same shit

et mihi res, non me rebus, subjungere conor.

narancsvörös

a tarkódban érzed. hogy vöröslik, nyom, simogat.

utolsó hang

ez az utolsó hét mindig olyan, mint egy elnyújtott hang egy dal végén. még mindig nincs vége, még mindig nincs vége, még mindig nincs vége. nem történik semmi, csak várod, hogy egyszer csak csönd legyen, és jöjjön a következő dal.

beleilleszkedés

valószínűleg nem reálisak az elvárásaim az emberek felé. egyre inkább valószínűsíthető, hogy velem van a baj. sem a tempó, sem a tartalom, sem a tudás nem egyezik meg az általam elvárt színvonallal az esetek 85 százalékában kb. meg kell tanulnom beleilleszkedni ebbe, mert fizikai tüneteket produkálok a számomra unalmas, lassú, fárasztó, érdektelen beszélgetések/előadások/prezentációk etc. közben.

fuckyeah

oké, ez egy sikeres hét, ezt most már elkönyvelhetem. itt volt már az ideje, hogy elővegyem a tevékeny énem, már ha létezik ilyen. elővettem. akkor most ez már az igazi felnőtt lét, ezt nem tudom, nem vagyok biztos benne, hogy a felnőttséget ehhez kell mérni, ebben kell mérni, na. mindegy is. valami lesz és valami változik és kurvára kellett már, hogy ebbe az irányba induljak, szóval fuckyeah.

f.á.

meglátni és le-
mondani róla: egy pil-
lanat műve volt

összhang

ülünk egymás mellett. a macska meg én. egymásra nézünk. odahajolok hozzá. odahajol hozzám. összegömbölyödik. rágyújtok. dorombol. dolgozom tovább.
az élet szép.

zsebre tett

ahogyan sétált, zsebre tett kézzel, hóna alá fogva a nappalok ínycsiklandó forgatagát, egyértelmūvé vált, hogy ebben a pillanatban az univerzumnak ez a közepe, a keresztmetszete és minden más lehúnyt szemmel egzisztál, lélegzet visszafojtva, hogy egyetlen másodpercet se veszítsek szem elõl, hogy sejtjeimmel jegyezzem fel minden apró gesztusát.

-

simán hónapokra elfeledkezem erről a blogról. tökéletesen. aztán valahogy szóba kerül, és újra itt vagyok, és eleve kiábrándít, hogy milyen kurva uncsi ez a legutóbbi szenvedős etap, plusz még ezt is megállapítom, hogy csak szomorúságában van kedve írni az embernek, vagy legalábbis akkor, ha valami nem jó, közben meg mégis csak van kedv, de valahogy nem olyan ez már. vagy csak a kifogásokat keresem.
mindegy. diósdon lelassult és lelassított az élet és ennek most mindennél jobban örülök.