ma reggel úgy döntöttünk, hogy bezárjuk a szoba ajtaját, és akkor hátha nem mernek bejönni majd mindenféle munkákkal. eddig eredményesen működik, bár még csak 10 perc telt el. mondjuk ez is emberfüggő, az apámat direkt inspirálták a zárt ajtók, úgy emlékszem.
jókedvem van. üldögéltem a kálvinon reggel, amíg wendyre vártam, szerintem azért.
kivittem a kocsit budaörsre egy iszonyú hangulatú délután után. egyszerűen nem ment. nem ment ma a mosolygás.
most a helyszínelők meg, azt szeretem. és holnap este jó minőségű zene kísér majd az utakon! na ez. ez bizony.
kicsit egyébként befordult vagyok ma, de ez annyira hülye szó, hogy már megbántam, hogy használom. mindegy is.
szabadságon van a főnököm, úgyhogy nem nagyon lesz zsúfolt ma meg holnap a szoba - gondolom.
elfáradtam. az van.
its an easy ride to roam
youll never walk alone
natuarally we blew
simple things we say
everyday we find the way
seems like weve opened up the door
feels like weve walked this way before
natuarally we blew
simple things you say
everyday youll find the way
it amazes
everyday
nem értem az utakat. az már nem kérdés, hogy látom-e őket.
a lábam alatt mindig van valami, ez biztos.
erről a szóról mindig a piriék kórusa jut az eszembe, a hangok, a szépség és a harmónia. gyönyörűen énekeltek ám. sajnálom, hogy nincs valami cd-m tőletek, nyanya. de mindegy is.
szóval az ágyon hasalok, és kurvára nem akarok aludni, az van.
képeket nézegettünk a kolleginával este. a pirit is újra néztem, meg találtam fotót az olasz barátnőmről is. nem tudom végülis jó dolog-e, ha az ember múltja néha a szeme elé kerül. felkavaró is bír lenni azért.
tegnap egyébként egy kollegám csunyán megsértett. persze igyekeztem nem komolyan venni, és nem is vettem annyira komolyan, de furcsa ez. azért.
megy a rap. az van. meg 2 órája pisilnek kell, de nem bírom rávenni magam a dologra!
szerintem tök sok hüje van, szerinted?
az volt reggel is, hogy szép volt az idő, és imádok szép időben kocsikázni. és a héten meglesz a cd-játszó, és akkor végem lesz. a kocsiban fogok élni:) haha.
ne nézz fel, ha érzed szemhéjadon valaki más pecsétjét izzani. nincsen arany, ami fénylene, hál istennek nem csap be ez sem. amikor elindulsz, úgyis csak az illatod marad hátra, hogy eltáncoljon az ólom lábú idő hullámain. a halál a káposztáknál a leginkább tragikus, mert képtelenség észrevenni szag alapján beálltát. az élet azonban ugyancsak bűzlik, és a baglyok sem azok, amiknek látszanak. az átvilágító fénysugár egy sugárlény, és ha csöndben, mozdulatlanul ülsz, akkor nem lesz baj. induljon az avaron a sémanász, gyermekeink sematikus hadserege úgyis csak bosszút szülhet - boldogságot temethet.
szólnak itt bent mindig, amitől vidám leszek, meg feltöltődök. és ez mindennek a titka, én tudom. hidd el.
volt valami izgi, de elfelejtettem. jó, nem? így kellene írnom ezt a blogot is:)
beszélgettem ma a marcival kávé mellett arról, hogy mit, hogyan kell csinálni itten a melóban. remélem eredményes lesz. nehéz ezt így előre megítélni, mert értelmesnek tűnő emberek is képesek elengedni a fülük mellett a legfontosabb szavakat.
a macsuval elhívtuk wendyt holdat nézni meg cigizni. elég jó volt, a szunyogfelhők ellenére. jó volt a parton, na. meg aztán fel lettünk invitálva bringanézésre, az meg mindig olyan izgi, amikor az ember belép valaki másnak az életébe így effektíve.. betekint. na.
az van, hogy felraktam a lábamat, és ölembe vettem a laptopot, és kávém is van, meg cigim is, és akkor laza vagyok, jó? gondolom ez senkit sem zavar, de ami a legfontosabb, senkit sem érdekel. és ez így van jól.
