víkend

tegnap ki sem mozdultam a lakásból. bizonyos szempontból jó volt.

ma pedig édesanyám látogatott meg. gyereknap alkalmából főzött nekem egy csomót és persze arról beszélt, ha majd nyer a lottón, meg majd jövőre lakás.. nagyon aranyos volt. nagyon szeretem ám. és az is kiderült, hogy 13 éve beteg. pedig kevesebbnek tűnt. mindegy. elmentünk a múzeumba, megmutattam neki a világ legfinomabb tejszínhabját, de aztán elfelejtettem megkérdezni ízlik-e neki. és azt is megtudtam, hogy a nagymamám, életében egyetlen egyszer miért verte meg az úttörő nadrág szíjával. szeretem az ilyen délutánokat.

most meg azt mondják tündérország határához értünk, pedig tündérország tutira határtalan. nem ismerek más tündért. valaki segítsen.

egyébként megint tele van tervekkel a fejem. ez jó érzés, de az majd rossz lesz, amikor lejár a határidő és a tervek még mindig a fejemben lesznek.

tessék mondani, adhatok?

all i need

all i need is a little time,
to get behind this sun and cast my weight,
all i need is a peace of this mind,
then i can celebrate.

all in all there's something to give,
all in all there's something to do,
all in all there's something to live,
with you ...

ad hoc

nekem egyébként természetes. a figyelem. illetve lehet, hogy neked is. csak az érzés nem azonos. amivel szorosan összefügg (mintegy vele jár) a figyelem.

egyébként meg máskor érzem. máskor koncentráltan.

állítólag

ez a leghosszabb oda-vissza értelmes magyar mondat. kár hogy az értelme kicsit azért zaklatott.

kis erek mentén, láp sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő kis pálnét nem keresik.

ennyit csak.

all these accidents,
that happen,
follow the dot,
coincidence,
makes sense,
only with you,
you don't have to speak,
i feel.

emotional landscapes,
they puzzle me,
then the riddle gets solved,
and you push me up to this

state of emergency,
how beautiful to be,
state of emergency,
is where i want to be.

all that no-one sees,
you see,
what's inside of me,
every nerve that hurts,
you heal,
deep inside of me, oo-oohh,
you don't have to speak,
i feel.

emotional landscapes,
they puzzle me - confuse,
then the riddle gets solved,
and you push me up to this

state of emergency,
how beautiful to be,
state of emergency,
is where i want to be.

a barátság azt hiszem nem is nagyon írható le szavakkal. akárcsak a szerelem. olyan az is.

tegnap a szimpla kertben kicsit megnyugodtam. annak ellenére, hogy most már bizonyos, hogy nem nekem való ez a sok ember közt egy hangulat.

reggel

pipacsot szedtem, meg kis patakot figyeltem hosszan. azt hiszem így sokkal kellemesebb lesz a nap. tudom. tudom ám.

feladat:

minimum kettő játékos kell ehhez a játékhoz. kezdjétek el fütyülni a híd a kwai folyónt egyszerre. a feladat az, hogy nevetés nélkül fütyüljétek végig legalább egyszer. akinek sikerül, az kérem értesítsen elektronikus levelezési címemen. köszönöm szépen.

tényleg nem értem

miért kell jófejnek lenni, meg kommunikálni, meg mittoménmitcsinálni, ha éppen nem akarunk. ha valakit nem kedvelünk, miért kell úgycsinálni, mintha igen. ha valamit nem akarunk, miért kell azt hazudni, hogy nagyon akarjuk? és ha mégsem hazudunk, hanem elmondjuk, amit tényleg szeretnénk, vagy amit tényleg gondolunk, akkor miért vagyunk parasztok? nem tudom. tapasztalatom szerint hosszú távon az őszinteség az, ami számít. nem hiszem, hogy érdemes az embernek farigcsálnia az energiáit feleslegesen, olyan emberekre pazarolni, akikre csakis azért "pazarolja", mert mást, egy egészen különböző embert bántana azzal, ha nem ezt tenné.

ne csesztessük mán egymást folyton, na. ha akarom paraszt vagyok, rendben? illetve saját szavaimmal: egyenes. direkt, mint a marketing.

egy másik p.j.

"minden jó, amit megérdemeltünk."

open.close

ha behunyod a szemed és pár percig tartod.. akkor pontosan látod hol vannak a határaid. persze, nyitott szemmel kell járni a világban. de eredményesebb, ha úgy tudod kinyitni, hogy látsz is vele.

polly

ő a koncertjegynek örül, nekem csak a tegnap este látott friss klip mámora jutott:)

előfordul

hogy egyszerűen kiraknál magad köré, egy 5 méteres gyűrűt. hogy mindenki álljon meg azon a határon.

szövevényes

nappalok, szövevényes éjszakák.
jövevények. lények. fények.

amikor kiegyensúlyozottnak érzed magad, akkor lehet a leginkább betámadni. vigyázz. azért vigyázz, mert ha óvatos vagy, egészen biztosan támadnak majd. vérszagra gyűl az éji vad.

kell lennie valahol egy helynek, ahol jól esik maradni. ahol akarják, hogy maradj.

hihetetlen

sikereket ért el tegnap a rágógumi becsomagoló papírkészletem, amire a kicsi a világ teázóban tettem szert.

furcsa figyelni az embereket egyébként. az is furcsa, hogy a figyelem micsoda dopping, vagy kábítószer lehet. a figyelem felkeltése, megszerzése micsoda hatalmas cél. és hogyan próbálják elérni ezt a célt az emberek. a mozdulatok, a hangsúlyok, az ügyesen elengedett szavak..

eléggé

rendben.

egyébként

nem nagyon érzem. nem nagyon érzem a kapaszkodókat, valahogy mintha egyedül lennék egy kicsit megint. ami egyébként nem baj, de elvileg most nem vagyok egyedül. illetve már egyáltalán nem tudom.

amikor sok ember vett körül, akkor például tudom, hogy sokkal magányosabb voltam.

szeretnék olvasgatni az eklektikában ismeretlenül.

a metrón

az volt, hogy sokan ültünk, és páran áltak. és egy lány leszállt, akinek kilátszott a bugyija, és néztük. és vicces volt, mert mikor felnéztem, láttam, hogy az egyik srác átnéz a másikra és összemosolyognak, majd egy harmadikra, majd összetalálkozik a tekintetünk.. és zavarba jön.. nem tudott mit kezdeni a helyzettel, láthatóan. mókás volt ez.

ha valaki névnapra ma tortát vesz, csakis eszterházy tortát vásárolhat. tessék ezt észben tartani kérem.

bobby

lemondtam a bobby mcferrin koncertet. sajnálom picit, de azt éreztem, hogy most egyáltalán nem vagyok ilyes hangulatban.

tegnap az eklektikában olyan volt, mintha két éve lenne. csupa régi barát, vagy jobban mondva haver.. érdekes élmény volt. régen éreztem ezt. plusz az ágota összeismertetett gézával, a teknőssel, meg rámbízta vandát is, akit még a rádayból ismerek, remek kis aranyhal. és megtudtam hogyan kell a virágokat locsolnom, szóval készen állok arra, hogy amíg ő tokióban lesz, addig ellássam az élő lények dolgait.

itt meg az van, hogy azt érzem egyre inkább figyelnek rám, vagyis hogy mondják ezt - számolnak velem. jó érzés ez egyébként, egészen jó.