olvadás

23 nap és március. valahogy a márciusra raktam rá most azt a felelősséget, hogy akkor megold mindent. nem mintha lenne probléma, mert valójában már minden mindegy. valahogy úgyis lesz, mindig van valahogy, olyan nincsen, hogy sehogy sincs. és általában minden jól van, mert a lényeges dolgok mégis csak azok, hogy az ember létezik, meg érez, meg a szülők, szerettek jól vannak, és punktum. ha hirtelen náci lennék, na az probléma lenne, de nem ez a helyzet áll fent, ráadásul az idő barátom, és az idő szépen lassan rendbe tesz.

szóval 23 nap, és jön a március. kicsit úgy érzem magam, mint a fagyasztóból kivett húsdarab, ami kibaszott lassan olvad a konyhapulton.