kimentem

végül a szigetre ma, és nem bántam meg, és megbántam.
aztán azt hiszem nagyon jót beszélgettem.

aztán pedig hazafelé benéztem a szódába, ahol egy régen látott ismerősbe botlottam. aki a szexiparban dolgozik mellesleg. és nagyon érdekeset beszélgettünk. igen, persze, hogy a szexiparról is, nem hiszem, hogy ki lehet azt kerülni. legalábbis nem játszom el, hogy nem érdekel. mindegy, most ebbe nem kezdek bele, mert fáradt vagyok a meséhez, csak mondom. hogy örülök, hogy így alakult. azt figyeltem még meg, hogy egy 50 méteres szakaszon kb 8 pasi tett az illető hölgynek mocskosul pimasz és gusztustalan ajánlatot. ami azért érdekes, mert volt már kurvás kinézetű ismerősöm, velük mégsem történt ilyen sosem. legalábbis én nem tapasztaltam. de ez a nő valahogy ezt hozza ki a férfiakból. elgondolkoztatott.

főképp azért, mert a korábbi beszélgetésem után érdekesebbé tette a gondolataimat. ez a lány azt mondta, hogy az élet végülis igen, végülis nehéz. én nem is tudom. azt fűztem hozzá, hogy ennek ellenére viszonylag egyszerű.

azt is mondta még a mari, hogy akinek az egyik lába rövid, az nem búslakodjon, mert a másik lába hosszabb. ez is egy elég jó szempont.

mindezektől függetlenül azt tanultam meg ma este, hogy az ember azért szeret valakit, mert a legkisebb felületig, kívül-belül csodálja az illetőt. ez a csodálat nem a rajongással hasonlatos. hanem a tisztelgéssel.