a metrós sztorit nem nagyon tudom színezni. viszonylag messze álltam tőlük és a szokásos reggeli tömeg volt, ezért csak a hangokat hallottam, idősebb férfiak voltak és mondták, hogy anyád, meg hogy meghalt és hogy mered a halott anyámat.. ilyenek. aztán a lehel téren leszállt az egyik.

na de a szombati megasztáron azt hittem megáll a szívem. aztán mégsem állt meg.
másnap meg bartók eszterrel találkoztam és oda is mentem hozzá, hogy akkor most megmondom mennyire jó, amit csinál. zavarban volt, de asszem én jobban. és akkor el is szaladtam, mondtam neki, hogy ez elég kellemetlen..:)

na hát így. most meg meló. jajajjajaj.