one step too far

az azért elég kellemetlen, amikor az ember azt érzi, nem akar elmenni egy találkozóra, mert kurva ciki, hogy nincs egy kibaszott fillérje sem, nem? pedig szeretne elmenni.. na mindegy. nem értem én ezt a lépcsőset sem, amit a diácska mondott a raiffeisennél. hogy akkor a hetedik lépcsőn túl vagyunk.. nem tudom, mik ezek a lépcsők, és hogy az én koromban és anyagi helyzetemben mennyi ideig tart egy fok megmászása. a vicc csak az, hogy ő sem tudja. mindegy, valahogy lesz, valahogy mindig van. csak aztán a barátaim el ne fogyjanak, miközben nem mozdulok majd ki jól semerre sem.

dido énekel a faithlessel a kollegina gépén, felhangosítottam, mert kellemesen úszós ez a dal. úgyhogy most akkor egy csapás, meg még egy lábbal.. kellemes. tényleg.