egyrészt...

..bosszant ez a topográfiai dolog, másrészt meg egészen meghatódtam a gorentől, hogy milyen kedves. persze ez nem újdonság, hiszen nagyon kedves fiú a goren. ezt eddig is tudtam. most is online segédkezik, remélem nem hiába.

ma oly nagyszerűt főztem, amilyet már régen nem. tejszínes, kukoricás brokkoli, tésztával. el sem tudom mondani mennyire finom lett és hogy mennyire bánt, hogy ezt a remek élményt természetesen ma, alig oszthattam meg valakivel. mindegy is.

úgy néz ki dolgozom. ez például nagyszerű, ha depressziós lennék most biztosan gyorsan kiláballnék belőle, bár az is lehet, hogy ettől még inkább belecsúsznék, hiszen adódik egy csomó újabb para. ora et labora, mondá a római, és igazából így is van. erga khai hemerai, ezt meg a görög mondja, és ő sem hazudik.

tegnap este szóda volt, baromi unalmas, egyszerűen tényleg itt a tél, ezt kell belátnom valamint azt is, hogy ez azzal jár, hogy elcsendesedik a társasági élet. nem jól fogalmazok, nem is az csendesedik el, inkább csak kevesebb izgalmas dolog, esemény zajlik. vagy lehet, hogy én csendesedem el és ezért nem tűnnek olyan izgalmasnak a dolgok. mindenesetre jó volt, kacagtunk annával, akinek ezernyi ismerőse szórakozott velünk egy fedél alatt. az én ismerőseim hamar leléptek, de nem bántam, mert nem osztott, s nem is szorzott a jelenlétük. valami bulira hívtak meg, amire nagyon nincs kedvem menni, legfőképp mert egy lány hívott, akit valamilyen okból kifolyólag nem szeretek. sosem fordult még elő velem az életemben, hogy valakitől ennyire írtózzak. igazából szemét módra még esélyt sem adok arra, hogy változtathassak az előítéles véleményemen és ez nagyon gáz, de ez van. ellenszenves. baromira. punktum.

arra is rájöttem ma, hogy az édesanyám egy hatalmas, barátságos oroszlán, aki óv és véd és táplál és szeret. és ha nincs velem, akkor is kifejti misztikus, ember feletti erejét. mert érzem. szeretem őt. csodálatos ember.

antagonisztikus ellentétben állok az idővel. ezen muszáj dolgoznom. hogy ne így legyen.

valamint ma kell vennem dísztávíratot, amiben majd sajnálni fogjuk pár volt osztálytársammal egy másik kedves osztálytársunkat és családját (mögöttem ült történelem órán), mert a papája eltávozott erről a világról. szomorú, bár ha őszinte akarok lenni, akkor igazából ez a lány mióta nem láttam egyszer sem jutott eszembe, nem beszélve a papájáról. szomorú dolgok ezek. pedig mennyire gyors egy gondolat, sajnálom, hogy egyszer sem adtam esélyt annak, hogy átfusson az agyamon ez a kedves család. vagy nem kedves - igazából fogalmam sincs, hogy milyen.

szeretnék egyszer titkos ügynök lenni. nem hiszem, hogy valaha összejön majd. pedig rendkívül jó titkos ügynök lennék. a kellékek is megvannak a jó titkos ügynök léthez. csak egy titkos ügy kellene. nem hangzik lehetetlennek így.

mennem kell madarat etetni. vagy macskát. vagy egyiket sem. de mennem kell.