tájm is on máj szájd

és levelezek egy lánnyal, akit nagyon régen nem láttam, pedig régen - és tulajdonképpen most is - nagyon szerettem, és nagyon különös érzéseket ébreszt bennem ez a dolog. hihetetlen amúgy, ahogy az emberben előjönnek érzések. képek. hangulatok. színek, szagok, szivek.

elmúlik az idő, az van. rohadtul és aljas módon zakatol el mellettem, és képtelen vagyok észrevenni ezt. és nem az öregedésre gondolok, mert az nem érdekel. hanem a lehetőségekre és az alkalmakra. mert igen, mindenre, mindig van lehetőség, csak nem feltétlenül van meg minden eszköz ahhoz, hogy élj vele. miközben múlik az idő.