írok akkor

tegnap - enyhe túlzással - azt írta a ribi, hogy ilyen hosszú ideig még nem forult elő, hogy nem írtam a blogomat. ezt úgy vettem, hogy szeretné, ha megint írnék. csak nem tudom, miért, amikor nem szórakoztatom.
máskülönben meg nem is neki írom, ugyebár? meg nem is neked. és még úgy igazából magamnak sem. eh.

küldtünk ma virágot a szabina is, meg én is, nagyon szép csokrokat. olyan voltam a virágosnál, mint egy óvodás. mindig ez van. elkezdem egymás mellé tenni a virágokat, melyik, melyikkel mutat jól, kérdezek, tanácsot kérek, cserélek.. tiszta káosz. de itt a kálvinon nagyon rendesek a boltosok, még ajándék tulipánt is adtak a vásárlásért. és elnézik, ahogy rakosgatom a szépséges virágokat.

kérdeztem a virágárus lányt, hogy küldtek-e már neki valaha ide a munkahelyére virágot. azt mondta nem. pedig szerintem ez egy kihagyhatatlan dolog.

rövid

szóval voltam münchenben, cure koncerten, és elég jó volt. robert smith az, ami. nem változott, és sosem fog változni. hála az égnek.
egyébként meg nem tudom. kedden indulok fokvárosba, és kicsit be vagyok szarva. végülis fogalmam sincs, hogy mitől. de mégis.
viszont itt a tavasz. nincs mese. jönnek az illatok. szép lassan megkergülök. nem bánom.

amúgy meg

get your rocks off, honey!

-

egyszerűsítek.

róisín

-

its strange
yet somehow obvious
that what we want the most
we must let go
your head is freer still than mine
and not so cluttered with morality
still I stay
growing strong
every day
closer to you
closer to you.

fermina

egyébként tegnap megnéztük ferminával a szerelem a kolera idejént, ami meglehetősen szar film. persze tudtam, hogy marquez-hez nem szabad hozzányúlni, de nem gondoltam, hogy ennyire amerikai lesz ez a film, mindegy mostmár.

viszont levelezünk ma egész nap ferminával, én mindig úgy kezdem, koronás királynőm, fermina daza, ő pedig úgy, hogy drága florentino ariza. természetesen papíron. milyen szép is ez.

capetown

na, szóval akkor capetown tuti, csak az nem biztos, hogy harmadikán vagy negyedikén indulunk. az is tuti, hogy 13-án jövünk haza, és egyre inkább úgy néz ki, hogy egy villa (hehe) szállóban fogunk lakni, vagyis ilyen villát bérelünk medencével, ami mondjuk durva. gondolom, akkor fogok menstruálni. muhaha.

mesés

az ég kékjét nézte. hosszan, olyan hosszan, hogy a kékből már mindenféle más szín keletkezett. nem töprengett semmin, csak nézte a színeket, és érezte a levegő testét magán - testes a levegő - gondolta mégis aztán. sosem ért le a horizonja emberszint magasságig, ennek ellenére képes volt úgy szlalomozni a magasabb hőmérsékletű tárgyak között, hogy elkerülje a fatális ütközéseket.

tulajdonképpen minden nyitott. vagy legalábbis mindenben megvan a lehetőség arra, hogy valami más legyen.

jeszbikóz

kifog néha rajtam a hirtelenség valahogy.

de nem baj, mert megy minden, mint a karikacsapás, és ezen a véleményemen akkor sem vagyok hajlandó változtatni, ha egy traktor pihen majd a nyakamon.

throw me tomorrow

sometimes i cry my heart to sleep
nothing prepared me for your smile
lighting the darkness of my soul
innocence in your arms

throw me tomorrow
now that i really got a chance
throw me tomorrow
everythings falling into place
throw me tomorrow
seeing my past to let it go
throw me tomorrow
only for you i dont regret
and i was thursdays child.

izgulós

picsába a fejfájással már, én aztat mondom.

főztem este levest, és most kiváncsi vagyok, hogy ízleni fog-e louinak, vagyis nem is kiváncsi vagyok, inkább izgulok. mindig ez van. mondjuk finom lett.

meg voltam otthon most, és zuhanyoztam egyet, mert kedvet kaptam hozzá.

és most meg csókolomot hallgatok, mert olyanom van.

ja igen, és update forgatás ügyben. most úgy néz ki, hogy capetown lesz, március elején. de már semmi sem biztos, még a tejfölös nokipöri sem.

weekend

szombaton csúnyán berúgtam, de nem csodálom, mert vagy hat vodkaredbullt fogyasztottam két órácska alatt. aztán elmentem a csacsába, amit őszintén szólva régen sosem szerettem. eleve az első ottlétem csúnyán indult és ért véget, és azután is mindig ritka rosszul éreztem magamat, nem beszélve a lépcsőre hányó és hugyozó alakokról, plusz a rádayban lakós időszakban a nyomukkal reggel találkozásról.
na de ez az új csacsa végülis klassz hely, szép, meg minden, csak. csak kurva meleg, kurva szar a zene, és hát nem is tudom. valahogy nincs egy táncolható zenét játszó, nem szanaszétizzadodmagad hely a városban. olyanról álmodni sem merek, ahol még a társaság is jó. mindig elfelejtem, hogy ezért jártunk buzibuliba egész nyáron.
basszus, milyen kurva jók voltak azok a bulik. a boy george a melegfesztiválon.

nah, mindegy. csak mondom. mert.

tegnap meg elkezdtük nézni a dextert, és így egyben, rendesen koncetrálva, és hát nagyon jó. azvan.

ma meg semmi melóm. viszont elaludtam a nyakam.