nem tudom, valahogy nem szeretem az ilyen eseményeket. fotósok, meg körülnézők, meg kivanitt.. mindegy. egyébként azt sem értem, miért kell ilyen baromi hangosan nézni a filmeket. engem pl kifejezetten zavar, főleg, mikor fém tárgyak súrolódnak, azt még késsel-villával sem szeretem.

aztán meg reggel anyámmal ez a kaland, komolyan. kap egy beutalót, amin annyi van feltűntetve, hogy sote izotóp labor. meg azt mondják neki, tudja, volt már ott, katika. és akkor elindulunk egy emlékkép alapján egy helyre, ahol anyám 7 éve járt. előtte hívok tudakozót, sote-t, nézem a netet, nincs infó.

megérkezünk, áttessékelnek a szemközti intézetbe. ott természetesen vissza a másikba. majd kiderül, hogy ez mégsem jó intézet, megadnak egy számot, hívjuk a szabolcs utcát. ja igen, a 11. kerületben vagyunk.
szabolcs utcát elérem, nincs bejelentve anyám. akkor mi lehet a kórház, nem tudják. elkérem tűlük a kútvölgyi számát. felhívom, nagynehezen kapcsolnak, ez sem az. akkor mi lehet.. blabla..
két telefon még és a baross utcai kórházban megtalálják anyám nevét, közlik, hogy siessünk, mert már nem sokáig csinálnak vizsgálatot. taxi.

5 percre lakom a helyszíntől, és anyám azért aludt nálam, hogy hamarabb tudjon a kivizsgálásra érni, mintha az első reggeli vonattal jönne.
egyébként meg egy kedves nővérke az első helyszínen 3 perc alatt elintézte volna telefonnal, hogy a baross utcai címet megkapjuk.

nem értem ezt sokszor.

ja, és akárhogy is, egyszerűen nem tudom megérteni, miért tetszik a pirinek jobban a michelle wild, mint a maya gold.

konzekvenciák

a hétvégén megtudtam, hogy a nagymamám unokatestvére jobban szereti öngyújtóval lepörkölni a bajszát, mint epilálókrémmel leszedni.

valamint, nagyika úgy emlékszik, hogy paraszt sonkát vettek, mikor anyám gyerek volt, ellenben anya biztos benne, hogy ez nem igaz.

valamint, az apám tök hüje, de mondjuk ezt eddig is tudtam.

valamint, a 3 hónapos botondka alighanem a legszebb kölyök a világon. sőt, imád csupasz kukival fetrengeni, olyankor mindig mosolyog.

valamint, a sógorom azt hazudja, hogy nem tud pingpongozni, hogy gyengébben játsszon vele az ellenfél.

valamint, az unokatesóm még mindig kurva jó fej.

valamint, a tesóm is kurva jó fej.

valamint, 3 éjszaka hosszú idő.

valamint, az anyám főztjénél nincsen is jobb a világon.

sikerült ennem a krumplistésztájából.

az egyik kollegám krumplis tésztát eszik, és azt vettem észre magamon, hogy irígylem.

ordinary world

olyan érzésem van, mint mikor ezt a dalt hallgatom a duran durantól. biztos a fáradtság miatt egyébként, mintha be lennék tépve, vagy rúgva, nem tudom. közben fáj a hasam is, és este valami ügyfeles vacsorára KELL mennem, amit nem tudom, miért, de nem lehet lemondanom, szóval nem jó.

egyébként jó lesz otthon. ezen gondolkozom épp, hogy tök jó lesz otthon.

volt itt egy srác, interjún, szimpatikus volt. furcsa érzés a másik oldalról megélni egy ilyet. nagyon sok a furcsa érzés ma.

plusz a mestruáció, amitől szétszakad a hasfalam. na, az nem furcsa, sajnos már jól ismert érzés.

na ki a fasza gyerek, na szasza, te tudod.