szeretem, mikor azt mondják nem. mert akkor van miért harcolni!:)
sukár, szépséges napot kívánok!
vad lesz ez a hétfő, már látom is egyébként. 8 után pár perccel már itten nyitogattam a maileket. ajaj.
tessenek kimenni a szabadba, ha lehetséges. olyan vágyásom van rá énnékem is..
mellesleg tegnap összebarátkoztam két kutyussal, akik közül az egyik szerintem elkóborolt otthonról. még este is a ház előtt várt, és olyan helyesen, csámpásan lépdelt, hogy csak a macsu tartott vissza attól, hogy örökbe fogadjam.
ez a nap! reggel az anettka a mokkában megbaszta a havas henriket. mindig is imádtam ezt a nőt, de most aztán..! zseniális.
aztán bejövök a melóba és bódy sylvi az első ember, akivel találkozom.. pirikém, mi kell még szerinted?:)
most meg a nővéremékkel találkozom, akik meghozták az utolsó, teljesen hivatalos dokumentumomat a cib bankos kölcsönhöz, ami, ha minden jól megy, még ma a számlámra vándorol. na.
vedd meg (vagy töltsd le, csak szerezd be, kérlek) az új, az első roisin albumot.
ruby blue a címe. azonnal!
nem tudom, hogy van ez. mondjuk okoskodok én is csak, mert magam sem tudom kivitelezni, de nem értem, hogy miért vesz az ember a hátára olyan problémákat, amik nem az ővéi, de még csak nem is ő generál.
szól az irodában. és mivel ez a hét a nosztalgiázásról szól, most már azért sem fejezem be. szóval a herbert meg azt az időszakot juttatja eszembe, amikor felmondtam a politikai szervezetnél, és egyedül éltem egy zseniális albérletben egy hónapig, és briginél laktam utána picit, és új munkahelyem lett az ágotánál. hideget érzek, érzem, ahogy nyomja a fülemet a discman fülhallgatója, érzem a metró illatát, és érzem a gyomromban a remegést is.
its only the sound of the phone ringing
its only your silent voice singing
its only the darkness bringing memories of you
its only the first double meaning
its only the second hand dealing
its only you carefully stealing pieces of me
and though
its been long
so so long to be here
and though
i was wrong
it took you to appear
before i would run from you
but now
i come to you
az egyik kedvenc sorozatom. most megy a tévében. de nem nagyon figyelem, ami furcsa.
tök sok dolgot akartam írni, de időközben kiment a fejemből.
az ember jól érzi magát és röhög egy kollegájával a munkahelyén, ráadásul buzi is?
jelentőségteljesen megjegyzik, milyen összhang van közöttük! haha.
a végén még azt pletykálják majd, hogy jól összejöttünk. muhahaha.
olyan kellemes ez a nap, annak ellenére, hogy álmos vagyok és hogy feleslegesen is kellett dogloznom még..
tessenek nevetni. minél erőteljsebben, kérem szépen. nem hallom.
na azért.
is lehetne a címe ennek a postnak, de igazából nem érzek édes ízt, sem örömöt. csak ülök, bambulok ki a fejemből és ennyi.
nagyon régen ittam már, régen mulattam. jó volt egyébként. attól, hogy a piri is ott volt, meg hogy egész nap nosztalgiáztam tegnap, valahogy olyan volt, mint régen. egy picit. ha lehunytam a szememet.
valószínúleg pontatlanul idézem moszatot, aki a miskolci emlékeimre egy egysoros verssel válaszolt tegnap fodor ákostól.
ifjúság a címe asszem, de lehet csak valami hasonló jelentésű szó.
nincstelen tékozlók.
így hangzik a vers maga.
szó csrú. szó csrú.
a szomszéd szobából a billy jean üteme szűrődik át. itt még nincs senki. ezt szeretem ám, amikor nincs senki. így reggel. vagy este. vagy legalábbis kevés ember van, és nem nyaggatják az embert.
csuda jó volt az autóút is, far away, so close, és tigris szofi, mert azt vettem tegnap. meg hát ez a reggeli napsütés, ez szerintem leírhatatlan.
szóval jó kedvem van, annak ellenére, hogy 3-kor feküdtem le. aztán meglátjuk, mi lesz ma. hátha csupa jó. le kell mondanom a nőgyógyászt és fel kell hívnom dianát a lépcsők miatt. hát így.
becsíptem. ezt csak azért mondom most, mert ritka mostanság.
