jó, hát kicsit lelkifurdalásom van, bevallom. nem, nem a crushizé miatt, mert az leszarom, nem is érdekel az egész. a cica miatt, na. de tudom, hogy jó lesz. úgyis jó lesz.
egyébként meg hihetetlen dolgok vannak. semmit sem értek, csak forgatom a fejemet folyton, és legtöbbször árnyékra vetődök. belemenni nem akarok, mert csak felhúzom magamat teljesen, és teljesen feleslegesen.
itt ülök basszus, kicsit becsípve, kiengedve azt a buta feszültséget, ami bennem volt, és tök jó.
érzéseket akarok. érzelmeket. erőseket, dominánsakat. tapasztalatokat. húst és vért.
even better then the real thing..
na az van, hogy berúgtam, mert a hasfájásom enyhítésére ittam abszolut vodkát a kávézóban. így nagyon klassz, mert laza vagyok és bátor.
ez milyen hülyeség azért, nem, de most komolyan. ez a hülye karácsony. persze lehet csak azért hülyézem le, mert nincs minden családtagra és barátra és ismerősre 20 rongy a zsebemben. úgy biztosan baromira élvezném a vásárló körütakat, ha tudnám, hogy ki tudom fizetni azt, amiben látok fantáziát. franc tudja. de az érzelmesesdit azért még akkor is utálnám, az tutifix. mint ahogy a havat, a jeget, a hideget, az utat haza.
egyébként a kicsikocsim holnaptól újra száguld, és azért ez egy jó dolog.
vannak emberek, akikről semmit sem tudok, és vannak, akikről túl sokat tudok.
utálom a színészeket, azokat is, akiknek papírjuk van róla, de akiknek nincs, na azokat jobban.
a szenvedőket utálom.
a szenvedést színlelőket méginkább.
nincsen semmiféle mágia egyébként, és még mindig nem értem, miért bonyolítjuk túl az egészet. azt pláne nem értem, hogy ha előtted van egy piros alma, miért mondod rá, hogy az is lehet, hogy ez egy kék telefon.
evable.
azért az hihetetlen, miket képesek szenvedni emberek. meg hogyan képesek újra és újra visszatérni a jó kis szaros útjaikra, és kiabálni, hogy bazdmeg, ez deszar!
you can buy your hair if it wont grow
you can fix your nose if he says so
you can buy all the make-up
a mac can make
but if you cant look inside you
find out who am I too
be in a position to make me feel
so damn unpretty
ill make you feel unpretty to
ha megfeszülök sem lehet sosem rendben minden. komolyan mondom, olykor szét kellene osztani egy-egy pofon csomagot azoknak, akik évek óta kómában élnek, nem fogják fel, hogy mi van.
rátaláltam egy régi baráti körömre. még tinédzserként együtt zenéltem velük, meg az akkor még nightmare nevezetű szórakozóhelyre jártunk, írtó vicces:) mindegy egyébként, csak érdekes ez, hogy amit egyszer elfelejtek, az hirtelen eszembe jut.
edzettem tegnap, amitől ma ugyan nagyon fáradt vagyok, mégis kurva jól érzem magam. és megyek holnap is, meg csütörtökön is, szóval végre kicsit rendbe hozom magamat. jó ez. annak ellenére, hogy kurvavicces az egész. kezdve a recepciós kisnővel, a czanik balázson át, aki a vállamig ér, az öltözőben beszélgető szolis csajokig. hihetetlen. de kell ez is. szocializálódni kell - minden fronton!
anyám meg cuki. kapott egy új telefont, és megtanult smsezni.
ez mind amiatt a buzi george michael miatt van, napok óta a modellek járnak a fejemben a klipjeiből! tú fánki ez a frídom bazdmeg!
most, hogy épp telefonáltam és a nagyanyám tévézési szokásairól beszéltem, amikor a nagyi nézi a tévét. a nagyi majdnem teljesen vak. ezért odahúzza a fotelt a tévéhez teljsen, és szinte belebújik. ha sorozat van a nagyinál, akkor mindenkinek néznie kell, mert a nagyi nézi, és ha ő nézi, akkor ne beszélgessünk, mert nagyit nem hagyhatjuk ki egyetlen témából sem. tehát, tévézünk. nagyi frontálisan a tévében szinte, mi pedig 10 fokos szögben oldalra települve egymás nyakán, hogy egy picit lássuk a késpernyőt. na, az a látvány, az a látvány csodálatos. meg ahogy a nagyi kommetálja a dolgot közben.
sunny friday afternoon!
