anyám fáradt

anyám nem jön holnap pártkongresszusra. ez a mondat azt jelenti, hogy tényleg nagyon fáradt lehet.

sub

szóval tegnap lementem a barátok közt és a helyszínelők között a subwayba venni egy szendvicset, és akkora mázlim volt, hogy kitöltettek velem egy kérdőívet, amiért cserébe két csokis cookiet kaptam ingyen.

reggel pedig végre bementem a káendhába átíratni a telefonszámomat, hogy ne a volt kollegám kapja mostmár az értesítő smseket. már csak egy bank maradt.

question

hülyeségeket csinálni ér, ha szívből teszed?

parizer, kifli

ültünk a pirivel a téren, sütött ránk a nap, és kiflit ettünk marhapárizsivel, és jó volt. persze kurvára fáztam, úgyhogy hamar be is mentünk a momba, de téren enni jó, akárhogy is.

ma este pedig a castroban találkozom egy volt egyetemi csoporttársammal. sosem szerettem, sőt. meg kell tanulnom nemet mondani. egyszerűen muszáj.

godzilla

reggel a kávém kortyolgatása közben akkorát ordított a macska, hogy azt hittem véletlenül rázárta az ajtót v.
kimentem megnézni, és észleltem, hogy az a szerencsétlen az ablakban ülve majd eleped a szerelme után, ugyanis egy gyönyörű cicafiú az ablak alatt szerenádozott neki. godzilla pedig szó szerint fejjel ment a falnak, annyira dugni akart a szerencsétlen, hogy ordítozott, és mikor megsimogattam, hogy nyugodjon meg inkább, akkor majdnem leharapta a kezemet.

aztán elképzeltem, hogy mi lenne, ha az emberek is ordítoznának, mikor látnak valakit, akivel szívesen lenyomnának egy menetet.

lamb

végre normális zene szól a szobában. persze tök véletlenül, de bekerült egy lamb album az itunes-ba, és most nyugalom áramlik belém, érzem, ahogy az ujjaim végén, a szememen, az orromon, minden levegővétellel, és a talpamon keresztül töltődöm. el kellene menni innen, ki a levegőre, a szélbe, az utcára, az emberektől messze, mégis az emberek közé - tisztára paradox az élet.

csak annyi vagyok, amennyit mutatok. és ami vagyok azt mutatom, ha nem bánod. azok, akik mást, vagy többet mutatnak, soha sem fogják megtanulni, mit jelent a szeretet. a tisztelet. basszameg, de geci bölcs vagyok. ide jutottam, igazán klassz.

rend

valahogy rendbejön az ember az első melegítőfelsőben-sétálok-haza-az-andrássyn-zenével-a-fülemben éjaszkáján az évnek. pedig nincsen rend bennem, mégis rendben érzem magamat.
talán azért, mert látok, meg mert érzek, meg mert felismerek, nem tudom. nem szabad több figyelmet fordítani semmire sem, mint amennyit megérdemel. még magadra sem, csak a miheztartás végett.

na

ma este már aludtunk, a piri is meg én is, szerencsére. szeretem reggel, mikor kávézunk, ma főképp jó volt, mert röhögtünk is sokat. és isteni kávét csinál, a világ legrosszabb kávéjából is.
jó érzésem van, annak ellenére, hogy egy autós szakszöveg fordításával indult a napom. nem is értem, de nem is fontos.

lower

basszus, fél négy van, és már minimális az energiaszintem. kellene egy tekintet, egy hang, vagy nem tudom. sokszor annyi is elég.

trouble

they spun a web for me..

nem szabad napokig ugyanazt a cd-t hallgatni.

ideg

könyörgöm, valaki tömje tele a száját, hogy ne tudjon megszólalni, vagy valami legyen. elviselhetetlen most ez a sok szó és mosoly. alig aludtam, és állítólag horkoltam, meg szuszogtam, ami azért nem valami gyakori.
milyen érdekes, hogy az emberre mennyire ki tud hatni más fájdalma. nem is értem.

