget ma valahogy elfelejtették kékre festeni, és a szobrok is dideregve burkolóztak a szmogfelhőbe. arra gondolt, hogy legszívesebben egész nap csöndben maradna. aztán rágyújtott, és hallotta, hogy a járókelőkhöz beszél.