a varga edit meg tök jó csaj, az van, hogy teljesen belezúgtam:) jó nem teljesen, szeretem a költői túlzásokat, de ez nem baj.
tök sok csajba képes vagyok teljesen belezúgni, amúgy is. de ki nem? te is, tudom! muhahaha.
ki kell ma menni csavarogni kicsit.
el kell menni
csavarogni
sétálni a
dombokon
lábamon a
túrazokni
megizzadhat
homlomom.
tegnap először cyndi lapupert utánoztam a kocsiban a wendynek, aztán együtt prince-t. elég jó volt.
ez a hét szépen bebizonyította nekem, hogy minden rendben van.
mert minden rendben van! na.
és ez a tulajdonképpen jó egyenlő a jóval is. és ez a lényeg.
constant craving has always been...
amúgy minden nice!
és kösz.
pontosan ilyen vagyok, csak általában olyankor egyedül. az persze viccesebb, amikor nem egyedül, és mindenki ilyen. csak ritkább.
néha azért érdemes megállni. és az előítéleteket is ki kell írtani azért.
van, akinek nagyobbat hazudik a szeme.
levegőt. nem? faszom.
de nem. egyébként. nincs surprise. üldögélés van, meg perceltelés, óraeltelés. a repülésért még azt is kockáztatnám, hogy influenzás leszek, egyébként.
nem érdekes. semmi sem az.
az igazságtalanság az első pillanattól kezdve fennakad a rendszeremen. ha tudom, hogy viselkednem kell, akkor nagyon, nagyon sokáig bírom. viszont előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor már nem érdekel semmi.
abban a pillanatban, amikor robbani fogok, nagyon jól fog esni. és kurvára nem érdekelnek a következmények, sem akkor, sem pedig utána majd. és bassza meg a kurva élet az összes szemét köcsögöt, akik kihasználják a kibaszott helyzetüket, visszaélnek vele, és azzal próbálják beteges életüket fényesebbé és értelmesebbé varázsolni.
no magic, te geci. derz nó medzsik.
szóval már pénteken egész nap nagymamám csipetkés bablevesére gondoltam. aztán szombaton felhívtam, hogy ő hogyan csinálja, nagyon élvezte, hogy megadhatja a receptet, de látszott, hogy nem szokott ilyet csinálni, ezért alapműveleteket elfelejtett elmondani. ezért felhívtam anyámat is, hogy ő is örüljön egy kicsit, és csak ezután fogtam bele a nagy főzésbe, melynek végterméke isteni lett.
tegnap tojáskrémet készítettem, hát attól is beszartam, szombat éjjel pedig almát reszeltem, mint gyerekkoromban, és baromi jól voltam tőle.
egyébként meg kezd fájni a hasam, és már szinte undorodom a munkahelyemtől. meg kellene ezt oldanom hamarosan. a fejemben már összeállt az isteni felmondólevél.
először anyám hívott, olyan fél 8 körül, hogy elmesélje: felhívta az apám. mindig tudtam, hogy apám nem ebben a világban él, de borzasztó rosszul esik, hogy az anyámat bántja. persze anyám beolvasása után ő is ráérzett valamire, mert elnézést kért. aztán leraktuk a telefont és apám hívott. úgy tettem, mintha még nem beszéltem volna anyámmal, de apám nem a beszélgetésről akart beszélni. kedves volt, meg minden, csak a végén hozta fel a dolgot. még korábban megbeszéltük, hogy engem hagyjanak ki ezekből az ügyekből, ezért nem avatott be, csak azt mondta el, hogy sajnálja, ha úgy viselkedett, hogy azt éreztem, nem figyel rám, és hogy neki nagyon fontos vagyok.
a fölnőttek olyan furcsák néha.
ahol parkolni szoktam reggel, egy néni 100 méteren keresztül követett, és közben ordított a jobb fülembe, hogy mert én is csak dolgozni jövök és úgy parkolok, és hogy a kurva anyád, hogy elfoglalod az itt lakók helyét, meg ilyenek. egy szót sem szóltam, csak sétáltam vékony szemekkel.
ha jól átélve énekeled, akkor sima ügy az egész. híró vagy. nagyon finom.