és nem értek rengeteg dolgot. csak a szememmel követem. figyelem merre fordul, hova tart. és nem értem, mit akar. és nem értem mit kellene tennem. egyáltalán - tennem kell-e valamit.
a minden ugyanaz csak másképpen dolog is hüjeség, de erre még nagyon fiatalon jöttem rá. minden más. minden.
kurva anyja kurva, mindig csak egy kurva. hogyha nem róla volna szó, akkor is így volna.
ez a summája a mai csókolom koncertnek.
egyébként meg a moszatot imádom. akárhogy is. illetve ez így félreérthető, mert olyan, mintha egy pillanatig is kétséges lett volna a dolog.
soksok érdekesség volt ma este, például efzámbó, aki nekem tinédzserkorom hangulatkészítő embere volt, meg hát a mai tinik, akikről annyit beszélgettünk az elmúlt napokban.. furcsa volt, hogy ott táncolnak csókolomra..
eszembe jutott, amikor a lóri által másolt kazettát adtuk kézről kézre miskolcon és próbáltuk kinyomozni, hol lehet őket meghallgatni. és találgattunk, hogy nézhet ki a zsuzsi, és megrökönyödtünk, amikor mégis kopasz volt, vékony és nemtörődöm.
ma már a tinik táncolnak rá vidáman. ez is furcsa. valahogy a szöveg már nem számít, látom. persze megértem, mert ők is úgy játsszák, hogy ne számítson. kivéve a lackót és a zsuzsit.
áááá.
az azért elég kellemetlen, amikor az ember azt érzi, nem akar elmenni egy találkozóra, mert kurva ciki, hogy nincs egy kibaszott fillérje sem, nem? pedig szeretne elmenni.. na mindegy. nem értem én ezt a lépcsőset sem, amit a diácska mondott a raiffeisennél. hogy akkor a hetedik lépcsőn túl vagyunk.. nem tudom, mik ezek a lépcsők, és hogy az én koromban és anyagi helyzetemben mennyi ideig tart egy fok megmászása. a vicc csak az, hogy ő sem tudja. mindegy, valahogy lesz, valahogy mindig van. csak aztán a barátaim el ne fogyjanak, miközben nem mozdulok majd ki jól semerre sem.
dido énekel a faithlessel a kollegina gépén, felhangosítottam, mert kellemesen úszós ez a dal. úgyhogy most akkor egy csapás, meg még egy lábbal.. kellemes. tényleg.
vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán..
szerintem kicsit most én is.
kellene spontaneitás, ez mindig visszajön azért. meg most, hogy így emlékezem, az az érzés, amit miskolcon éreztem, ami azért valld be te is pirikém, hogy geci jó volt.. szóval hogy kurvára a magam ura voltam, még akkor is, ha a fater fárasztott azzal, hogy menjek haza nyolcra. minden milliméterét ismertük a városnak, az illatokat, a madarak hangját. fűben fekve, eget nézve, szotyit köpködve, vászonnadrágban a várfalon, kurva jó volt azért! valld be!
nem vagyok türelmes, úgy néz ki. a srác, aki itten segít nekem, illetve segítőm, asszisztensem, vagy hogy a fenébe mondják, szóval az idegeimre megy. az van. egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele, pedig mindig is megoldás fixált voltam. általában sikerült is megtalálnom a közös nevezőt. nem komoly ám a helyzet, csak egyszerűen hiába hangzanak el mondatok, nem figyel oda rá. hiába próbálom rávenni, hogy jegyzeteljen, írjon fel dolgokat, nem sikerül. pedig a pedagógiai módszereim, eddig sose mondtak még csődöt. a rumbachban például egyszer rávettem arra egy galamb párt, hogy egy emelettel lentebb csinálja meg a fészkét, mindössze 2 nap alatt.