és végülis az egyetlen gondom, hogy ha elmegyek időben a ma esti buliba, akkor lemaradok a lostról. ez jó, nem?
drága ribancom, te meg jelezzél már, mert úgy hiányzol. ja, és a kocsimban még nincs szélvédő, úgyhogy lehet, hogy a hétvégén sem tudom elvinni a cuccokat.
nem tudom, biztosan szépítem a dolgot, de a télapót sosem hittem el. nem rémlik legalábbis. mindig mondtam anyának, hogy jövőre mégtöbb mandarint, meg a tesóm csokijából inkább nekem, mert nála úgyis csak megromlanak az édességek.
a jézuska más. mert bár egyáltalán nem vallásos a családom - legalábbis nem gyakorolja -, azért egy kicsit mindig hittem, hogy van valami misztikus a dologban. aztán meg már tudtam, hogy apa díszít, amíg mamáéknál vagyunk, meg megtaláltam a biciklit a szomszédban marika néninél, és hát a jézuska biztosan nem venné igénybe marika néni tároló szolgáltatásait.
mára ezt az egészet utálom. mindennel. fenyőfástúl, szeretetestül.. még a csillagszórókat is, pedig mindig is az volt az egész felhajtásban a kedvencem.
faszom fog mindig, mindenkinek megfelelni - mondta fennhangon, miközben a kilötypölt a kádból egy jókora adag habot. aztán kinyújtotta a jobb lábát is, és elfeledkezett mindenről, ami egész nap a fejében járt. a víz forró volt. a páraelszívó is működött.
fuck you, i wont do what you tell me!
motha fucker! Ugh
hergelem magam, és mindjárt mindenkit kiosztok.
hihetetlen mennyire könnyen manipulálható az ember.
and all i know that when i'm twisted
one and two can mean the same thing
and if this stone has ever lifted
then God knows i would have gone the distance
and by the hands i would have taken you
but due to circumstances
get this image but i can't exist
without knowing what this is
furcsa, amikor látod, hogy ki akarnak használni, és látod azt is, hogy ezzel egyáltalán nem okoznak maguknak problémát. egy pillanatra sem.
pedig vannak kedves emberek is.
you better lose yourself in the music, the moment
you own it, you better never let it go
you only get one shot, do not miss your chance to blow
this opportunity comes once in a lifetime
olyan, mintha egyre kevesebbet élne egyébként. nézi az embereket, de nem látja az arcukat. nem akarja látni. ők kérik meg arra, hogy ne lássa.
pedig pontosan ugyan úgy vette a levegőt, ahogy eddig. mégis véges volt a lélegzetvétel. a feje kicsit lefele billent, és nem fénylett úgy a szeme, mint korábban mindig. a gyomra, mint egy furcsa, száraz szivacs a mosogató szélén.
arra gondolt, hogy végülis minden mindig változik - változni fog ez is.
közben az ujjai furcsa ritmusban ütötték a billentyűket.
i see it in your eyes
tomorrow never dies.
vannak napok, amikor úgy érzi magát, mint egy kisállat. még önmagának is furcsán hangzik ez a hasonlóság, de nem tud mit tenni ellene. ahogy az asztalnál ül, pontosan az arcának bal felére rajzol a neonfény. azon gondolkozik, hány lépés az, amit előre halad, és mennyi az, amennyit visszafelé. azon gondolkozik, miért kell minden nap újra építeni, amit előző nap már megépített. és ki lehet az, aki lerombolja a falakat esténként. vagy reggel. vagy napközben.
oda vagyok a maráért a bp tévén, az van. zseniális az a nő.
reggel a rendőrség keltett mellesleg. nincs szerencsém az autókkal.
aztán egész nap szédelgett. nem találta a pontokat, a kapaszkodókat, nem érezte a mágnesességét a térnek. mígnem egyszercsak leült, és fotókat kezdett készíteni a bal szemével. minden képet más-más helyre rakott, készített aláírásokat is, és volt amelyikből kivágott egy-egy kedvenc részletet.
furcsán üldögélt a kanapén, miközben óvatosan próbált meg bejutni a szél az erkélyajtón át. a tévé sugarai mozaikokat rajzoltak a falra, de nem erre figyelt. nagyon belül járt már, kanyargós, vörös utakon, miközben a lábujja körmére tapadt a tekintete. csak annyit gondolhatott, amennyit a pillanattól örökölt. vágyat, álmot, gátlást.
imádok aludni. az egyik legnagyobb szenvedélyem. hosszú órákon át, hatalmasakat nyújtózkodva, tekeregve. imádom, amikor felébredek, és úgy döntök, hogy még tovább alszom. imádom az intim kapcsolatomat az ággyal :)
reggel észrevette a tükörben, hogy a szemhéjain méretes pacsirták ülnek. akkor ezért volt a csiklandozó érzés is - gondolta. furcsán igyekezett összeszedni magát a sötétben, a jóleső meleg öleléséből nehezen szabadult.
nem akart nagyokat lépni, többször megbotlott már.
aztán a kocsiban percekig nézte, ahogy melegedik a levegő.
tegnap oly sok szó esett londonról, hogy ma vele ébredtem.
ma meg utazásról esett sok szó a hivatalos inglis lesszönön, itten a cégnél.
nincs mese, el kell indulni. 
tanulnom kellene a reggelekből. megszámlálhatatlanszor fordult már elő velem, hogy beültem a hideg autóba, percekig remegve vezettem, majd mikor már komfortosabbá vált a helyzet, rágyújtottam, és a meleg, meg a füst kiszárította a számat, meg a torkomat, de nem volt folyadék. az élet egyszerű, itt van például ez a helyzet is. vennem kell egy vizet, és meg van oldva a reggeli fél órás szorongásom. bájdövéj.
