az jutott eszembe

most, hogy épp telefonáltam és a nagyanyám tévézési szokásairól beszéltem, amikor a nagyi nézi a tévét. a nagyi majdnem teljesen vak. ezért odahúzza a fotelt a tévéhez teljsen, és szinte belebújik. ha sorozat van a nagyinál, akkor mindenkinek néznie kell, mert a nagyi nézi, és ha ő nézi, akkor ne beszélgessünk, mert nagyit nem hagyhatjuk ki egyetlen témából sem. tehát, tévézünk. nagyi frontálisan a tévében szinte, mi pedig 10 fokos szögben oldalra települve egymás nyakán, hogy egy picit lássuk a késpernyőt. na, az a látvány, az a látvány csodálatos. meg ahogy a nagyi kommetálja a dolgot közben.