és levelezek egy lánnyal, akit nagyon régen nem láttam, pedig régen - és tulajdonképpen most is - nagyon szerettem, és nagyon különös érzéseket ébreszt bennem ez a dolog. hihetetlen amúgy, ahogy az emberben előjönnek érzések. képek. hangulatok. színek, szagok, szivek.
elmúlik az idő, az van. rohadtul és aljas módon zakatol el mellettem, és képtelen vagyok észrevenni ezt. és nem az öregedésre gondolok, mert az nem érdekel. hanem a lehetőségekre és az alkalmakra. mert igen, mindenre, mindig van lehetőség, csak nem feltétlenül van meg minden eszköz ahhoz, hogy élj vele. miközben múlik az idő.
éjjel néztük a cnn-en a cuccot, és örültünk, hogy nem találták bűnösnek. én valahogy nem is értem, hogy lehetnek ilyen gonoszak az emberek egyébként. kedves kollegám ma pezsgőt hozott jackson miatt, de félreértettem. csakis azért, mert nem kell többet írnia róla. ezek vannak.
meg nem vagyok jól most sem teljesen, de majdcsak lesz valahogy.
tényleg az a legfőbb probléma blogunk címének "kiadásában", hogy a közeljövőben nem fikázhatjuk az illetőt? egyébként a kérdés jogos. mert bennem is korlátozva van a gondolatábrázolás, amikor tudom, hogy kik olvassák a gondolatokat.
egyébként meg tipitapi dínó.
80-as évek napot tartunk a melóban.
bros, spandau ballett, most épp dancing with tears in my eyes...
szóval mozgunk, szabrina is volt, meg szamanta foksz, meg szandra is.
olyan durva szinti témákkal, hogy megőrülök.
szóval tegnap rosszul voltam. először csak a hasam fájt, meg a gyomrom, aztán meg hánytam este kétszer is. nem tudom, miért van ez, de lehet, hogy munkaundor, arra gondoltam:)
lecsót ettünk, beindult a gáz is rendesen..:)
most meg megint hétfő, megint iroda, megint neon, megint légkondi. rádadásul cigim sincs, meg pénzem se. azt mondja a raiffeisen, hogy a 7. lépcsőnél járok a tízből, de azt nem tudom, mi a maradék három.
vannak emberek, akik tényleg nem látnak befelé. most ez így nem érthető, tudom. csak hogy.. szóval furcsa, hogyha valaki olyasmit vár el, amit saját maga sosem tart be, nem tart szem előtt. s mikor erre figyelmezteted, akkor ideges lesz, hogy te milyen vagy, és kitérő választ kapsz, és soha sem tudsz közelebb kerülni a megoldáshoz, a vége úgyis az, hogy te vagy a hüje.
érzékeny vagyok, talán azért mert menstruálok, nem tudom.
múlt hét szerdára bejelentkeztem nőgyógyászhoz, még sosem voltam, gondoltam talán itt lenne már az ideje. aztán eszembe jutott, hogy hétfőn kell megjönnie, és lemondtam a nőgyógyit, áttettem csütörtökre. úgyhogy most drukkolok, hogy addigra elmúljon. ilyenek vannak. meg valami iszonyat szar magyar sláger a tévében.
anyám tegnap itt volt, megnézte az új pecót, szerette nagyon. főzött, aztán kikérdezett a szerelmi életemről. megnyugtattam, hogy azért majd gyereket én is biztosan akarok, aranyos volt, azt mondta, őt nem érdekli a dolog, mármint, ha én nem akarok, azt is megérti, és hogy gondoljam meg jól, mert egyedül nehéz gyereket nevelni. aranyos volt.
most meg itt hasalok egyedül és kurvára súlyosan nehezedik rám minden perc. gyűlölöm, amikor tehetetlen vagyok.
úgy döntöttem megújulok. gondolkoztam ma itten, hogy 2005. van, június, esik, meg 9 fok, és akkor inkább megújulok. szerintem ez egy jó döntés, bár ezt gondoltam akkor is, amikor 7 évesen levágtam tövig a frufrumat és a pajeszomat, mert tetszett az érzés, amikor megsimítottam a hajam helyét. aztán, mikor elkezdett nőni, már nem hittem a döntés helyénvalóságában.
a munkahely unalmas. az andival, aki új kollega, gyakran járunk cigizni, meg röhögünk a jó kis zenéin, de a tüdőrákomat majd neki is fogom köszönni, alkalmasint. na jó, nem ő tehet róla, én hívom folyton.
