az alattomos fejfájás a legszemetebb dolog, mert így nem múlik el, de nem is erősödik, szóval a legszemetebb, tényleg. nem lehet rá számítani. illetve számolni vele.

mindjárt december van, annyira durva ez.

én annyira önzetlen vagyok, hogy csak a te hibáiddal foglalkozom.

kicsit olyan érzés, mintha még nem lenne vége a hétvégének, holott nyilvánvalóan de. csak úgy valahogy megnyugodtam, feltöltődtem, és ez még most is hat rám, körülvesz, mint egy pajzs, peregnek le az office által sugárzott paranoia és/vagy stressz sugarak.

minden a legnagyobb rendben, azt kell mondanom. meg hogy köszönöm. mmmmmm.

olyan szép estém volt egyébként meg. olyan szép.

ez az idő most eléggé lenyom, az a helyzet. ez otthon maradós idő. ágybanfekvős.

bunny lake-t hallgatok, rögtön felpörögtem, eddig itt szöszöltem ezekkel a koncepciókkal, pedig ez a rész tök jó, meg ilyen filozofikus dolgokról kell írnom, de nagyon nem ment a nekikezdés, erre most benyomtam a church of bunny lake-et, és baszki már három készen van, képeket is kerestem, szóval állat.

persze megint reménykedem benne, hogy kicsivel többet mondhatunk, mint hogy vedd meg ezt meg ezt, de tuti letörik majd a lelkesedésemet.

when i come up
when i rush
i rush for you.

csupa izgalom ez a nap. leszámítva azt, hogy be kellene ülnöm három tinédzserrel egy irodába, és arról beszélni, mik a céljaik, meg mi motiválja őket. egész jó is lehetne, ha mondjuk egy kocsmába ülnénk be, és áfonyás jana helyett sör vagy fröccs lenne mindenki előtt.

iszonyúan izgulok, hogy minden rendben legyen holnapig.
egyébként tegnap kaptam elismerést, anyagilag, meg hogy is mondják.. erkölcsileg is.
és hát kurva sok a meló megint, de ezt nem annyira bánom.
hétvégén meg utazom.

ez ilyen jelentős post lett.

kierkegaardhoz mindig visszakanyarodok.

"Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, ezt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ bolondságán, meg fogod bánni; sirasd meg, azt is meg fogod bánni; nevess a világ bolondságán vagy sirasd meg, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságán, vagy siratod, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni; akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata. Nemcsak egyes pillanatokban szemlélek mindent a e t e r n o m o d o (az örökkévalóság módján), mint Spinoza mondja, hanem szakadatlanul a e t e r n o m o d o vagyok. Sokan azt hiszik, hogy ők is a e t e r n o m o d o vannak, ha ezt vagy azt megtéve, egyesítik vagy közvetítik ezeket az ellentéteket. Ez azonban félreértés; mert az igazi örökkévalóság nem a vagy-vagy mögött, hanem előtte van."

ezt a napot nem tudom leírni. elaludtam, de az ébredésem csodálatos volt.
aztán bent várt egy fasza email, köpni nyelni nem tudtam.
aztán jöttek a melós faszságok. és a meló az nem gond, az sosem gond, de az értetlenség az nagyon az. na ez volt. értetlenség. rengeteg.
én nem tudom egyébként, nem tudom, minek húzom fel magam ilyeneken. de biztos csak a hirtelen jött hideg miatt van ez. franc tudja.

olyan megúszós mindenki egyébként. meg ha para van, akkor mindig mindent másra tolós. hihetetlen, mennyire túlbonyolítunk mindent. hihetetlen.

jól vagyok. nagyon jól. köszönöm.

ma voltam a normafánál, vagyis a mária kilátóban is, de nem is tudom ezt leírni jól úgysem. egyébként is annyi pillanat van. választani sem lehet, és mindet sem lehet. leírni. mindegy. tudom.

