- mellesleg a második találat kedves goren -

árnyékom alakja más
mint a valóság
sötét és magabiztos.
gerincem kérdőjele
sem látható.
neked kell döntened.

igazság szerint...

...tegnap remek estém volt, azt hiszem nagyon régen nem volt ennyire kellemes. egyrészt az osztálytársakkal remekül mulattam, nem is feltételeztem, hogy ez így lesz, persze felkészültem előre, semmit sem bíztam a véletlenre, úgyhogy jött a vilmoskörte és megalapozta a hangulatomat az első fél órában. a kezdeti zötykölődésből végén sima olajozott társalgás lett, annak ellenére, hogy igazából nem volt közös témánk egészen jól szórakoztam. ráadásul a szódában volt egy emese, aki tegnap volt 27 éves és minden egyes vendéget megkínált a tortájából. hihetetlen jól esett, olyannyira, hogy mikor elfújtam a gyertyát (mert még gyertyát is adott hozzá), akkor azt kívántam, hogy emesének nagyon szép élete legyen. szóval ezután a sok jó után megérkezett a mesterhármas anna, zsófi és goren személyében. nagyon szeretem őket. goren rögtön tovább itatott és mély filozófiai hullámokra szálltunk. remek este volt. tényleg.

viszont a mai nap bár jól indult szinte azonnal letört az élet. nem érkezett meg az átutalásom ugyanis, így továbbra is córesz van. és egy régi jó barátnőmben oly hatalmasat csalódtam immáron sokadszor, hogy úgy döntöttem nem adok több esélyt ennek az egésznek. mondhatnám azt is, hogy szarok az egészbe bele.

és egész nap egy római "közmondás" jár a fejemben. így hangzik "ecce ceasar nunc triumphat qui subegit galliam, nicomedes non triumphat qui subegit ceasarem". nem épp irodalmi és teljességi igényű fordításban azt jelenti, hogy íme cézár, aki ünnepel, mert leteperte galliát, nicomedes bezzeg nem ünnepel, pedig leteperte cézárt.

jó, hát ez a nap valószínűleg sovány lesz, valószínűleg igen. megyek is és agyonkávézom magam, hátha felverekszem a vérnyomásom egy normális 120ra, akkor talán kicsit beindulok. nem tudom.

egyrészt...

..bosszant ez a topográfiai dolog, másrészt meg egészen meghatódtam a gorentől, hogy milyen kedves. persze ez nem újdonság, hiszen nagyon kedves fiú a goren. ezt eddig is tudtam. most is online segédkezik, remélem nem hiába.

ma oly nagyszerűt főztem, amilyet már régen nem. tejszínes, kukoricás brokkoli, tésztával. el sem tudom mondani mennyire finom lett és hogy mennyire bánt, hogy ezt a remek élményt természetesen ma, alig oszthattam meg valakivel. mindegy is.

úgy néz ki dolgozom. ez például nagyszerű, ha depressziós lennék most biztosan gyorsan kiláballnék belőle, bár az is lehet, hogy ettől még inkább belecsúsznék, hiszen adódik egy csomó újabb para. ora et labora, mondá a római, és igazából így is van. erga khai hemerai, ezt meg a görög mondja, és ő sem hazudik.

tegnap este szóda volt, baromi unalmas, egyszerűen tényleg itt a tél, ezt kell belátnom valamint azt is, hogy ez azzal jár, hogy elcsendesedik a társasági élet. nem jól fogalmazok, nem is az csendesedik el, inkább csak kevesebb izgalmas dolog, esemény zajlik. vagy lehet, hogy én csendesedem el és ezért nem tűnnek olyan izgalmasnak a dolgok. mindenesetre jó volt, kacagtunk annával, akinek ezernyi ismerőse szórakozott velünk egy fedél alatt. az én ismerőseim hamar leléptek, de nem bántam, mert nem osztott, s nem is szorzott a jelenlétük. valami bulira hívtak meg, amire nagyon nincs kedvem menni, legfőképp mert egy lány hívott, akit valamilyen okból kifolyólag nem szeretek. sosem fordult még elő velem az életemben, hogy valakitől ennyire írtózzak. igazából szemét módra még esélyt sem adok arra, hogy változtathassak az előítéles véleményemen és ez nagyon gáz, de ez van. ellenszenves. baromira. punktum.

