ideg

könyörgöm, valaki tömje tele a száját, hogy ne tudjon megszólalni, vagy valami legyen. elviselhetetlen most ez a sok szó és mosoly. alig aludtam, és állítólag horkoltam, meg szuszogtam, ami azért nem valami gyakori.
milyen érdekes, hogy az emberre mennyire ki tud hatni más fájdalma. nem is értem.

és az a legfurcsább, hogy szelektív a memóriám is. ahogy beszélgettünk tegnap a pirivel arról, amikor mi hagytuk abba a kapcsolatot.. egy csomó mindenre nem emlékszem. és ezt még csak meg tudnám magyarázni, hogy ami rossz, az nem marad meg a fejemben, de aztán szóba került a több szempont filmfesztivál, ahol jó élmények tűntek el a fejemből. nem nagyon értem, de mostmár mindegy is egyébként.

furcsa, hogy vannak ilyen helyzetek, mint a tegnap esti. nehéz olyan szavakat mondani, amik tényleg megnyugtatnak valakit. mert valamilyen fajta önkívüli állapot az. amiben nem hallod, és nem látod, ami épp van.

aztán meg ezek a játszmák. a "fenyegetés". nem értem, miért képtelen valaki arra, hogy elengedje azt, akit már nem szeret. az elmúlt évben, nem az első ilyen esetet látom, nem az első ember idegei mennek tönkre a szemem előtt.