fény

ahogy az aulában ültem, fentről ömlött a fejemre a fény. felfordítottam az arcomat, mint egy arcmosás, olyan volt, csak valahogy végtelen. csiklandozva csorgott le a vállamon, nyomot is hagyott, de nem érdekel. a zene a fülemben pontosan úgy pulzált, ahogy a pillantásaimmal befogadtam. nem érdekelnek az évszakok. nem érdekelnek az évek. minden figyelmen kívül hagyott pillanattal én rövidülök.