-

mondjuk az, hogy holnap nem kell dolgozni, és addig alhatok, amíg akarok (nem fogok, mert tuti olimpiát fogok nézni), és hogy dávidka sincs itt, szóval ez így együtt szinte könnyet csal a szemembe.

egyébként meg nem tudom. lehetne nekem is itt siránkoznom, de most nem teszem. az az igazság, hogy a faszom ki van ezzel az egész barátság dumával, mert nem először futjuk meg ezt a kanyart. van előttem egy példa, és kétszer - azt mondják - nem lépünk ugyanabba a folyóba, de nagyon úgy tűnik, hogy dehogynem.
és mindig, de mindig az szokott lenni, hogy nem baj, nem játszmázom, nem leszek ovis, de ezeregyedszer belefutni ugyanabba a pofonba már nekem is sok.
picsába, ki a fasznak kell szív, de most komolyan.

csak a baj van a szívvel, az a helyzet.

mint ahogy a jövőben lévő, lehetséges, talán eljövendőn aggódni is faszság. persze érthető, de mégis csak faszság.

csak tudnám, most miért kúrtam fel magam. illetve tudom.