érdekes

egyébként, nagyon álmosan indultam be ide a melóba, de mikor megláttam a zsoltit, aki részegen érkezett, és belelopódzott a fülembe az általa dúdolt especially for you című kylie/jason donovan sláger, akkor azonnal sokkal jobb lett a kedvem és ez azóta is tart. egészen átéreztem újra a dohányzóban a printeket javítva kiskorom megrázó élményét, mikor minden egyes alkalommal, mikor a klipet néztem, izgultam, hogy vajon időben odaér-e jason kylie-hoz a színpadra. pedig most visszagondolva, egyáltalán nem volt kérdéses, hogy odaér-e. mégis.

and now we're back together, together
i wanna show you my heart is oh so true
and all the love i have is
especially for you

na, most meg előléptettek, és vesznek fel egy juniort mellém, és akkor be kell tanítanom. gyűlnek a feladatok a vállamra, ami mondjuk nem baj, addig, amíg bírom persze. még bírom talán azért.

nagyobb probléma, hogy kellene találnom valami jó minőségű ágybetétet, vagy szivacsot. olcsón. de nincs időm keresni. anyám jön hozzám jövő héten, és ha nem lesz addigra, hát szerintem kiáll a vallásából.

hulla vagyok asszem

tegnap mint aki jól végezte dolgát, hazajöttem a munkahelyemről 7kor mondjuk. aztán a macska gusztustalan hugyát súroltam, amit a wc-je mellé illesztett, és olyan szaga volt, mint a napok óta vizeletes gatyában járó homelesseknek. fájt a fejem és írtó szarul voltam, csak arra tudtam gondolni, hogy ágyba dőlök és a napnak vége.

aztán csörgött a telefonom, a főnököm volt az, és normális esetben eszem ágában sem lett volna felvenni (ki is akartam kapcsolni, mikor hazaértem - én hüje nem tettem), viszont most felvettem, mert tegnap kirúgták azt a kolleginámat, akivel képtelen voltam együtt dolgozni, akivel bárki is képtelen volt együtt dolgozni, és aki mellesleg életem egyik legnagyobb kudarca, ami az emberi kapcsolatokat és azok kialakítását illeti. szóval kirúgták, és ő elrohant, és én este valamiért azt hittem, hogy vele van valami, és felvettem a telefont.

nem ez volt, egyszerűen csak behívtak dolgozni, hogy csináljak meg valami melót, ami másé lenne, de ő nincs ott és nem is tud odamenni. 10-re mentem be, és egészen reggel fél7-ig ott voltam. aztán itthon ledőltem, telefonok kikapcs, és úgy döntöttem nem megyek ma dolgozni. ez csak azért gáz, mert nem szóltam, és volt azért olyan dolog, amit meg kellett volna ma délutánra csinálnom.

mindegy, a lényeg, hogy most megint okoztam magamnak egy ilyen helyzetet, amiben egyetlen sms elég lett volna ahhoz, hogy minden kellemes legyen. de nem írtam smst, úgyhogy most ez van. és baromi fáradt vagyok, és holnap már vasárnap és a jövő héten minden kezdődik előlről.

nagyon, nagyon fáradt vagyok.

húsvéti sonka óriásplakát szöveget írni és a látványt kitalálni - nos, azt hiszem egy igazi kihívás lehet.. kurvaélet.

na jó, egyébként minden rendben. tegnap éreztem először életemben, hogy a határaimat súrolja a munka. aztán 3/4 6-kor felhívott a nagynéném, akivel nem beszéltem karácsony óta és 1 órán át szapulta az apám új csaját. jól kiöntötte az összes szart rám, majd elindultam. a boltból, mint egy málhás ló sétáltam haza és még a szép időnek sem tudtam örülni, mert szatyrot nem vettem valamiért, ezért a hátamon táskámmal és a gitárral, a bal kezemben két kiló krumplival, a hónom alatt tojással és a kezemben sajttal meg cigivel caplattam hazafelé.

otthon a mosogatnivaló várt és a macskaalom, amit már ki kellett volna takarítanom. leraktam a cuccokat és azt éreztem, hogy akkor én most úgy két hétig nem mozdulok.