until the day
until the world falls away
until you say there'll be no more goodbyes
i see it in your eyes
tomorrow never dies
érdekes egyébként, hogy erről a szóról mindig annie lennox száma jut eszembe, arról meg rögtön az, hogy a hidegről szól, mégis iszonyatosan meleg.. persze pont azért jó biztos, hogy felmelegít, meg hát nem is arról a hidegről, na mindegy, nem filozofálok most ezen, csak mondom, mert eszembe jutott. baromi hideg van egyébként. de jó azért, most még, mert most még nem unom.
dying is easy its living that scares me to death
i could be so content hearing the sound of your breath
cold is the color of crystal the snowlight
that falls from the heavenly skies
catch me and let me dive under
for i want to swim in the pools of your eyes
tegnap nagyon felbasztam magam, de ez is lecsillapodott mára. nagyon irígylem azt az egykori villát, aki képes volt nyugodtan és rezignáltan üldögélni, miközben székeket törtek szanaszét mellette. úgyhogy pirikém, mindennek a nyugalomnak az elvesztését neked köszönhetem. :)
megyek, csinálok egy kávét. aztán csak lesz valami. valami mindig van. úgyis.
rohadjon meg az egész megjátszósköcsög bagázs, komolyan. faszomat az összes gecibe, és akkor még finom voltam. a fejükre húznék valami szatyrot és kiraknám őket az m3-asra, hogy vánszorogjanak.
kibaszott értékrendek, faszomat az egészbe, komolyan.
kell egy póló, i hope not till death tear us apart felirattal. kurvaélet.
na, az van, hogy hosszú távon a gyakorlatiasság nyilván többet ér.
faszom a sok intelligens gecibe. kurvaélet.
amik tök megszokottak, mégis meglepőek, nem megszokott környezetben, például láb nélkül.
reggel jó dolgozni, amikor nincs bent még senki.
elmúlt az izomlázam. érdekes, hogy csak nem liftes ház minimum 3. emeletén lakó barátaim vannak. mindegy, legalább edzettem kicsit.
na, hol vagy wendy, kávézzunk már vagy valami, nem?
de eltűnt. úgyhogy mindegy is akkor.
szabadságon lenni jó.
és jó lenne mindig így dolgozni, ahogy ma. reggel írni, aztán elsétálni a netcaféba elküldeni a cuccost. ez jó. ezt szeretem, na.
moszat, te meg extra vagy, az van.
írásra ébredni, és mikor még aludnék usb kábeleket dugdosni egy netcaféban.. aztán az írást elküldve bukkanni rá arra a forrásra, ami megkönnyítette volna a munkát, nos..
mindegy, jó lenne ezt csinálni minden nap. vagy jobb.
azért akárhogy is, ez nagyon szép. és a kurva élet, na.
...
then i see you standing there
wanting more from me
and all i can do is try
then i see you standing there
im all ill ever be
but all i can do is try ohh try
try... try... try... try
all of the moments that already passed
we'll try to go back and make them last
all of the things we want each other to be
we never will be, we never will be
and thats wonderful, thats life
thats you baby
this is me baby
we are
free
in our love
we are free in our love
try.
csak hogy egy cure dal címével éljek, de a tartalmával most nagyon nem.
szóval figyelj, anyus, én tök aggódom. tényleg.
- na jól van akkor, határozott vagy, és a hangod is rendben van, fel vagy mentve az aggodalmaim súlya alól. részlegesen - mellesleg.:)
olyan nagyon vicces szó ez is. szeretem a több értelmű kifejezéseket.
pénteken határoztam el ezredszer, hogy megint eljárok majd edzeni. természetesen azért, mert madonnát láttam előző nap, és inspirált a teste, arra gondoltam, a kurva életbe, neki ilyen alakja van ennyi évesen, én meg itt vakarom a seggemet a barátok közt előtt, hogy jó lenne olyannak lenni, mint két éve.
nem vagyok hiú. nem érdekelnek a külsőségek. de néha azért elönt az érzés, hogy kérem vissza a régi kondíciómat.
szóval elhatároztam, és rájöttem tegnap, mikor a hifit meg a hangfalakat cipeltem, hogy edzés helyett jól működne ez is. meg vágási feri is eszembe jutott, aki, emlékszem, meghúzta a hátát valamelyik részben pakolás közben, és nagyon tragikus volt.
