telefonok

először anyám hívott, olyan fél 8 körül, hogy elmesélje: felhívta az apám. mindig tudtam, hogy apám nem ebben a világban él, de borzasztó rosszul esik, hogy az anyámat bántja. persze anyám beolvasása után ő is ráérzett valamire, mert elnézést kért. aztán leraktuk a telefont és apám hívott. úgy tettem, mintha még nem beszéltem volna anyámmal, de apám nem a beszélgetésről akart beszélni. kedves volt, meg minden, csak a végén hozta fel a dolgot. még korábban megbeszéltük, hogy engem hagyjanak ki ezekből az ügyekből, ezért nem avatott be, csak azt mondta el, hogy sajnálja, ha úgy viselkedett, hogy azt éreztem, nem figyel rám, és hogy neki nagyon fontos vagyok.

a fölnőttek olyan furcsák néha.