a barátok közt azért helyrerakott, meg a rakott krumpli, amit csináltam, és hát macsu.

no nem nyávogok, új nap van, új élet.

tegnap tűzriadó volt a mellettünk levő cib bankban, ezért az egész épületet kiüríttették. 3-ra ígérte a robbantást a kedves betelefonáló. nagyon jó volt, mert fél3-tól fél4-ig kint üldögéltünk a fűben. én titkon kicsit reméltem, hogy legalább egy pukkanás lesz, de sajnos még az sem volt.

este meg olyan paradicsomos, bazsalikomos, mozzarellás tésztát csináltam, hogy beszartam. nagyon finom volt.

írtam nekik levelet, hogy elmondjam mennyire gusztustalan a reklámjuk. biztosan nem válaszolnak majd. nem tudom.

vajon jól sejtem, hogy ez a sztárvár egy iszonyú gusztustalan műsor lesz?

tegnap viszont a győzike megint jó volt. a virág, ha felnő, hihetetlen ribanc lesz. anyám is rászokott a műsorra, hívott is az elején, hogy közölje, azért ez a virág nagyon okos kislány. mondtam neki, igazad van anya.

aztán főztem este rizst, amit úgy elsóztam, hogy nem bírtam megenni. telnek a napok.

számvetés

cigim lett.
pénzem nem lett.
cikk nincs kész.
kezem nem fázik.

akkor végülis fele-fele, nem?

lassan elfogy a cigim és nincs pénzem. írnom kellene két lemezkritikát, de utálom most a jazzt éppen. kezdek éhes lenni, de nincs kedvem főzni. és lefagy a kezem, de kesztyűben mégsem tudom nyomkodni a billentyűket. akkor most mi lesz?

de mindjárt elmúlik ez is gondolom. elkezdek majd írni, és akkor a kezem sem fog fázni és lehet, hogy valahonnan sikerül is majd pénzt szereznem.

a 90es évek slágerei mennek a vh1-on, épp a true blue, nagyon vicces. most feldob, mert énekelgetem a jobbnál jobb dalokat. godzi még mindig kicsit depressziós, de azért már sokkal jobban van. változnak az idők.

emlékszem, volt egy diktafonom, és akkor még nem volt mindenféle technika, úgyhogy a diktafonnal vettem fel az mtvről a dalokat. hihetetlen sikerem volt ezzel az iskolában. a szünetben hallgatuk lent a havas ildivel, emlékszem énekelte chisney hawks akkori nagy slágerét.. hát elég rossz hangja volt. mindkettőnek.

valami szín
valami.

megkértek, hogy legyek basszusgitáros egy zenekarban, de nemet mondtam.
mindig az jut eszembe, amikor az unokaöcsémmel a grease zenéjét játszottuk az orosz gitáromon és költöttünk rá szöveget oroszul. akkor az volt a nyugat.

ülök itt, miközben lemegy a nap. jó is ez egyébként.
meg macsupicsu. nagyon.

főztem is.

tegnap meg izgultam a megasztár alatt, mint mindig. és most nagy szabadság, egy hétig nem lesz itthon a viktor. a godzilla lelkibeteg, de már kezd rendbejönni, mert 4 órája simogatom az ölemben. ja és hideg van. pedig itt a tavasz.

tegnap

írtam egy postot pirikém ungár klárás felindulására, de nem működött a blogger. lehet egyébként jobb is így, nem tudom. mindenesetre ma reggel a mokkában megint volt ungár klára, és hát nem is tudom.. egyszerűen megdöbbentő mennyire buták az emberek. és hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni dolgokkal. a klaudia szerintem nem is értette a szavakat. á, mindegy is.

mindenestre tegnapra kaptam meghívót a bártulajdonos nőtől erre az esti mókára, amiről a piri ír, gondolkoztam is, hogy lemegyek rendetlenkedni, mert komolyan venni az ilyet nem lehet. nem tudom. furcsa egy ország ez. minden szempontból.

nehezen bírom már a viktort, azt kell mondanom. de mindegy is ez, valahogy csak lesz. mindig van valahogy.