arra is rájöttem ma, hogy az édesanyám egy hatalmas, barátságos oroszlán, aki óv és véd és táplál és szeret. és ha nincs velem, akkor is kifejti misztikus, ember feletti erejét. mert érzem. szeretem őt. csodálatos ember.

antagonisztikus ellentétben állok az idővel. ezen muszáj dolgoznom. hogy ne így legyen.

valamint ma kell vennem dísztávíratot, amiben majd sajnálni fogjuk pár volt osztálytársammal egy másik kedves osztálytársunkat és családját (mögöttem ült történelem órán), mert a papája eltávozott erről a világról. szomorú, bár ha őszinte akarok lenni, akkor igazából ez a lány mióta nem láttam egyszer sem jutott eszembe, nem beszélve a papájáról. szomorú dolgok ezek. pedig mennyire gyors egy gondolat, sajnálom, hogy egyszer sem adtam esélyt annak, hogy átfusson az agyamon ez a kedves család. vagy nem kedves - igazából fogalmam sincs, hogy milyen.

szeretnék egyszer titkos ügynök lenni. nem hiszem, hogy valaha összejön majd. pedig rendkívül jó titkos ügynök lennék. a kellékek is megvannak a jó titkos ügynök léthez. csak egy titkos ügy kellene. nem hangzik lehetetlennek így.

mennem kell madarat etetni. vagy macskát. vagy egyiket sem. de mennem kell.

ábdcé

borzasztót láttam ma, a madonna britney spears új klipjében szerepel. no persze nem volt borzasztó abban az értelemben, hogy mégis csak szép, csinos, meg mittomén.. madonna.., de borzasztó sokk volt, akárhogy is.

aztán meg érdekességek történnek folyton és utálom, hogy sose, sose beszélgetnek az emberek, pedig mennyire nagyon fontos, hogy beszéljen az ember a dolgairól. mindegy, szép este volt.
reggel pedig rohantam a legújabb állásinterjúra, ami kellemes volt, leszámí­tva a magassarkút, meg a hideget, meg a negyed órás késést.

remek fekete zenét töltögetek épp és újra rájövök mennyire zseniális ez. és szeretnék egyszer majd feketeként születni, ha lehetséges, hogy legyen jó mozgásom és remek hangom, és majd énekelhessek olyanokat, hogy something like a phenomenon..
persze akartam már lenni rákenroll sztár is, meg filmcsillag. a leghosszabb ideig viszont kölyökként kulcsmásoló.


épphogy érintesz
és ébredezik énem
étlapod érdeklődésem élénkí­ti
értesí­ts édes
érvelésed értem
éjjel én élek
égre épí­tek éket
érezhető. érdes.


mellesleg nem tudom mi történik velem. megint nem én irányí­tom a dolgaimat. pedig valószí­nűleg egyszerű lenne a sarkamra állni, de nagyon nehéznek tűnik innen a szobából.

kiskoromban olyan sok hülyeséget mondtam. például olyanokat, hogy osztrák-magyar anarchia. vajon most is sok hülyeséget mondok? valószínűleg igen.

nem szeretem az ilyen helyzeteket. mikor valaki egyszer csak eléd áll és azt mondja í­gy döntöttem kettőnkről. ezt itt a csomag, tied. nem szeretem.
nem érzem jól magam. dühí­t ez a helyzet és el is szomorí­t. fontos volt ez az egész, és soha nem tudtam ezt elmondani, mert nem vettek komolyan. esélyem sem volt arra, hogy komolyan vegyenek.

szóval most este van, azt hiszem hamarosan megyek a szódába. talán iszom is valamit, talán jól érzem majd magam.

