hát őt akkor viszem, ha lesz kedve jönni. megérteném, ha nem lenne. csak hogy a tagboardra reagáljak.
reggel azt hittem, hogy a fák ki fognak dőlni a helyükről. aztán persze nem, dehát ez sejthető volt. most mezítláb tolom itt bent, mert jó érzés a szőnyegen sétálni.
nem volt semmi. jófejek voltak, a főnököm is, meg a munkatársaim is. a főnököm persze kifejtette, hogy ő nagyon távol áll ettől, meg hogy sose gondolt ilyesmire, meg nem érzett így, gondoltam fél, hogy beleszeretek, vagy valami. de kedvesek voltak, kissé zavarba is jöttek, úgy vélem. na.
akkor most kámingáutoltam a szobában. először a főnökömnek a dohányzóban, aztán bejöttem és elmondtam mindenkinek a szobában. így.
a főnököm kitalálta, hogy csinál havonta kislétszámú "meetingeket", ahol mi, akik egy szobában dolgozunk, együtt mulatunk majd, és a párunkat is hozzuk, hogy jobban megismerjük egymást. féltem kicsit, hogy titokban swinger klubot akar:) haha. na jó, mindegy, a lényeg, hogy most jött el a pillanat, amikor elmondom majd neki is, hogy buzi vagyok. és akkor már tulajdonképpen mindenki tudja ittend. szinte. na.
na, most berakattam itt a music-ot. nem is tudom, mikor hallgattam utóljára. azonnal eszembe jut ez a berlin, ugye, aranka drágám.. és új albuma is jön a mammának a nyár végén, amit én már annyira várok..
susu fontana - ez jut ám eszembe mindig, mert a karen, az valami istennő. na jó azért az nem. régen láttam már a will és grace-t azért.
nahát, ez érdekes. a múzeum körúton autóztunk reggel, ahol is mellettünk egy élettelen kisnő autójából caramel shine című dala szólt. illetve nem a caramel dala, csak ő énekelte. na mindegy, elkezdtünk mozogni a dalra és néztünk a kisnőre, aki nem bírta, bármennyire is igyekezett, csak elmosolyodott:)
ilyenkor a legjobb itt bent, amikor még nincs senki.
este meg néztem a bl döntőt, és gondoltam írok a basszuskának oda, kintre egy sms-t, de nem volt benne a telómban a száma. ezért kénytelen voltam a moszatnak írni. a basszuska azt gondolja, utálom. pedig nem. érdekes ez. egyébként. de nem baj, majd egyszer leülünk úgyis egy asztal mellé.
úgy néz ki nem működik rendeltetés szerűen a cd driver a laptopomban. úgyhogy hívom is az it-s csávót, hogy akkor találjunk ki valami okosat. nahát.
pirike meg tegnap vizsgázott, kicsit azért gondoltam rá. mert ígértem neki. na jó, egyébként is gondoltam volna rá.
de már csütörtök van, az jó szerintem.
aztán meg tegnap, a boltban egy csávó hapcizott, és lógott a takony az orrából. és nem zavarta, az volt a különös. meg hogy a barátnőjét sem. én nem is tudom, hova jut ez a világ..
"Drága Villa!
Borzasztóan szégyellem magam!
Ezt le se tudom írni . . .
Egy nagydarab tahó vagyok.
Én a divathomokat nem szeretem és a magamutogatást, de azt heteroknál sem.
Azt hiszem itt nem az a kérdés, hogy Te elveszítettél-e engem, hanem az, hogy én téged.
Remélem meg tudsz bocsátani.
..."
ilyesmiket írt nekem a gimis barátnőm. a levelemre. csak, ha figyelemmel akarta volna követni valaki..
egyébként az a vicces, hogy amikor a logodiban sétáltunk, pont azt mondtam a karennek, hogy szerintem minden embernek van egy ismerőse, aki a logodiban lakik vagy lakott, és aki miatt van legalább egy olyan emléke, amiért szívesen lakna ő is ott. de mindegy is.
mellesleg iszonyú estém volt. na.
ráadásul még az is volt tegnap, hogy a kamilla mondta, hogy ő bizony nem tud zsiráfot rajzolni. és ez is szimpatikus volt, mert nem kertelt. nem rajzolt egy pacát, amire azt mondta, hogy zsiráf.
