updike nyúlcipőt húzott. szegény.

ma olyan, mint mikor jön a tavasz, és fáradt vagyok. pedig hát nem jön a tavasz.
nem is tudom, mi volt az utóbbi időkben.
a csicsivel összevesztünk. mondjuk így.
meg boldog vagyok, ami egészen érdekes, illetve jó.
és a felnőttségen gondolkoztam még sokat, hogy ez milyen hülyeség azért, és hogy nincsenek is felnőttek valójában egyáltalán, csak felnőtt szituációk vannak, amelyekben felnőttként kell viselkednünk. de nem vagyunk felnőttek, sem gyerekek, sem semmi ilyen megkülönböztethető dolog, mert minden vagyunk, mindaz, amik voltunk, legalábbis nyomokban, a tetteink, gondolataink eredményei vagyunk, és a lehetőségek vagyunk, és a múníciók vagyunk...
szóval nem tudom.

rájöttem végre, hogy a miles away egy az egyben a beloved sweet harmony-ja.

erase

so where did you see me go
its not the right way, you know
where did you see me go
no, its not that i dont know
i just dont want it to grow
its not that i dont know
ive changed my mind
i take it back
erase and rewind
cause ive been changing my mind.

cardigans-t hallgatok, ez is milyen régen volt. még az ezüst panasonic walkmanem idején. imádtam.

egébként dolgozom megint, lehet, hogy ettől fáj a fejem, nem tudom, de fáj, annyi bizonyos.

nem vagyok bőbeszédű, de nemcsak itt a blogon, úgy általában sem. kicsit fárasztanak az emberek most, meg tele is ettem magam, és gyakorlatilag mozdulni sem jó. hát nem tudom.

végül elmentem jutka nénihez, mert már tele volt a tököm ezzel a betegséggel, és most beszedem a gyógyszereket, amiket felírt.

meg ma megyünk a ribihez vacsizni.

meg vasárnap talizom anyjokkal, az jó lesz.

és egyre jobban tetszik ez az iphone dolog is.

meg jól vagyok, leszámítva a betit.

a tesóm benevezett minket a széfbe. erre ma felhívtak, hogy menjünk valami tesztre. hátez? na mindegy.

szeretek beszélgetni haramiával. azért, mert van íve, mert eljutunk valahová, meg mert az az út érdekes és tanulságos és tartalmas. szeretek beszélgetni vele.

londonban az a jó, hogy nincsen semmiféle külső kontroll. mert épp elég az embernek a belső, nemdebár?

egyébként meg megismertem egy nagyon jó embert, és ez azt eredményezte, hogy két nagyon jó emberrel töltöttem a szilvesztert, vagy léptem át az új évbe, vagy hogy mondják ezt, úgyhogy az élet szép, és úgy egyáltalán, minden nagyon rendben van.

meg még akartam írni, csak most nem megy. de gondolom, majd éjjel, mert mindig olyankor jön ki belőlem a tolsztoj. erős képzavar amúgy.