csütörtök. 

ma jutott eszembe, hogy régen a munkaszüneti nap előtt a nőket kettőkor hazaengedték, hogy tudjanak készülni az ünnepre. asszem, ma ezt a szabályt én újra alkalmazni fogom.

éjszaka.

páppárárírápárárirárá as i chase the sun.

ja nem: im flying away running like the wind as i chase the sun.

shitting bull.

egy kávészem mennyi kávé?

it making szems.

na, ez a nap is megvan.

olyan szél van, hogy mondtam az alacsony lánynak, ne jöjjön ki az erkélyre.

totális kedvtelenségben vagyok bájdövéj, pedig este még lenne arcmutatós projekt, amit mindig, de mindig utáltam. 

megint az van bennem, hogy itt vagyok baszki felnőtten, mármint, hogy már elvileg felnőttem, és kurvára nem csinálok semmi értelmeset. de legalább lennék gazdag vagy valami, de még csak az sem. nem tudom. nem tudom, mit kellene.

az emberek meg.. abba inkább bele sem megyek.

ja, és ettem egy marlenkát véletlenül.

ma jön a reluxás. örülök, hogy jön, mert régóta kellene már működő reluxa.

hát, nem tudom.

valaki útravált belőlünk. 

talán így mondják.

és nem nagyon hiszem már, hogy visszatalál.

persze nem is tudom, hogy kell-e.

hogy visszataláljon. 

vagy visszataláljak. 

minek is haladjunk visszafelé, nemigaz?

merre van a vissza? 

és merre van az előre.

találkozom csicsivel nemsokára.

nem tudom, mi lesz. vagy hogy lesz. de jó lesz, gondolom. hiányzik. de az hiányzik, aki volt. ez milyen önzőség. tudom.

ez a nap is...

persze mindegy.

kétszáz meetingem lesz négy nap alatt baszki, pedig úgy el akartam menni erre a faszom digital fesztiválra, de baszhatom az egészet, mert ehelyett faszom offline prezin ülök majd, ahol rajtam kívül lesz még két kreatív - hogyan pazaroljuk a munkaerőt című gyakorlatban, élesben bemutatott prezentációnkat láthatják. mindegy. annyi mindent csinálnék másképp. de nem csinálok. alkalmazott vagyok, kussolok.

nem tudom, hogy kéne, írni kéne, vagy hallgatni kéne, ha már tudom, ki vagyok, legalább el kéne érnem, amit akarok, de nem tudom. vagy tudom, de nem megy? faszom. inkább az előbbi.

gecihangosan csocsóznak a fiatalok most, ami zavar. úgyhogy zenehallgatás van, biztos, ami biztos.

van új takarítónőm amúgy. egyrészt. másrészt meg vettem fehér converse-t. harmadrészt nincs.

vannak átalalkulások is itt a melóban, amik egyrészt jók, másrészt meg nem. illetve nem kapunk prémiumot, legalábbis úgy gondolom, pedig vért hugyáltunk az elmúlt évben, és szarrá dolgoztuk magunkat, de mindegy is ez, mert leszarom. ha meg leszarom, akkor mindegy.

estve azonban a margitszigeten forgatunk, ami azért kibaszott jó, mert a margitsziget kurvajó eleve. vinni kéne pecabotot, pont arra gondoltam.

most meg nem tudom. négykor van egy prezim. ez biztos. 

addig meg kellene menni valamerre, meg enni, meg élni. 

szóval a végkövetkeztetés, hogy megpróbálok többet írni, és érthetően írni.

kedves naplóm! ma 10 körül jöttem be dolgozni, és valahogy mérgesen néztem az embereket, ami csak azért lep meg, mert alapvetően jókedvem volt. 

ilyesmi.

arra is gondoltam, hogy gyakrabban kellene postolnom, mert majd ha öreg leszek, milyen jó lesz ezeket elolvasni, és tudni, hogy mi volt, de rögtön ezután rájöttem, hogy ezekből a mostani postjaimból nem is nagyon fogom tudni, hogy mi volt, mert vagy nem szólnak semmiről, vagy bekódolom magamnak, hogy csak én értsem, ami most még megy is, de majd 60 évesen, a padon ülve, a botommal a galambokat egrecíroztatva baszottul nem fogom tudni, hogy mi a jó kurvaanyámat értettem bizonyos mondatok alatt.

jönnek most ezek az éjszakai forgatások, amiktől paráztam, de aztán rájöttem, hogy nem is a meló miatt, hanem mert nem leszek otthon este, vagyis három nap kilőve a klassz kis együtt töltött estékből, ami azért nem jó, ugyebár. de mindegy, mert mindegy, ennyi kell, vagy hogy mondják ezt értelmes emberek a szájukkal.

