korai

tekintettel arra, hogy sándor, az asztalos 6 körülre ígérkezett, ma fél 6-kor keltem. azért igazán kellemetlen ez, mert 3-kor feküdtem le. na mindegy, a lényeg, hogy hatra kivittem a szobából az asztalt, meg egy fotelt, és a laptopot is elraktam, elkészültem, meg minden, és vártam, hogy akkor jön. ebben csak az a rossz, hogy minden percben jöhet, vagyis semminek sem kezd neki az ember, érted.

szóval vártam, egészen 8:20-ig, akkor ért ide. ez nem baj egyébként, nem azért mondom. várás közben azonban sikerült látnom a nagyvezért, viktort, meg egy csomó érdekességet, amelyeket csak ilyen különleges alkalmakkor lát az ember. egy egészen érdekes világ van reggel a tévében, létezik egy picit komolyabb információs élet a koffeinmentes mokka előtt.

szóval végülis örülök, na.

annak azonban nem örülök, hogy csak az utcán vettem észre először azt, hogy lefogkrémeztem a pulcsim, majd kicsit később, hogy lekávéztam a nadrágom. mint áltiban, olyan vagyok néha - ami csak azért lep meg, mert agyban ehhez már hozzászoktam, de hogy mozgáskoordinációban is... na ez új.

mindegy. is. dolgozom.