mindegy,
ma elmegyek lecsekkolni a közeli konditermet, hátha bejön. viva la test, viva la forma.
jó ez a hétfő most. behoztam a yamaha cuccomat a szobába tegnap, hangfalakkal, mindennel, és jól szól. és jó zene is szól, szerintem emiatt nem annyira hétfő a hétfő, meg hát azért sem, mert holnaptól szabi. bár anyám már most az idegeimre megy, és ez azért borzalom.
nem mindig van kedvem az emberekhez egyébként. bár vannak nagyon kellemes élmények, amik azért segítenek továbblépni.
eszembe jutott épp a nagy lassulásban, amikor a nyáron lopni voltunk a balcsin. komolyan mondom, annyit nagyon régen nevettem. és milyen fenséges ízük volt a zöldségeknek, istenem!! ez itt egy részük, ni!
mivel a gyógyszer nem hat, zenével gyógyítgatom magamat.
i know my mind is made up
so put away your make up
george michael múlt századi dalai tökéletesek. az van.
tropical the island breeze
all of nature wild and free
this is where i long to be
la isla bonita
and when the samba played
the sun would set so high
ring through my ears and sting my eyes
your spanish lullaby
tegnap a madonna koncertet nézve azt hiszem visszaestem.
im not your bitch don't hang your shit on me.
az éjjel becsíptem és most fejfájós vagyok.
azt játszottuk a kollegákkal, hogy végigmegyünk mindenkin (még szerencse, hogy csak hatan vagyunk..), és mindenki kérdez egyvalakitől, amire őszintén kell válaszolni.
nos, nem értem, hogy a játék lényegének megfelelően, miért nem olyan kérdéseket tesznek fel, amitől ez a játék értelmet kap. az őszinte válasz részt kell kihasználni.
jó, persze naív vagyok, hogy azt hiszem, hogy a provokatív kérdésekre őszintén is fognak válaszolni.
na mindegy, egyébként is szar volt ez, csak elgondolkoztam a játék mechanizmusán, de már ez sem fontos.
ő itt a kutyánk, kicsi. mikor még élt béla, a kutyám, akkor került hozzánk, ugyanis szerelmes lett. nagyon romantikus napok voltak azok, kicsi messziről figyelte bélát mindig. akkor még nem volt kerítésünk, ezért mindenhová tudta követni az édes kis kutyimat. ezért én akkor még ragacsnak hívtam őt, mert találónak gondoltam.
nem tudtuk megszelídíteni, mert valószínűleg verték az előző gazdái. na mindegy, a lényeg, hogy egy nap elmentek: béla, kicsi és lucy csavarogni (lucy volt béla szerelme, akin később leszbikus hajlamok mutatkoztak és az is kiderült, hogy csak mi szólítjuk lucynek), és este már béla nélkül jöttek vissza.
béla soha többet nem jött, bár kicsi napokon keresztül kémlelte a kukoricaföldet, hogy akkor most mi lesz. a hasában meg 9 kiskutya fejlődött, mi pedig reménykedtünk abban, hogy lesz közöttük olyan, aki bélára hasonlít majd. persze nem lett, de ez most mindegy. kazakot tartottuk meg, aki egy csudaszáp fiúnak ígérkezett - nem az lett, de ez is minegy.
a lényeg, hogy itt van, ő itt kicsi, j.lo, a latinos, telt csípőjű ragacs. ma már csak úgy tud lefeküdni, ha eldől, és alig bír futni a hasától. egyszer sétáltunk, és a kicsi egy pillanatra eltűnt, a következő pillanatban pedig az árok túloldalán volt. percekig azt hittem, hogy valamiféle szuperkutya ez, hogy azt gondoltuk tévesen, hogy nem bír ugrani, nem bír szaladni, erre tessék.. aztán kiderült a turpiszság, de az a pár perc, az a pár percnyi büszkeség.. szóval az édes volt. a nővérem imádja, én kevésbé, de azért kicsit én is. bélához fogható kutya úgysem lesz mégegy..
a fejfájásomból kifolyólag alig látok.
viszont olyan csodálatos az idő. reggel korábban jöttem, és sétáltam kicsit itt a templom körül. és a fű is, meg a színek, és a sűrű levegő.. szóval jó ez.
este viszont kinga meg géza végre összejöttek. vessenek az oroszlánok elé, de én tényleg szeretem a barátok köztet..:)
ma nagyon keleti hangulatban vagyok, biztosan emiatt a japán munka miatt, de ez nem fontos.
reggel egy olyan merev prezentáción kezdtem, hogy még mindig nem sikerült lelazulnom, pedig már átvettem a farmert.
ja, és a kávé íze azért hosszú évek után is olyan kalandokkal kecseget, amelyekről sosem akarnék lemondani.
