karamell

ha nem karamel nyert volna, akkor véglegesen csalódtam volna az emberekben, azt hiszem. azért mosolyogtam, mert szerintem a tévénézők 90 százaléka sírt a katarzistól. jók ezek, na. jók ezek a dolgok.

valami lehetett tegnap a levegőben, mert képtelen voltam rávenni magamat az alvásra. most viszont megint itt a melóban, pedig szívesen heverésznék a tabánban inkább, száz forintért vásárolt szotyolával a kezemben. nem tudom.

régen minden egyes május elsején a csanyikban voltam. imádtam, mert egész nap lehetett tekeregni, anyám úgy lefoglalta magát, hogy nem járkált utánunk (persze egyébként sem az az utánunkjárkálós típus volt). szóval az unokaöcsémmel csavarogtunk az erdőben, meg vásároltunk zsákbamacskát, meg vizipisztolyt, és röhögtünk az egyre részegebb embereken. mindenki mosolygott. és mindenki énekelt. szép is volt, na. tényleg.