a wish you were here-t hallgatom. akkor csúsztam rá nagyon, mikor a bekéékkel lógtam még a gimiben. mennyire benne voltam akkor még ezekben a filozófiai dolgokban, faltam a könyveket. kurvára gondolkoztam mindig a nagy kérdéseken. érdekes most erre így vissza. gondolni.

jó volt egyébként. kellett. jó volt a bekéékkel lógni. 

milyen kibaszott szar volt viszont a tavalyi osztálytalálkozón azt hallgatni tőle, hogy miért kell nekem minden körülmények között, és lehetőleg minél hamarabb gyereket szülnöm. az üzleti élet kihozta bekéből az agressziót. mindig ott lapult benne, de csöndes, néma agresszióként.

mindegy. ez a wish you were here most más. igazából mindig más.

ültem egyébként a zsinagóga előtt, pont a fényben, figyeltem a téglát, meg a betűket, aztán meg a táncoló bogarakat. annyira kell ez, hogy lássam, milyen szép és egyszerű minden. biztos, tartalmas és könnyed is. mint a tégla, a betűk és a táncoló bogarak.