a gergő kollegám teszteli, hogy melyik volt nagyobb sláger, mindegy, ez, amit hallok leírhatatlan, hagyom is inkább. jó itt végülis, csak fáradt vagyok.
and when i see you
take the same sweet steps
you used to take
i say i'll keep on holding you
my arms so tight
i'll never let you slip away
beoltottam a szobát a wish albummal, úgyhogy most itten szomorkodik mindenki, hiába mondom, hogy ez egy viszonylag vidám album.
a kerti partit, amin voltam győrújbaráton elmosta az eső. ettől függetlenül nem volt rossz, de ez is mindegy most, azt hiszem.
nem bírom rávenni magam a kipakolásra. olyan 20 szemeteszsáknyi könyv, ruha és papír vár rám, de nem tudom elkezdeni... iszonyat.
és éjjel még hűtő- és mosógépet fogok pakolni, ami nem hangzik épp valami ígéretesen..
na, átköltöztem. végülis azt hiszem anyukámnak volt igaza, aki azt mondta azért csinálja ezt a viktor, mert szeretett velem együtt lakni, és nem akarja, hogy elmenjek. csak hát választhatott volna más megoldást érzelmei kifejezéséhez. mindegy, túl vagyok rajta.
mondjuk olyan izomlázam van, hogy meghalok:) a karomban. vagy húsz zsák, 3 tévé, hangfalak, hifi... az is vicces volt, amikor a rádayban megálltunk, elállva a forgalmat, és rekord sebességben kipakoltunk pár zsákot, meg tévét, majd ment egy újabb kört az autó, hogy megismételjük ezt a dolgot. az tuti, hogy így hárman együtt már rabolhatnánk bankot, olyan jól ment a közös munkavégzés.
nem tudom. attól tartok, hogy ha előre mondtam volna, még akkor kezdte volna a gonoszkodást, mikor ott lakom nála.
de nem értem akkor sem, hiszen felajánlottam neki, hogy fizetek pénzt.
mindegy, nem akarok ezzel foglalkozni.
most mit mondjak? nem hiszem, hogy van itt a blogon előzménye. elköltöztem egy másik albérletbe, mert szerettem volna egyedül lakni. a viktornak, aki a főbérlőm és a lakótársam volt két évig, nem akartam szólni, csak mikor már nincs ott cuccom, mert valamit éreztem. mindegy. akartam neki pénzt adni, amíg talál albérlőt. aztán a viktor megtudta valahonnan és elkezdett parasztkodni. hogy csütörtökig pakoljak el, meg hogy milyen pénzek kellenek neki.
tegnap felmentem elköltözni, és meglepve tapasztaltam, hogy kicserélte a zárat. aztán megérkezett és 15 percet adott, hogy pakoljak, mondván, neki dolga van.
aztán ma hívtam, hogy fél 7re megyek elvinni a többit, ő pedig smsben "megzsarolt", hogy 4re a melóhelyemre jön, és ha odaadom neki a pénzt (amit egyébként is odaadnék), akkor költözhetek el.
nos, ennyi a története a viktor-villa barátságnak.
elképesztő dolgok bírnak történni. olyan fronton is, ahol nem is várná az ember.
sosem gondoltam, hogy ekkora görény tud lenni a viktor. tegnap költöztem ugyanis. és amit mindenkinek mondtam, hogy miért nem akarok szólni neki addig, amíg ott vannak a cuccaim, amiben kicsit bíztam, hogy túlzás, nos az igazság volt.
zárat cserélt bazd meg. nem is hittem el.
a bankok megölnek. az tutifix. értelmetlen, felesleges köröket futtatnak és bután bámulnak az arcodba, mikor próbálod keresni szemükben a fényt. de mindegy is ez, csak mondom. mert friss.
néztem tegnap a focit, és siralmas ez az egész. sosem bírtam felfogni, hogy pontosan célozva rúgni a labdát miért nem tudják a focisták. sosem értettem, olyan ez, mint általában a magyar mentalitás. dolgozom, megkapom érte a pénzt, azt kész. és nem érzik azt, hogy akkor már megpróbálok jó lenni, ha végülis ez teszi ki a napjaim nagy részét. mert akkor talán én is élvezném a munkámat. csak arra gondolnak, hogy a fizetés akkor is megérkezik, ha alszanak a munkahelyükön. áááááááá.
hüje foci.