hihetetlen mennyire tél szag van a levegőben. a fűtés szaga, a hideg szaga, a depressziós emberek szaga.. pedig ha nem lenne ez a szag, akkor annyira azért nem is lenne rossz..

orkyx session 5. ezt hallgatom és kifejezetten feldob, ajánlom, ha ezt valóban olvasná valaki. én most lelépek. ki a tél szagba. bele a depressziós levegőbe.

mindig veszekszünk. pedig szeretem, talán pont ez a baj.

ma sark, szóda, fészek, szimpla. berúgtam, azt hiszem értelmetlenül és akkor ez most itt probléma, mert ha nincs értelme, akkor ugye minek. hiányzik viszont. nem a veszekedés.

most aludnom kell, pedig jó lenne valahol egészen máshol lenni. jó lenne bátornak lenni, jó lenne lenni.

szombat. lassú, nagyon lassú. érdekes, hogy máskor milyen hamar szaladnak a napok. csütörtökön láttam újra a szerelmesfilmet. elképesztő, hogy halász judit mielőtt én megszülettem volna szerelmes volt filmen a bálint andrásba. nekem mindig csak szí­nezüst vonattal jön keresztül hét megyén.

főztem tegnap, azt mondják sós lett. szeretek főzni, leginkább akkor, ha van kinek. tegnap ketten is ettek a szarul sikerült élelemből.

ja és puerto rico rumot ittam kávéval, ami szerintem legalább 7 éve nem fordult velem elő. meg is sí­nylettem úgymond, bár igazából kifejezetten bí­rtam ezt a nosztalgikus í­zt és a remek hangulatot. barátkoztam ocival, a macskával, aki csak néha engedte, hogy szeressem, akkor viszont kéjesen dorombolt.

most nem otthon vagyok és nem tudok igazán feloldódva í­rni.

elkezdem ezt ma. egy baromi hideg nap a mai, a szobában legalábbis nagyon hideg van. több, mint 3 órája a gép előtt ülök és az ujjaim görcsösre fagytak.
a dob utcán át jöttem haza és azon gondolkoztam az utca elején, ahogy kerülgettem az útépítés ideiglenes dí­szleteit, hogy valójában ez a problémám nekem is: körberakom az életemet elterelő elemekkel, amikbe jól beleütközöm, vagy csak messziről látom milyen csúnyák és ezért kikerülöm a felújí­tás alatt álló részeket. mától szétszedem az összetákolt léceket. frí­ jor májnd. hogyne.

tegnap éjjel nem voltam semmilyen szórakozóhelyen, ami meglehetősen furcsa. elnéztem a szóda felé is, jártam a "sarkon", de valahogy nem vágytam egyikbe sem. tudok örülni olykor.

kisebb koromban dolgoztam egy tóparti kocsmában. életem első vendéglátós élménye volt, talán 13 éves voltam és baromira szerettem volna venni egy karórát, arra kellett a pénz. tipikus tóparti kocsma volt, nappalija volt kialakí­tva pulttá és söntéssé. emlékszem baromira szerettem a vörösre sült alkoholistákat. akkor még fogalmam sem volt, hogy alkoholisták persze. ismerősé volt a hely, szerettek, mert hamar megtanultam mindent. ha jól emlékszem 20 forint volt egy fél hubertus. gyakran itták. nekem is ízlett. megkóstoltam egyszer, mikor a kezemre löttyent. ez most csak azért jutott eszembe, mert pontosan ilyen hangulatú kocsmában vettem ma a cigarettámat. prousti emlékezésgörgeteg csavarta magába a fejemet. és közben pj harvey énekelte, hogy: one day i know we'll find a place of hope just hold on to me, just hold on to me..

rendben. ma lesz valami beszélgetés, ami egyenlőre nem érdekel, de mikor majd már ott leszek tuti élvezni fogom. a fejemben egészen más fog járni, de egyenlőre ezzel sem foglalkozom. mókus örs, előre nézz. tisztelegj.