valami

borzasztót álmodtam, emlékszem, de hál istennek - és sajnos is egyben - már nem emlékszem rá.

és nem volt reggeli kávé (rég nem volt jó reggeli kávé), meg sietés volt, meg mittomén, pedig a szüttyögés a tévé előtt, kávéval a kezemben, az eléggé fontos.

nagyon finom zene szól viszont a munkahelyemen és ez némiképp javít a dolgon.

odabent, vagyis bennem pedig egy sima felület van. olybá tűnik, hogy a gondolataim, érzéseim, smirgliként lecsiszolták a durva felületeket. és valójában ez jó. valójában ez nagyon jó.