és az a legfurcsább, hogy szelektív a memóriám is. ahogy beszélgettünk tegnap a pirivel arról, amikor mi hagytuk abba a kapcsolatot.. egy csomó mindenre nem emlékszem. és ezt még csak meg tudnám magyarázni, hogy ami rossz, az nem marad meg a fejemben, de aztán szóba került a több szempont filmfesztivál, ahol jó élmények tűntek el a fejemből. nem nagyon értem, de mostmár mindegy is egyébként.

furcsa, hogy vannak ilyen helyzetek, mint a tegnap esti. nehéz olyan szavakat mondani, amik tényleg megnyugtatnak valakit. mert valamilyen fajta önkívüli állapot az. amiben nem hallod, és nem látod, ami épp van.

aztán meg ezek a játszmák. a "fenyegetés". nem értem, miért képtelen valaki arra, hogy elengedje azt, akit már nem szeret. az elmúlt évben, nem az első ilyen esetet látom, nem az első ember idegei mennek tönkre a szemem előtt.

calm

az van, hogy gyönyörű volt itt ez a fél óra, egyedül. egészen megnyugodtam a reggeli dugó után, amiben sosem az a rossz, hogy lassú, és hogy várakoznod kell, hanem az, hogy nem tudod, mikor ér véget.
mindegy, most már nem vagyok egyedül, és olyan érzés, mint mikor valaki egy kurva nagy seggest ugrik egy tükörsima felületű tóba.

bródy

az tuti, hogy a bródy sándor utcában a legmagasabb budapesten az egy négyzetméterre jutó kutyaszarmennyiség. és van mindenféle. és egy ilyen felfelenézős egyednek, mint amilyen én vagyok, kora reggel kész rémálom, hogy állandóan néznie kell hova lép.

piri

kurva vicces a pirivel együtt ülni netcaféban. ezerrel ír, mint én, pörögnek a billentyűk, senki más nem ír semmit, csak mi, és röhögünk. kurva jó ez a szinkronicitás.
az van, hogy ha nála laknék, elhíznék, mint a picsa, és soha többet nem akarnék kimozdulni a lakásból. és nem is tudnék, mert telefinganánk a szobát és meghalnánk gázmérgezésben. na, ez kurva szexi kép:)

bkv újra

a piri mondta, hogy írjam le a blogon a bkv-t, úgyhogy leírom. tényleg vicces volt. szóval nem tudom, asszem az aranka tutira ismeri az érzést, amikor belép a büntetési osztályra. szóval ott ilyen kalitkákban ülnek a bkv-sok, akiknek fel kell mutatni a bérletet, vagy befizetni a sárga csekket. nagyon agresszívak, hangosak és unottak.
de ez csak a látszat egyébként, mert amint megszoknak, megváltozik mind.
nekem állnom kellett egy fémszínű ajtó előtt percekig, mert egy nénire vártam. és mikor nem volt büntetendő ember, akkor ezek a kalitkás bkv-sok beszélgetni kezdtek. olyan metamorfózis volt, hogy el sem tudom mondani. az agresszió és a nagy hang azért maradt.

na, szóval jött a néni, akit én vártam. kezet fogott, és kedves volt. nem is hittem el. finom, halk szavú. és viccelt!!! azzal kezdte, hogy mivel jöttem, mire mondtam, hogy bérletem most sincs, de szoktam venni vonaljegyet. és röhögtünk. és kicsit gondolkozott, aztán elengedte majdnem a felét a büntetésnek. és a megállapodás megírása nem négy óra volt, hanem 5 perc. és aztán tovább viccelt még, hogy bérlet, meg címbediktálás, és tényleg nevettem, mert tényleg vicces volt.

na, kezdem megkedvelni a bkv-t, az van (nem).

bkv

basszus, sosem gondoltam, hogy valaha egy hónapon belül kétszer kimondom azt, hogy a bkv rendes. pedig! szóval elengedtek egy csomó pénzt, és adtak részletfizetési lehetőséget is. klassz.

már csak egy-két elintéznivalóm maradt, ez igazán jó azért. és holnaptól pár napig pirinél lakom majd, az meg még jobb lesz. na, hát így valahogy.

ja, és a szemben ülő kollegám egész nap kahog, mint egy kutya, és az előbb már majdnem hánytam, annyira.

szabály

visszaút nincs. tényleg érvényes a most vagy soha.

snaps

azért szeretem a snapsoidot, mert ilyen képek is vannak rajta.

j.g.

azért ez a josé gonzalez album rendben van. bár akkor is mindig simon és garfield jut az eszembe róla, de ez nem baj. sőt.
finoman csúszok minden irányba. szeretek csúszni. szeretem az ívét a mozdulatoknak.

űrben

olyan hihetetlenül furcsák az emberek. ezzel a játékkal, nem is tudom, szóval azt hiszik nem látni mindent, miközben kurvára látni, igen. furcsa, hogy az izgalom miatt mindenre képesek, mindent megideologizálnak, még akkor is, amikor tudják, hogy nem fog működni a dolog. támogatást kérnek, titkon, egy mosolyt, hogy persze, jól csinálod, és ha nem kapják meg, akkor felborul a világegyetem.

űrhajó vagy, ugye? perszehogy. csillagok, bolygók, meg minden. fényév basszus, fényévek. valahol csak van egy galaxis. nem tudom.

