-

olyan kurva lassan telik az idő amúgy.
ma bebasztunk, a szabi a ribi meg én. jó volt.
éhes vagyok egy ideje, de mostmár aludni kell.

missing

-

kicsikocsi kipurcant. kedves volt velem, szép emlékeket éltünk át együtt.
én - hál istennek - nem purcantam ki. viszont tökbeteg vagyok, de ez is elmúlik majd.
jó azért itthon.

-

nem is tudom, hogy volt gyerekkoromban, de biztos akkor is veszekedtek rajtam anyáék, csak nekem nem tűnt fel a dolog. most mindenesetre nem egymással veszekednek rajtam, hanem velem veszekednek rajtam.

mondjuk mindig is készen voltam ettől a nagy szeretetünnepe faszságtól, de ez mindegy is, mert nálunk mindig vicces a karácsony, mert pont mint minden más alkalom, amikor összegyűlik a család, ez is borzasztó szórakoztató tud lenni.

eh. amúgymeg. vagy nem eh.

-

kibaszott klisék. meg kibaszott egók. meg kibaszott hideg. meg kibaszott karácsony.

-

még szombaton invitált az ágota, hogy menjek hétfőn az eklektikába, drukkolni a törvénynek, hogy izé, melegek, meg házasság, meg anyámkínja. persze nem mentem, csak viccelődtem, hogy ha megszavazzák elveszem, etecera.
na mindegy, csak hogy ez olyan béna azért... jóvan, lehet élettársam, örökölhetek is, meg vehetek fel kölcsönt, de azért még nem egészen vagyok ember, mert gyereket nem fogadhatok örökbe. nem tudom, vagyis de, persze, mindenki mondja, hogy ez jó, hogy téma, meg el kell kezdeni valahol, de én egyszerűen nem értem, miért téma. miért nem ugyanolyan ember vagyok, mint más. ugyanolyan jogokkal. nem értem. mindegy persze.

fekszem inkább. itt az idő, vagy mi. még holnap így, aztán már nem így. jó ez. azért.

-

pont úgy van egy felhőcsík kint, hogy a daru izékéje, ami forog itt felettünk, szóval az rajta nyúlik végig. szóval olyan, mintha a daru izékéje felhőből lenne.

nem csak azért nem írok erről amúgy, mert nem szeretek ilyesmiről írni, mert hogy nyílvános ez vagy mi, hanem azért sem, mert nincsenek szavaim valahogy.

state

on a night like this szól a fejemben egyébként, kicsit betéptem, és van rajtam egy burok, többnyire mosolyból és illatokból.

knowles

szerintem a beyonce tesója igazából fiú.

science

naív

2:27

get the fuck out.

mikor

mikor idegenedik el az ember a szeretettől? úgy értem, hol felejti el?
miért jár együtt a felnőtté válással a gondoskodás megszűnése?
az, hogy magadról gondoskodsz, miért jelenti azt is, hogy másról nem?
mert mikor gyerekek vagyunk, mindenki szeret minket, meg figyel ránk, nem? és a gyerekek is, csak úgy, spontán megölelik azt, akit csak akarnak. aztán valahol elbaszódik az egész. mindenki mindent félreért. félreérthetővé tesz. és mindent meg akar magyarázni. mögé nézni. mi lehet mögötte.

-

a ribi basszus dondzsonzon mellett állt.
nekem meg úgydeúgyfáj a fejem. persze elmúlik majd.
olyan kurva szép az ég, mint tavasszal.
és olyan kurva szép minden valahogy.
persze jó lenne téli álmot aludni azért, még nem tettem le erről a vágyamról. csak most nem baj, hogy nem. nem baj. sőt.

-

egész nap péntek, illetve hétvége érzetem volt, nem is értem.
egyébként megjött, szóval most fáj a hasam kurvára, de valahogy ez sem rossz, semmi sem rossz.
hallgatom a zenéket, most alice in chain szólt épp, mert szeretem.

és meghallgatom a purple raint is, mert purple.

-

jól vagyok egyébként, minden rendben, csak izé, nem vagyok magamnál, ami most kivételesen nagyon jó, tényleg.

most meg lefekszem, mert izé, negyedhárom.

ad

most jöttem rá, hogy a johnny walker reklámhoz forgattak a nagyon vidám feketékkel akkor ott a madách téren, amit a zsozsesz, meg a ribi, meg én láttunk, mikor a castro teraszán ebédeltünk.

-

ne menj - mondta.
nem mentem.

hidden

bébicsősz

az a legdurvább mindig, amikor testet kap a zene, érzem a bőrömön, érzem, ahogy közelít, ideér, rámtelepszik, simogat, vagy épp ütlegel, végiggurul a gerincemen, szorosan kapaszkodik a bokámba, majd a gyomromba fészkeli magát, hogy végül felkússzon a torkomon, és a szememből sugározzon egy másik szembe bele... újabb gazdatest.

idő

vannak zenék, amik képesek az időnek parancsolni. például az una musica brutal kimerevíti az időt.

aztán - mert most már a hidden place szól björktől - szóval van olyan zene, ami rétegekre bontja. az időt. fejtegetem le a rétegeket, és rájövök, hogy ennyi ez is. az idő.

aztán jön a gabriel, és az idő megszűnik, csak tér marad, de az is csak egy belső tér, amiben faltól falig ér az érzelem.

