memo

tegnap este találkoztam egy gimis barátnőmmel. sokáig el volt tiltva tőlem, mert a szülei ellenkező politika nézetet birtokoltak, mint az anyám. aztán mégis egymásba gabalyodtunk, éveken át együtt múlattuk az időt, verses kötetekkel, meg fröccsökkel, meg mit tudom én. a gimi után pedig huss.. sosem politizáltam vele, mert nem volt értelme.

tegnap csatlakozott hozzánk a barátja is, és politizáltunk. kértem, hogy hagyjuk abba, mert nincs értelme. nagy nehezen abba hagytuk. aztán újra előjött a dolog. aztán másról beszélgettünk, az jó volt. a végén otthagytam őket, mert már ott tartottak, hogy meg vagyok tévesztve, és folyamatosan azt sugallták, minden szavukkal, hogy nem vagyok normális. én nem politizáltam, csak azt szerettem volna megértetni velük, hogy ez nem kellene, hogy számítson. hogy jobb vagy bal.

aztán az is vicces volt, amikor a lány kifejtette buziellenességét. a pasija tök liberális volt, de a lány az nagyon kemény.. mindenesetre elhatároztam, hogy most írok neki egy mailt, amiben elmesélem akkor... utánam a vízözön.