és el ne felejtsek tevékenyen részt venni egy mozgalom elindításában: deaktiválni, vagy legalábbis pillanatnyi hangelvonást alkalmazni minden taxisofőrön, aki kinézetünkkel érvelve igyekszik minket leszoktatni a káros szenvedélyekről egyesület lenne a neve. kezdetnek, mielőtt elindulna az első hatalmas hadművelet, osztogathatnánk dezodorokat a taxiban, vagy szappant, mert az izzadtság szag sajnos engem tesz némává, így nem tudok senkit sem lebaszni.
nem akarom eljátszani, hogy jófej vagyok.
nem akarok mosolyogni a nem vicces dolgokon.
nem akarom azt hazudni, hogy érdekel.
nem akarok úgy viselkedni, ahogyan más szeretné.
viszont bármit megteszek, ami mást nem bánt, és amíg engem nem bánt a dolog.
hogy édesanyám kismillió helyen járt már budapesten, egyedül erre az épületre (és leginkább annak falain belül felsorakozó árukészletére) bírta egyedül kimondani ezt a szót: lenyűgöző!
mindenkinek van keresztje, tudom, de hogy egy nap felénél járva már két ember szájszagától hányjam el magam, az egy kicsit sok.
mellesleg a wendy megőrült az imént, de jól állt neki.
nem mellesleg a jövő hétre úgy néz ki végre szabit kapok.
kurvára igaza van, na!
"Legyen mindenkinek alkotmányos joga évente egy gyilkosság elkövetése, jogi következmények nélkül."
mennyünk valamerre, oks? sétáljunk. mint régen. ne is beszéljünk, csak figyeljük a fákat. aztán meg a levegőt. ahogy a fű a láb alatt. legyen nehéz a sártól a cipőnk. legyünk magasabbak 5 centivel. üljünk seggre a domboldalon. találjunk gombát. nézzük a mókust is. csak valami legyen már.
az albérlet keresés fárasztó. és nem értem, miért írja valaki azt a hirdetésbe, hogy iszonyú frankó a kecó, amikor nyílvánvalóan kiderül, hogy ez nem így van. hát így.
legalábbis néha ezt érzem. de aztán sosem fordulok be, hanem csak egyszerűen lavírozok tovább. mostmár nagyon elfáradtam. jó lenne pihenni, de annyira nem lehet, hogy arra nincsenek szavak sem.
szóval úgy volt, hogy lesz egy tévéműsor, és akkor oda megyek valamiért. csak elmesélem, miért nem.
van ez a szerkesztő, aki nagyon menő, meg minden. aki felhív, hogy lenne-e kedvem. és akkor találkozót megbeszélünk, időpont, hely, minden.
és akkor 25 percet várok rá. majd megérkezik, bólint a fejével, és 10 percnyit beszélget a pultossal, aki úgy tűnik cimborája. majd leül. kicsit beszél, hogy mi lenne a feladat, közben cigivel lelejmol. aztán mondom, hogy jól van, mondom, hogy indulnék, mert várnak. erre még mondja, hogy egy cigit még végezetül.. erre már csak annyit tudtam nyögni, hogy rendben, de a számládat ugye nem nekem kell kifizetni.
mindegy ez egyébként, csak bosszant, mert most meg én vagyok a bunkó biztosan.
a hétvége egyébként remek volt, vasárnap este már volt energiám csomagolni is. és sikerült a ruhatáramat annyira leépítenem, hogy egyetlen bőrönbe befért az összes ruhám. ez tök jó azért.
most meg nem volt net, egész délelőtt. tök nyugi volt, tetszett.
