na még

szóval ma kettő előtt lefekszem, megtettem már most minden tőlem telhetőt, zuhanyoztam, ettem, és most még válaszolok a levelekre, amelyekre régóta nem. addig pont vége lesz a queer as folksnak, és én meg alszom.

a temetésen történt egy iszonyatosan banális dolog, illetve nem is nevezném így, mindegy. szóval ott volt miki bácsi. miki bácsi volt anyám szeretője éveken át, illetve anyám volt az övé, mert miki bácsinak volt egy felesége, és így utólag nyílvánvaló, hogy tipikusan az az eset, hogy elhagyom majd, csak most még, meg hogy depressziós az asszony, meg mittomén, közben meg egyáltalán nem, csak kihasználja, de ebből akkor még csak a kihasználást éreztem. meg utáltam nagyon, mert le sem szart minket, gyerekeket, pedig abban a korban került közénk, amikor még akár meg is szerethettük volna, mindegy.

szóval ott volt miki bácsi, aki már nagyon öreg. mellette álltam, de nem vele. egyedül. anyám kint volt, mert még az elején ki kellett mennie köhögni, és már nem akart visszajönni a tömegben. és akkor én eléggé sírtam, meg mittomén, és kifele jövet odajött mellém, és azt mondta: villa, te nagyon szerethetted ezt az ákost. mire mondtam, hogy dávidnak hívták, miki bácsi.