péntek, december 02, 2005

mesés

furcsán üldögélt a kanapén, miközben óvatosan próbált meg bejutni a szél az erkélyajtón át. a tévé sugarai mozaikokat rajzoltak a falra, de nem erre figyelt. nagyon belül járt már, kanyargós, vörös utakon, miközben a lábujja körmére tapadt a tekintete. csak annyit gondolhatott, amennyit a pillanattól örökölt. vágyat, álmot, gátlást.

Nincsenek megjegyzések:

website statistics
hit counters