-

megint szeretem a hétvégéket.

high

when i see you sky as a kite
as high as i might
i can't get that high
the how you move
the way you burst the clouds
it makes me want to try

when i see you sticky as lips
as licky as trips
i can't lick that far
but when you pout
the way you shout out loud
it makes me want to start
and when i see you happy as a girl
that swims in a world of magic show
it makes me bite my fingers through
to think i could've let you go

and when i see you
take the same sweet steps
you used to take
i say i'll keep on holding you
my arms so tight
i'll never let you slip away

and when i see you kitten as a cat
yeah as smitten as that
i can't get that small
the way you fur
the how you purr
it makes me want to paw you all
and when i see you happy as a girl
that lives in a world of make-believe
it makes me pull my hair all out
to think i could've let you leave

and when i see you
take the same sweet steps
you used to take
i know i'll keep on holding you
in arms so tight
they'll never, never let you go

mónika

következő témánk: itt a mikulás, mit kívánsz. vendégünk margó, aki arra vágyik, hogy a fia összejöjjön nótár mary-vel.

na most. min csodálkozunk. de tényleg. min.

björk

áginál találtam, ő valahogy nem, de én valahogy de.

pont

fodor ákost olvasgatok, ez a pont is mindig eljön. tiszta hüje vagyok amúgy, mert igazából semmi bajom, mégis csupa szomorú dal kerül a playlistbe, meg ezek a bölcs gondolatok pluszban, bár ez felemelő inkább, mint szomorú, az igaz.

tök sajnálom, hogy nincsen meg a tinédzserkori levelezésem. az sincs meg, amit én kaptam, válaszként, de jobban sajnálom, hogy nincs meg az, amit én írtam. így csak gyanítani tudom, hogy nem sokat változtam.
igazából nietzsche és kierkegaard után kialakult, mondjuk úgy, egy világképem, ami lényegében ugyanaz maradt. stilisztikailag biztosan ért még rengeteg hatás, de az alapok nem változtak. asszem.

momo kellene most, ajartól. nem tudom, itt van-e a könyv, vagy miskolcon. nem tudom.

axióma

szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.

-

szerda. vagyis mindjárt hétvége, az tök jó.
fáradt vagyok, de igazából nem tudom. végülis nem. vagyis de. nem tudom.
paplan kellene a fejemre.

tegnap hívott a csuti, édes volt.

ezerrel szervezem anyámnak a vesés leafletet, meg kártyanaptárat, amit karira akar ajándékozni, hihetetlen, milyen strapás valami akkor, ha az ember nem maga csinálja, hanem másokat is bevon. utálom ezt kezelni, szívességet kérni, aztán feszengeni, hogy miért nem készül el egy 10 perces meló két hónap alatt.

pídzsé

tudom amúgy, még sokkal régebben, tinédzserként oda lettem a pídzséhárviért, mert lenyűgözött a kamonbillivel, ahogy a kurva nagy szájával vonaglott az ágyon (lehet, ez az ágyas dolog miatt van, a lullaby-t is imádtam, meg úgy egyáltalán, szinte minden ágyas klipet, sugarcubes, madonna, fene tudja..), szóval hogy a valószínűtlenül nagy szája és az őszintesége, ami egy ilyen szaros klipen is átjött, rémisztő és csodálatos volt egyben, jaj.
mondjuk mindegy, nem akarom most kronológiai sorrendben leírni, mikor, mivel hatott rám, mert minek, ugye. csak valamiért most jó írni, és ez legalább egy olyan téma, amiből nem lehet baj.
az égen meg van egy felhő, aminek öregemberfej alakja van.

"youre the only story that never been told
youre my dirty little secret, wanna keep you so."

-

mindig megfogadom, hogy megteszem, amire vágyom, aztán persze nem. ez most persze mindegy, és amúgy is a szépkéket nézem, meg a szépnarancsot, ahogy a felhőt megvilágítja a lemenő nap az égen.
pj harvey szól, mostanában megint a stories from the heaven-t hallgatom, ha nem dalokból válogatok épp.
nem akarok elutazni, pedig úgy néz ki, muszáj.
és szeretnék finom illatokat, és szeretnék csöndet, majd zenét, de mégis csöndet.

vasárnap

a vasárnap meg a köhögés, többnyire.

szombat

sokáig alvás, aztán sokáig fekvés, finom.
videóklipek, meg kávé, meg nem tudom.
aztán este lakásramenés, szívtunk is, rengeteget nevettem.
aztán buzibuli, tánc, majd alvás, majd sokáig fekvés, finom.

péntek

nem is emlékszem igazából. illetve hogyne, csak mégsem.
forraltbor, meg zenezenezene.

-

annyira idegesítő, mikor éjjel felébredsz, és még tudod, hogy milyen bugyuta álmod volt, benne van jól a fejedben, és azt gondolod, ezt majd holnap jól el is meséled mondjuk a ribinek, aztán most meg a nyoma sincs. illetve nyoma az van, de ennyi.
faterom próbál rávenni, hogy menjek ki hozzá rómába, nem érti, hogy sem pénzem, sem szabin nincsen. és akkor a kedvről még nem beszéltem.
iszonyat egyébként, harmadika van, és nincs pénzem. eh.

-

i can hear the sound of violins
long before it begins
make me thrill as only you know how
sway me smooth, sway me now.