úgh, de jó ez.

take my mood

come to me
in those open arms is where i wanna be
livin' free
i need to feel, i need to be in your love.

tele vagyok energiával, ha úgy tetszik, erővel.

tegnap éjjel sétáltam a duna parton, és nem lehet megunni ezt. méterenként egy-egy újabb csoda van, egyik ámulatból a másikba esem.

ma meg valahogy jó minden, valahogy színessé vált a világ, nem tudom. végtelen a csoda.

mosolygok egész reggel. ez most a fegyver. most pl. lesz egy briefem az orsival, aki ellen kell a fegyver. butaság ellen ugyan nincsen hatékony ellenszer, de a mosoly megzavarja, tudom.

nyugalom van most, pedig nem logikus.

köpőcsövezni milyen régen köpőcsöveztem. pedig most volt azoknak a fasza narancssárga meg kövér, pukkanós fehér bogyóknak az időszaka, amelyekkel ideális ez. a klasszikus, szürke pvc csöveken keresztül lőve.

ma csak zenét hallgatok. jó. nem csak.
besüt a nap, pont az egyik székre, ami ilyenformán arannyá változott. hívogató. barátságos. szép. szék.

mood

valami olyasmi lehet ez a sok gondolat, amit az ember gondol, mint az internet, nem? hogy itt van minden a levegőben. körülvesz minket. bekapcsolom a metube-on az egyik dalom véletlenül, és azonnal rákapcsolódom egy érzelmes nosztalgia vonalra, aztán ott van egy dühös link egy emlékből, amit áthozok a jelen helyzetbe, és azonnal megosztom egy új felületen. aztán gondolati síkon blogolok, és rögtön kommentelem, majd megnézem a thoughbookomon a haramiáról készített fényképemet, és azonnal jön egy smiley, amit utálok egyébként. legfőképp azt, hogy egyre többet használom, iszonyat. szóval az internet nem új. az internet a fejünk kivetítése, a gondolatainké. valahogy. persze nem mondok újat. sosem mondok újat. képtelenség újat mondani.

anya csak egy van.

ma baromi produktív vagyok. nem kézzelfoghatóan.
írtam egy levelet anyámnak. fontos ez, mert először írtam neki ilyesmit. jó ez.
aztán meg írtam egy levelet a főnökömnek, ezt is hetek óta terveztem már. ez is elég jó.

meg valahogy minden olyan kedves most, nem is értem.
és éhes vagyok, és várom a neskát, hogy elinduljunk, csak szegénynek dolgoznia kell. nekem is dolgoznom kell, csak nekem nem kell hozzá feltétlenül a gép.

megezis

loco

annyira bírom ezt az albumot. egyfelől mindig szabolcsot juttatja eszembe, akit nagyon szerettem. másfelől meg az eklektikás vasárnap délutánokat. amikor még nincs bent senki. és csak ülünk, pihenünk a pultnál. és akkor jön a relaxing with cherry. és mosolygunk a szabolccsal, és az nagyon jó.

persze azóta már sok minden más is lett ez a zene. sok minden jó.

olyan furcsa. hogy ilyen jó. ugyanakkor olyan természetes.

megint íráskényszerem van amúgy, csak még érzem, hogy nem tudom leírni. csak azt érzem, hogy írnom kell, de még nem tudok.

a ribi meg nosztalgiázik, az is érdekes. hogy mit csináltunk 10 éve. 10 éve baszki. nyilván a tháliában ültünk. minden nap. néha meg máshol. de többnyire a tháliában. meg egyetem. meg apám, vele laktam 10 éve. meg béla.

wonderful life.
jó ez a black & white hétvége. telibe találnak a dalok. persze mikor nem.

csodálatos péntek este után ma felmentem viktorhoz. szeretem viktort. akármi is volt, akárhogy is volt, biztos ide is írtam mindenféle rosszat róla, de mindentől függetlenül szeretem.

mehetnékem van mellesleg. úgyhogy gondolom, mindjárt megyek is valamerre, ha már így alakult.

kiskoromban legalább húszféle papírrepülőt tudtam hajtogatni. mondjuk ma is elég sokat tudok, de csak kétféle van ezek közül, ami garantáltan, mindig kurva jól száll. néha kidobok egy papírrepülőt az ablakon, tudom, ez szemét, meg mittomén, de igazán ritkán, esküszöm, és ráadásul cserébe mindig fel szoktam szedni, ha van az orrom előtt szemét.
ma is kidobtam egyet, azt írtam rá, hogy segítség, beragadtam a 13-adikon.

valaki pörög a fejemen.

hihetetlen energiával indítottam ma, valahogy jókedvem volt, nem értem, illetve de. na mindegy, azt figyeltem meg, hogy ha baszott jókedvem van, akkor nem megy a csocsó. mert most ez van, egyszerűen nem megy. persze nyertünk most végül, de nem játszottam jól, szóval ez.

