biciklizni, és nem unatkozni közben. azt mondja a zsuzsa, hogy ez a boldogság. és igen. ez boldogság.

tegnap este valahogy úgy alakult, hogy három nagyon jó ember társaságában fogtam a borospoharat. borzasztóan régen éreztem ezt a fajta, nem is tudom, talán izgalmat és érdeklődést és lelkesedést magamban. mármint ilyen beülős, barátnőzős esetben. 

négy teljesen különböző ember volt. nagyon tetszett. nagyonnagyon.

aztán ma meg egész nap a kibaszott filozofálás megy, csak most már hivatalból. olyan, mint egy guillotin a fejem fölött, nem akarom elbaszni, mert olyan jó lenne, ha végre valami jól sikerülne. végre valami jó sikerülne.

szomorú vagyok.

elmúlt. úgyhogy most megyek, és sétálok egyet.

imádlak, aspirin.

köcsög, köcsög fejfájós idő.

akkorát sétáltam, hogy csodálom, hogy maradt lábam. 

aztán beültem az eklektikába, megvacsoráztam, ittam egy pohár bort, egy kávét, és hazajöttem.

hiányzik a haramiám, de mindjárt holnap. csak kibírom valahogy. kénytelen leszek.

azt viszont megfigyeltem, hogy majdnemesőben a legjobb sétálni, mert olyankor mindenki eltakarodik az utcákról. 

és meleg van. még a margithídon átsétálva is.

megvolt a prezi, elég jól sikerült, itthon vagyok, és elmegyek sétálni. duna partra vágyom. zenére a fülemben. 

le kellene lassítani ezt az egészet, hogy kicsit tudjunk foglalkozni egymással. ezt érzem néha. 

olyan, mintha egy végtelen futás lenne az élet. 

senki sem mondta eddig, hogy a squash ilyen jó. hogyhogy nem mondta senki sem eddig, hogy a squash ilyen jó. hogy lehet az, hogy még sosem squasholtam életemben, amikor ez ilyen jó.

egyszerre vagyok rohadt fáradt és éber. aludni kellene, mert szükségem lesz az eszemre holnap, már ha használhatok ilyen erős kifejezést, hogy ész.

egyébként többnyire szükségem lenne több időre. többnyire.

olyan sok szépség van. olyan sok.
szeretem, mikor nyitva van a szemem, és látom ezeket. 
a zene a fülemből millimétereket haladva szépen, lassan birtokba vette a testem. hangjegyeket mondok ki a számon. a bal mutatóujjbegyemre ült egy kisszün.

magasabbra a tetőt ácsok.

illetve:

"Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk." 

jön vissza az energia, csuda jó ez. 

mozgok, edzek, sétálok.

jó ez. 

az van, hogy egy időre megúntam a diana krallt korábban, valahogy csömöröm lett. talán azért is, mert minden vásárláskor is ő szólt már a boltokban is, meg mert sokat is hallgattam anno. 

de most bekerült ő is a sorba, és az a helyzet, hogy annyira hihetetlenül tiszta hangja van, hogy olyan, mint egy forrásvíz, vagy egy zivatar, ilyen, nem is tudom.. egyenes. tiszta. szép. jól esik most nagyon. ez a dal.

ma sincs épp sok dolgom, de ma nem unatkozom valahogy.

reggel szomorkodtam, és tulajdonképpen most is szomorú vagyok, mert az élet annyira ki tudja magukból fordítani az embereket, de aztán rájöttem, hogy kibaszottul nem szabad hagynom, hogy ez a gondolat gyarmatosítsa az agyamat, és most sokkal jobb lett. 

most a full zenetáramat ráraktam shuffle módra, és nagyon vicces "mixek" születnek. így lehet az, hogy a gus gus foreverje után megszólal az aint no woman like the one i love. nagyon vicces. 

ma jó kedvem van, úgy tűnik. ennek örülök, mert már ideje volt. 

no nem mintha eddig szomorú lettem volna, sőt. csak nem volt erőm átadni magam ennek. 

azt hiszem, most kezdek kikecmeregni a tél által felállított csapdából. szinte érzem, ahogy az energia fut végig a testemen. egyelőre lassan, de érezhető, ahogy az ereimben centiméterenként halad. a testem nagy része már friss vérrel ellátott, csak az agyam maradt.

bazira unom magam, és most még fusim sincs. 

pakolom be a playlistbe a számokat, de kezdem unni ezt is. 

voltam már sétálni, beültem kávézóba is, megetettem az állatot a pet society-ben, most akkor mi a faszt csináljak? 

kellene írni pl, de ahhoz meg nincs kedvem.

kintről szürkeség kopogtat a neontól csillogó ablakon, szerintem mindennek ez az oka. 

alapvetően egy csomó dolgot nem értek, de igazából már arra is rég rájöttem, hogy van, amit tök felesleges megérteni. 

mivel ez a világ a létező világok legjobbika, ezért mindig igyekszem bazi optimistán látni az életet, és az az igazság, hogy ez általában sikerül. 

mert mi bajunk lehet, nem igaz? tulajdonképpen semmi. semmi komoly. 

mert van valami háló, amit vagy a család, vagy a barátok segítéségvel, de jó esetben szépen megfontunk magunk alatt. háló, ami felfog, ha zuhanunk. sőt, lendületből vissza is pattanunk. 

sima. sima ügy. mindig az.

egyébként szuper volt a hétvége. anyun látszik, hogy kicsit fáradtabb, de nem tudom eldönteni, hogy rosszul van-e, mert ugye úgy csinál, mintha minden rendben lenne.

lehetne egyszer végre már nem úgy felkelni reggel, mint akinek a fél agya az ágyhoz van tapadva? iszonyú fáradt vagyok minden reggel, nem értem.