egyébként is, tegnap pölö egész hamar végeztem, így hamar értem az eklektikába, ahol tök jó kis estém volt, szeretem az ilyeneket. sokat nevettem, írtó sokat, jó emberekkel voltam, és jól is éreztem magam, bár ez a szövegkörnyezetben kiírás nélkül is nyílvánvaló.

meg írtam a ribinek is smst, és egészen meghatódtam, annak ellenére, hogy tudom az eszemmel, hogy a picsába, mert a szívem meg azt mondja, hogy a picsába. érted? na.

voltam az eklektikában, érdekes volt. 

tegnap este is ott voltam, volt ott egy érdekes iráni meleg srác, nagyon kedves volt, és nagyon aranyos. jót beszélgettünk négyesben, tetszett.

ma meg mennyire más volt, hárman egy hullámhosszon, és egyvalaki nagyon nem. érdekes ez egyébként. érdekes tapasztalás valahol.

oké, most berúgtam. mert volt ez a rosé a hűtőben.. mindegy is.

nem tudom.

jó egyébként. persze baszottul fáj a hasam, meg jobb lenne nem egyedül lenni, de végülis nincs baj. sosincs baj.

érdekes. érdekes élmények, érzések.

ma voltam például kozmetikusnál is. babaarcom lett. 

kicsit úgy vagyok az emberekkel, hogy nem jó semmi. van három ember, akivel jó lenni. kb. persze ez valahol természetes. 

és ma volt az új takarító is. klassz.

nem tudom, nem megy az írás. sosem. valahogy.

egyszer van kedvem, egyszer nincs. ilyen ez. hullámvasút.

sportolni kellene menni, és elvileg a héten megyünk is, aminek azért örülök.

szombaton miskolcon voltam, ahol barackpálinkát ittam a kerti pörköltsütés alatt, vasárnap meg villánykövesdre mentünk, ahol blum jani bácsinak köszönhetően vagy 10féle villányi bort fogyasztottam, tehát nem maradtam józan akkor sem.

és vezettem egy csomót, ami kurvajó volt.

és nagyon szép hétvége volt. nagyon.

lemondtuk viszont a berlint, mert jobban vágyunk arra, hogy itthon aludjunk az ágyban délig, aztán elsétáljunk egy kávézóba, és lustán, álmos szemekkel ébredezzünk egymást nézve. három napon keresztül.

a reggel elég szarul indult, de aztán csináltam egy kurvajó cédét, amit azóta hallgatok, és baszki, ez tényleg elég jó lett, nincs is kedvem még cigizni menni sem.

jó ez a péntek. örülök, hogy ez már péntek. faszom kivolt ezzel a héttel.

holnap mennem kellene miskolcra, de semmi kedvem. a szokásos, hogy mondjam anyának, hogy inkább ne para ül rajtam, de most, hogy ez a zene szól, kikapcsolja a parát. most jó.

andrissal szerelmet vallottunk egymásnak tegnap. az meg vicces volt. de hát ez van, télleg tökre szeretem.

sétáltam, és mindenki pihent. nénik, bácsik, fiúk, lányok, mindenki.

meg megint faszkódás van, nem mondom el, de remélem észleled etecera basszameg. micsoda rím, a jó kurvaélet.

ettem gyrost egyébként, jól esett.

az lett, hogy ma itthon maradtam. mert olyan furiban vagyok, kicsit instabilan, vagy hogy mondjam. tényleg fura.

már egy órája tervezem, hogy írok ide egy hosszabbat, de most meg nem megy.

tegnap találkoztam a henrikkel, öröm volt. 

ez a jóidő engem egészen kifordít magamból. bájdövéj.

volt egy csomó dolog az utóbbi időben. 

ezeket most nyílván nem részletezem, mert nem tudok utólag hangulatokat lefesteni. azt hiszem.

úgyhogy maradjunk a közelmúltban. pl szombat. amikor is a vodkamartini áldásos hatását élveztem egész este az eklektikában. nagyon jó kis este volt, jól alakult, érdekesen és valahogy mégis olyan természetesen jól.

és rengeteget sétáltam a hétvégén. rengeteget. szerintem ennél nincsen jobb, már a magányos tevékenységek csoportját tekintve. zene, séta, napfény, színek, formák, emberek, mozdulatok, illatok. engem ez mindig úgy feltölt, hogy utána semmi bajom napokig. most sincs. most jó. most nagyon jó. 

amint feladom, hogy utólérjem magam, azonnal sikerül. ki érti ezt.

kellkellkell.