és tetszett neki a pulikutyám, fel is ismerte. például. meg pörögtünk, amitől elszédültünk, és ő elesőset is játszott.
este pedig a logodi utcában ismét rájöttem arra, hogy kellemes lehet ott lakni.
most meg elfelejtettem elhozni a fantasztikus krumplistésztámat a munkahelyemre, úgyhogy éhezem. az van. pedig még egy túró rudim is volt. mindegy, mindezt megeszem este.
hát írtam egy emailt a gimis barátnőmnek végre, úgyhogy nagyon várom mostmár a válaszát.
meg azt mondják felnőttem, amit nem is nagyon értek, talán mert nincsen igazuk, nem tudom.
annyi seggfej van.
és annyi ember szemében lehetek seggfej magam is.
és végülis ez így van jól.
tegnap kamillával elmentünk tündérországba, de belecsúsztam egy elbújtam-játékba, úgyhogy még a mese sem mentett meg attól, hogy a kamilla ébren maradjon.
és valahogy nem bírom az ok nélküliséget. nem bírom a falnak ütköző mondatok hangját.
de nagyon jól aludtam - köszönöm galádka.
csávában vagyok, de tulajdonképpen mindig.
meg azt nem is írtam, hogy szereztem egy bambusz botot a hétvégén, ami gyönyörű. a kocsimban van hétfő óta, és ez is jó érzés. reggel meg egy állat előttem ment, és nem volt hajlandó 30-nál gyorsabban menni. az istennek sem. nem értettem. még ha nem volt előtte senki, akkor sem. nem volt jó érzés. este meg mellet kellett fotóznom, és feneket is. ilyenek vannak asszem...
szóval a hétvégén balatonon voltam. kora reggel keltem, kiültem az erkélyre és kávéztam, a madarak csicseregtek, meg zöldellett a környék, és jó volt.
tenisz, tollas... nem tudom. jó volt.
úgy kellene szervezni ezeket a dolgokat, hogy lehessen mindig ilyen jó. valahogy.
tegnap este találkoztam egy gimis barátnőmmel. sokáig el volt tiltva tőlem, mert a szülei ellenkező politika nézetet birtokoltak, mint az anyám. aztán mégis egymásba gabalyodtunk, éveken át együtt múlattuk az időt, verses kötetekkel, meg fröccsökkel, meg mit tudom én. a gimi után pedig huss.. sosem politizáltam vele, mert nem volt értelme.
tegnap csatlakozott hozzánk a barátja is, és politizáltunk. kértem, hogy hagyjuk abba, mert nincs értelme. nagy nehezen abba hagytuk. aztán újra előjött a dolog. aztán másról beszélgettünk, az jó volt. a végén otthagytam őket, mert már ott tartottak, hogy meg vagyok tévesztve, és folyamatosan azt sugallták, minden szavukkal, hogy nem vagyok normális. én nem politizáltam, csak azt szerettem volna megértetni velük, hogy ez nem kellene, hogy számítson. hogy jobb vagy bal.
aztán az is vicces volt, amikor a lány kifejtette buziellenességét. a pasija tök liberális volt, de a lány az nagyon kemény.. mindenesetre elhatároztam, hogy most írok neki egy mailt, amiben elmesélem akkor... utánam a vízözön.
na, hát tegnap nagyon megkönnyebbültem, hogy mónika végülis maradt, és mindjárt beszalad majd az imihez, hogy elmondja ő is szereti. annak viszont kevésbé, hogy az andrás nem bocsátott meg miklósnak és klaudiának.
ez van, na. szeretem a barátok köztet. vessetek az oroszlánok elé ezért. akkor is.
az van, hogy engem egyre jobban megrémít a golyán lilla. megrémít, hogy elképesztően komolyan veszi ezt a dolgot. és mondja, hatalmas átéléssel, hogy akkor a bakok vigyázzanak, mert szerdán az lesz, és még azt is, hogy az ikreknek ez a hét a kertészkedésre pont alkalmas... és ha nézitek a szemét, meg az arcát, alig várja, hogy mondhassa tovább, és hiszi, hogy segít, hiszi, hogy hallgatják őt az ikrek, vízöntők, nyilasok..
lilla.. jaj.
na, akkor el kell mesélnem, mert megígértem, meg mert akartam is, hogy mikor szerdán elestem, az miért volt. azóta ugyanis naponta többször elhangzanak az alábbi kérdések.
v: fáj a lábam.
m: miért fáj?
v: mert elestem.
m: miért estél el?
v: mert felmostál.
m: de miért estél el?
v: mert szaladtam.
m: és miért szaladtál?
v: hogy elmeséljem a hírt.
m: milyen hírt?
v: hogy karamel és bartók eszti összejötek.
szóval ez volt esésem rövid története. elmeséltem most akkor.
egyébként meg voltam galádka kecójában, amit lehet, hogy ki fogok bérelni. aztán meg elkísértük őt a kosárlabda meccsre, és az nagyon jó élmény volt.
tegnap valamilyen indíttatásból beraktam a kocsiba reggel a bonanza live banzáj kazettámat. szerintem ezt nem is kell tovább mesélni.
