igazság szerint...

...tegnap remek estém volt, azt hiszem nagyon régen nem volt ennyire kellemes. egyrészt az osztálytársakkal remekül mulattam, nem is feltételeztem, hogy ez így lesz, persze felkészültem előre, semmit sem bíztam a véletlenre, úgyhogy jött a vilmoskörte és megalapozta a hangulatomat az első fél órában. a kezdeti zötykölődésből végén sima olajozott társalgás lett, annak ellenére, hogy igazából nem volt közös témánk egészen jól szórakoztam. ráadásul a szódában volt egy emese, aki tegnap volt 27 éves és minden egyes vendéget megkínált a tortájából. hihetetlen jól esett, olyannyira, hogy mikor elfújtam a gyertyát (mert még gyertyát is adott hozzá), akkor azt kívántam, hogy emesének nagyon szép élete legyen. szóval ezután a sok jó után megérkezett a mesterhármas anna, zsófi és goren személyében. nagyon szeretem őket. goren rögtön tovább itatott és mély filozófiai hullámokra szálltunk. remek este volt. tényleg.

viszont a mai nap bár jól indult szinte azonnal letört az élet. nem érkezett meg az átutalásom ugyanis, így továbbra is córesz van. és egy régi jó barátnőmben oly hatalmasat csalódtam immáron sokadszor, hogy úgy döntöttem nem adok több esélyt ennek az egésznek. mondhatnám azt is, hogy szarok az egészbe bele.

és egész nap egy római "közmondás" jár a fejemben. így hangzik "ecce ceasar nunc triumphat qui subegit galliam, nicomedes non triumphat qui subegit ceasarem". nem épp irodalmi és teljességi igényű fordításban azt jelenti, hogy íme cézár, aki ünnepel, mert leteperte galliát, nicomedes bezzeg nem ünnepel, pedig leteperte cézárt.

jó, hát ez a nap valószínűleg sovány lesz, valószínűleg igen. megyek is és agyonkávézom magam, hátha felverekszem a vérnyomásom egy normális 120ra, akkor talán kicsit beindulok. nem tudom.