updike nyúlcipőt húzott. szegény.

ma olyan, mint mikor jön a tavasz, és fáradt vagyok. pedig hát nem jön a tavasz.
nem is tudom, mi volt az utóbbi időkben.
a csicsivel összevesztünk. mondjuk így.
meg boldog vagyok, ami egészen érdekes, illetve jó.
és a felnőttségen gondolkoztam még sokat, hogy ez milyen hülyeség azért, és hogy nincsenek is felnőttek valójában egyáltalán, csak felnőtt szituációk vannak, amelyekben felnőttként kell viselkednünk. de nem vagyunk felnőttek, sem gyerekek, sem semmi ilyen megkülönböztethető dolog, mert minden vagyunk, mindaz, amik voltunk, legalábbis nyomokban, a tetteink, gondolataink eredményei vagyunk, és a lehetőségek vagyunk, és a múníciók vagyunk...
szóval nem tudom.

rájöttem végre, hogy a miles away egy az egyben a beloved sweet harmony-ja.

erase

so where did you see me go
its not the right way, you know
where did you see me go
no, its not that i dont know
i just dont want it to grow
its not that i dont know
ive changed my mind
i take it back
erase and rewind
cause ive been changing my mind.

cardigans-t hallgatok, ez is milyen régen volt. még az ezüst panasonic walkmanem idején. imádtam.

egébként dolgozom megint, lehet, hogy ettől fáj a fejem, nem tudom, de fáj, annyi bizonyos.

nem vagyok bőbeszédű, de nemcsak itt a blogon, úgy általában sem. kicsit fárasztanak az emberek most, meg tele is ettem magam, és gyakorlatilag mozdulni sem jó. hát nem tudom.

végül elmentem jutka nénihez, mert már tele volt a tököm ezzel a betegséggel, és most beszedem a gyógyszereket, amiket felírt.

meg ma megyünk a ribihez vacsizni.

meg vasárnap talizom anyjokkal, az jó lesz.

és egyre jobban tetszik ez az iphone dolog is.

meg jól vagyok, leszámítva a betit.

a tesóm benevezett minket a széfbe. erre ma felhívtak, hogy menjünk valami tesztre. hátez? na mindegy.

szeretek beszélgetni haramiával. azért, mert van íve, mert eljutunk valahová, meg mert az az út érdekes és tanulságos és tartalmas. szeretek beszélgetni vele.

londonban az a jó, hogy nincsen semmiféle külső kontroll. mert épp elég az embernek a belső, nemdebár?

egyébként meg megismertem egy nagyon jó embert, és ez azt eredményezte, hogy két nagyon jó emberrel töltöttem a szilvesztert, vagy léptem át az új évbe, vagy hogy mondják ezt, úgyhogy az élet szép, és úgy egyáltalán, minden nagyon rendben van.

meg még akartam írni, csak most nem megy. de gondolom, majd éjjel, mert mindig olyankor jön ki belőlem a tolsztoj. erős képzavar amúgy.

a david letterman showban sia énekel. kurva jó ez. persze ez hálaadásos adás, de hát itt sosem adnak "élő" dolgokat.

egyébként kurva jól vagyok. remek volt a karácsony, és olyan egész vagyok, teljes, és minden jó, és ezért most mit írjak, minek nyálaskodjak itt, hogy felkúrja magát a nefi, vagy mi? hehe.

szerintem enya 15 éve az orinoco flow-t énekli.

igazából vasárnaptól beteg vagyok. eleinte idegesített, most meg már unom.
egyébként az eklektikában ülök, mert a takarítónő otthon tesz-vesz, és nem szeretek láb alatt lenni.

cucuka ideadta a jiddise máme-t, amit elolvastam, és egészen lehengerelt, és meg is veszem anyámnak karácsonyra. mondjuk anyám kifejezetten liberális, és elfogadó szülő, semmi baja a másságommal, de azt valahogy indukálni kell, hogy beszélgessünk még többet olyan dolgokról, amikről nem szoktunk. persze ez mondjuk 99%-ban az én dolgom, nekem kell kezdeményeznem, de ez most mindegy, jó kis könyv, és tetszeni fog neki szerintem.

egyébként meg vagy másfél órán át kurva trópusi lepkék után kutattam a neten, olyanok után, amik így fel vannak már tűzve, és megvásárolhatók, de egyszerűen nem találok semmit. kénytelen leszek írni valami lepke szakértőnek, basszameg.

-

baszki, én csak most vettem észre, hogy a da brat számát gyakorlatilag egy az egyben lenyúlta anno a montel jordan. vagy ez köztudott volt? volt valami dealjük is? vagy hogy? mert ha nem, azért ez elég pofátlan. mindegy, mindkettő tetszett akkor is, most is, nos, hát nyilván ezért.
ja, most látom, először a montel jött ki, és van egy közös nevező a composerek között: juergen korduletsch. hacsakígynem. i love you allmusic.com

egyébként meg odavagyok.
csodálatos dolgokat élek meg és át. nem is nagyon tudok írni róluk, mert most mit írjak. de tényleg. mit.

rájöttem, hogy az apai nagymamám pont úgy néz ki, mint a boross péter. csak nőben. de egy az egyben.

végül mindig az emberek ábrándítanak ki a legjobban.

elég jó volt a hétvége. anyám egy tündér, de ezzel nem mondok újat, asszem.

csak az a rossz a hétfőben, hogy még négy napig nem lehet addig aludni, ameddig akarok.

meg izgulok, mert elvileg ma derül ki az egyik pitch eredménye, aztán izgulok. még ha leírom kétszer, hogy izgulok, az jó lesz? mondjuk már mindegy, mert egy mondatban lett volna jó a sok izgulok.

erőteljes lámpalázam van, ami egyre feljebb szökik, vagyis kurvára izgulok a prezi miatt, és annyira nem értem, hogy ezalatt a kibaszott, lassan 5 év alatt a faszért nem tudtam még hozzászokni.

"A változó kínja a változatlan belégzése. A változó öröme a változatlan kilégzése."