'szevasztok techno-testvérek'
...
hol az igazság, hol az érvelés
hol az álmodás, hol az ébredés
legyint a sátán, legyint az isten
egyikük sem bízik már bennem
'taps'
anyám meg egy cukorfalat. kedden elmentünk megnézni nővéremék jövendőbeli házának alapjait. összepisiltem magam a gyönyörűségtől mellesleg, de a lényeg, hogy loptam anyámnak orgonát.
eleinte tiltakozott, mondta, hogy ne tegyem, de aztán az egyik orgonabokornál már nem tudott megszólalni, úgyhogy másztam fel a kerítésre, hogy leszedjem neki a dolgokat. szóval így.
ja és a lábam fáj.
meg kurva sokat ettem. dehát anyámmal ez már csak így megy. enni kell. nincs mese.
reggel majdnem elémugrott a bokros lajos, sok ember örült volna, ha elütöm, asszem. én mondjuk pont nem.
tegnap meg rohantam a konyhába, hogy elújságoljam, hogy caramel és bartók eszti összejöttek, és mivel az előszoba frissen volt mosva, én egy akkorát taknyoltam, hogy öröm volt nézni. 10 éves koromban mentem le utóljára spárgába, asszem. na mindegy, most sántítok. az van.
anyámat felhívtam tegnap, hogy bemondták a rádióba, hogy az anyák napját keddre tették át. kacagott. úgyhogy holnap, mikor hazafele autózok, mindenképp meg kell állnom orgonát lopni. nincs mese. ezért bicskát is viszek.
napfény. nagyfény.
olyan mértékű fejfájás tört rám tegnap, ami még ma reggel is kitartott nyomokban.
meg.. beszéltem anyámmal, megyek haza végre kicsit pihenni, és az nagyon jó lesz.
fel sem tűnik egyébként, hogy napközben hihetetlen meleg van, mert itt a légkondi miatt fázom. szar ez azért.
nem szeretem a hétfőt. prezentálni is kell ma, azt sem szeretem.
nem jó ez a felnőtt élet ilyen szempontból. bár biztos vagyok benne, hogy lehetne munka mellett is spontán, meg vicces, meg rohangálós az életem, csak mire odajutok, addigra elfáradok.
megyek kávét csinálni akkor. kellemes, jó reggelt néktek gyerekek.
egyébként annyira emlékszem az első kávémra a tháliában. előtte csak a sűrített tejet fogyasztottam, anyám kávés poharának az aljában feloldva. aztán egy hihetetlen keserű élmény... és kapuccsínózni kezdtem. a tháliában volt a világ legjobb kapuccsínója. emlékszel piri? az extra menü a tháliában kapuccsínó, melegszendvics és narancslé. de jó volt az. és aztán szép lassan hatalmába kerített a kávé, úgyvélem.
az történt, hogy bosszúból fütyülős szilvát ittam. a ricsivel, itt bent. csak kettőt, de asszem konkrétan becsíptem. szóval most vagy az lesz, hogy beszólok valakinek, vagy hazamegyek. ilyenek.
azért szól itt a zene, meg minden, szóval nem rossz itt. de lehetne jobb máshol.
ha nem karamel nyert volna, akkor véglegesen csalódtam volna az emberekben, azt hiszem. azért mosolyogtam, mert szerintem a tévénézők 90 százaléka sírt a katarzistól. jók ezek, na. jók ezek a dolgok.
valami lehetett tegnap a levegőben, mert képtelen voltam rávenni magamat az alvásra. most viszont megint itt a melóban, pedig szívesen heverésznék a tabánban inkább, száz forintért vásárolt szotyolával a kezemben. nem tudom.
régen minden egyes május elsején a csanyikban voltam. imádtam, mert egész nap lehetett tekeregni, anyám úgy lefoglalta magát, hogy nem járkált utánunk (persze egyébként sem az az utánunkjárkálós típus volt). szóval az unokaöcsémmel csavarogtunk az erdőben, meg vásároltunk zsákbamacskát, meg vizipisztolyt, és röhögtünk az egyre részegebb embereken. mindenki mosolygott. és mindenki énekelt. szép is volt, na. tényleg.