ésés voltam sétálni az előbb, pólóban, mert olyan jó volt az idő, és a neskával ma is hamarabb megyünk haza, mert megérdemeljük, erre ébredtünk rá.

és semmi érdekes, csak ez a feljegyzéses naplózás, csak ez megy.

egy padon ült a levegőn.
már nem súlya, hanem éle van a levegőnek - gondolta.

one two three

Herbert - Suddenly | Music Videos | SPIKE.com

this world is not like mine
this future's far behind
suddenly
i have no points of reference now
so suddenly
our magnetic worth
won't point the same way north
ao suddenly
i'm free to fall
far away from it all
but i can't move at all

this plan is not like mine
these walls aren't my design
suddenly
i have no scale or balance now
so suddenly
these creases are folding in and up
and closing
suddenly
i'm free to fall
far away from it all
but i can't move at all.

a neska behozott egy raklap édességet, mert a nyakukra maradt halloween buliból. de olyanok baszki, hogy beszarok, pl dobozos vattacukor. ráadásul kóla, citrom és vanília ízben.

we talk

constantly thinking about you and i cant get through this at all.

nemcsak mert ribike ma elküldte, meg mert zsófinak is ez van a gmailen.

most zaklatott vagyok, de nem találom az okot. csak érzem. furcsa.

épp kezdtem örülni, hogy jön három brief, vagyis akkor jól lekötöm magam, erre kiderül, hogy mind a három art directoros cucc, a faszom.

mindegy, akkor mással foglalom le magam. nem nehéz.

kiskoromban volt egy verebem, mert eltört a szárnya, és akkor hazavittem, berendeztünk neki egy pecót az erkélyen. szerintem mindenkinek volt kiskorában verebe.
valami babás dobozban élt, a nővérem babájának a dobozában. nem tudom, milyen érdemi ételt adtunk neki, én arra emlékszem, hogy diót, meg kenyeret, meg meggyet adtam mindig, meg nézegettem, és önző módon azt kívántam, hogy lassan gyógyuljon.
nem emlékszem a nevére. nem láttam, mikor elrepült. nem búcsúzott el. jól tette. nem voltam szomorú.

nézem a david letterman show-t, és asszem, életemben először látom jessica simpsont énekelni (rögtön a hópárducok után). mondanom sem kell, mekkora élmény. no mindegy. azt sem tudtam igazából, hogy ilyen country jellegű dalokat tol. illetve nem tudom, most rémlik valami, hogy volt valami fekete lakkruhás klipje, meg talán ő énekelte a these boots were made for walking country feldolgozását is (nem is tudom, hogy nancy meg amanda után hogyan gondolta...)? a fasz tudja. mindegy. a lényeg, hogy nincs hangja.

egyébként meg most már alszom inkább.

küldd a "kukkol" szót a 1782-re!

mmmmmmmmm

na most off. zene bement fülbe, és már érzem is, hogy nem kelek fel a székből, amíg vége nincs. utazás van, és olyan kurva jó ez, hogy a zene ezt teszi basszameg.

pont egy arasz a távolság a bazilika és a parlament kupolája között, ha itt az ablakon mérem.

tele vagyok energiával. most ez vagy a jó közérzet tabletta, vagy haramia. inkább utóbbi.

érdekes, milyen tiszta az idő a bazilikánál, de egy bő arasszal mögötte meg már nem látni a hegyeket.

ez egy keretes dolog. lett. de már nem az.

szóval volt pénteken ez a halloween buli, ami igen jól sikerült. neska kitett magáért, de mondjuk ez nem lett volna elég önmagában. volt tánc, nagyon jó tánc, és nem tudom, összhang. jó volt, tényleg. be is rúgtam rendesen, mondjuk ez nem volt cél, de jól esett.
a másnap reggel még ennél is jobb volt, aztán a micivel két szerecsen. szórakoztató a pincérekből előhozni a legjobb énjüket. és könnyű is.

most öblítő illat van, a ribiéknél mostam, és szilvapálinkával kúráltam a hasfájásom, minek következtében most kicsit zsibbadás van.

ez egy leíró post. nem túl részletes. pedig.