és még

még a piri nem írt róla, de remélem fog, hogy szombaton volt az a buli, ahol mindenki nagyon furcsán viselkedett. piri hozta a szokásos formáját velem együtt, csak arról tudtunk beszélgetni, hogy milyen puncikkal álmodik. és hát ahogy füleltek. annyit röhögtünk, piri drágám, imádok veled röhögni, meg ülni, meg bármit.

felnőtt akkor

van, ami horror azért. meg van, ami jó, nem tudom.
feküdni az ágyban, és nem ott lenni is nagyon jó, de kifejezetten rossz is egyszerre. mostanában csupa hülyeséget kell csinálnom. apehot felhívnom, akácfa utcába mennem, bankba.. tiszta felnőtt élet, nevetséges, komolyan.

egy kellemes reggel ez

az a gyanúm, hogy ma egyedül leszek 1-ig a szobában, ami igen kellemes következményeket von maga után, úgy mint zene például, ami most hangosan szól, ráadásul olyan, amilyet én szeretek. szóval jól indul a nap, leszámítva, hogy nem mentem be reggel az akácfa utcára, pedig úgy terveztem. és valószínüleg 11-kor sem fogok elindulni oda, mert egyszerűen nem visz rá a lélek, na.
jó kinézni az ablakon. éjjel sétáltam is egyébként, zenét hallgatva, klassz volt. csak aztán lemerült az elem, az nem annyira.

vall

jó, beismerem, hüje álmodozó vagyok. és sok szempontból türelmetlen. olykor agresszív, erőszakos. néha pedig iszonyú paraszt.

a semmittevést csak otthon, az ágyamban szeretem. szétfeszít most a mehetnék, biztosan a tavasz miatt. be kellene ülni valahova, beszélgetni, iddogálni, nem tudom. na majd holnap, rendben, pirikém? jó lesz neked is? vagy nem vagy netközelben, úgyhogy feleslegesen kérdezem, mi?

annyi zene van a fejemben, hogy ez is megőrjít mostmár lassan. sürgősen be kell csempésznem a fülhallgatómat ide, az új munkahelyre. punktum.

nincs kezem.

kicsit több mint két órát töltöttünk a biztosítóban reggel, ahova lehetetlen egyszerűen, infarktus nélkül eljutni. de ez semmi. tegnap este, az ágy elszállítása projekt során használhatatlanná vált mindkét karom és a derekam.
de ez semmi. mert ma este, asszem berúgok. vagy bármi. csak szívószálas alkoholt iszom majd, mert emelni nem tudok. na.

grr

na, a múlt héten nem tudtam postolni, amit így utólag nem bánok, mert nem is volt értelmes gondolat a fejemben. nem tudom, az ember valahogy akkor tud írni, amikor bajban van. persze most is vannak gondok, de úgy alapból jó azért. asszem.
jó ez az új munkahely dolog is, egyelőre sikerélményeim vannak, már csak sok pénz kellene, de mondjuk az mindig.

cigikávéreggel

jól van, cigiztem, van kávém, akkor minden rendben lesz:)
most, hogy megint zenével a fülemben közlekedem, sokkal simulékonyabbnak tűnik a világegyetem. egyébként.
és minden csepp türelmemre szükségem van, úgyhogy csupa klassz kis finomságos zenét hallgatok.

szóval

tegnap becsíptem, és lehet, hogy kicsit idétlen voltam, dehát mindig ez van, ha becsípek, nem?
jó itt az új helyen, csak hiányoznak sokan. de megszokom majd, mint mindent.
és én is szeretlek.

kedd

akartam kirakni azt a fotót, amit a tháliában csináltam tegnap reggel a wc mellett ülve, ahol régen, de most nem tudom, mindegy is talán. már csak teszek-veszek itt bent, furcsa érzés, nem annyira jó egyébként.
a pirivel most már el kell kezdenünk csinálni valamit, ha meg akarunk gazdagodni, az van.
semmi értelmes nem jön belőlem most. nem mintha máskor igen. mindegy is.

pont

azért valahol mindannyian kurvára érzékeny seggfejek vagyunk, nem?
nincs cigim, és összepakoltam mindent.

átok

megtört a 14 éves átok. hosszú évek után ma reggel végre nem egy fehér lada, hanem egy ezüst színű nyugati autó ütött el. van, amiért érdemes élni:)

tkp

annyi mindent írnék, hogy úgy érzem, jobb, ha el sem kezdem..

rozema

azt például nem tudja valaki, hogy ezt a filmet meg lehet-e venni dvd-n?

fnm

micsoda reggel ez azért.
nyomom a faith no more-t a fülembe, és kipukkadok az erőtől. szóval úgy kötözködj!;)