a nővérem ideadta azt az autóját, amelyik arra vár, hogy megvegye valaki, szóval csütörtökig az enyém, ők ugyanis olaszországban vannak, ahol tegnap a milan-manchaster, ma pedig a juventus-real madrid meccset nézik. szóval autós vagyok hétfőtől, és meglehetősen élvezem ezt. tényleg. azzal együtt, hogy reggel dugó van, meg idegbetegen vezetnek a városi emberek. jó. ez.

anyukám meg küldött fel kaját, meg konzerveket és a konzerves szatyorba belecsempészett egy lapot, amire kerületenként kijegyzetelte nekem a lakáshirdetéseket, amikkel otthon összefutott. sőt, a lap aljára kiírta, hogy mely kerületek vannak pesten, és melyek budán. imádom, komolyan.

fáj a fejem. ha optimista vagyok, azt mondom, a közelgő melegfront miatt.

kaptunk nőnapra virágot a cégnél.. háááát..

nem sok kedvem van semmihez sem egyébként.

a metrós sztorit nem nagyon tudom színezni. viszonylag messze álltam tőlük és a szokásos reggeli tömeg volt, ezért csak a hangokat hallottam, idősebb férfiak voltak és mondták, hogy anyád, meg hogy meghalt és hogy mered a halott anyámat.. ilyenek. aztán a lehel téren leszállt az egyik.

na de a szombati megasztáron azt hittem megáll a szívem. aztán mégsem állt meg.
másnap meg bartók eszterrel találkoztam és oda is mentem hozzá, hogy akkor most megmondom mennyire jó, amit csinál. zavarban volt, de asszem én jobban. és akkor el is szaladtam, mondtam neki, hogy ez elég kellemetlen..:)

na hát így. most meg meló. jajajjajaj.

valamelyik

reggel meg verekedés volt a metrón. egyre izgalmasabb a dolog egyébként, mert most meg influenza pánik van. olyan, mint mikor torontóban voltunk a matával, akkor is, ha valaki elköhögte magát a metrón, akkor mindenki elkezdett mocorogni. érződött a rettegés a levegőben. gyanakodva nézték egymást az emberek. csudajó volt. most is ez van. itt. a kék metróban.

egy csudajó reggel kezdés után egy sms, majd egy email baszta el a napomat. illetve nem baszta el, mert felülkerekedtem rajta. mennyivel jobb volt, mikor nem kaphatott az ember hívást, meg emailt, meg ilyeneket. és személyesen kellett megbeszélnie a dolgokat. valahogy az ember elveszíti a méltóságát és a kedvességét, ha úgy kell valakihez beszélnie, hogy nem látja. illetve beszélhet is úgy valakihez, hogy nem kell elviselnie a tekintetét.

tegnap bementem a jocihoz és pingpongoztunk, ami nagyon jó volt.

egyébként meg fúrnak a szomszédban itt az offiszban és baromi idegesítő ez. épp ezért úgy döntöttem, hogy a lehető legtöbb időt irodán kívül fogom tölteni.

furcsa egyébként, a nővérem felhívott, hogy elkérje apám telefonszámát. a mobilja 2 éve van meg, a matávja meg több, mint egy. hát ilyen jól tartják a kapcsolatot. mondjuk érthető.

hüje műtyúk. ez a tegnap mondata.

kezd körvonalazódni a lakás project.

és közben bazi hideg van.

meg.. iszom azt a redbullt, amit 3 órája bontottam ki, sehogy sem akar elfogyni.

nincsenek szavaim, azt hiszem.

reggel egy állat, piros autóban az utcánkban leállt veszekedni egy homeless-szel. olyan szavakat és mondatokat mondott, hogy már így korán reggel is meglepődtem.

anyám meg este felhívott, hogy a győzikét nézi, amit eddig nem látott soha, csak mondtam neki, hogy jó, és akkor megnézte, és kétszer is hívott, hogy menniyt röhög. mondom, családi vonalon szeretjük a cigányokat.