séta

szóval ma elindultam apámtól, sétáltam a villamossín mellett, aztán a hermann magasságában elkezdett zavarni a villamos hangja, meg az autóké, és a zrinyinél, illetve a templomnál elkanyarodtam jobbra fel a dombra, megnézni a traubit, amit végül nem néztem meg, mert elindultam egy nagyon kedves lépcsőn. volt ott sok tölgyfa, szedtem makkot, meg gesztenyefa, de gesztenyét nem találtam, viszont klassz botok voltak, farigcsáltam is ezt azt.. aztán jött a temető, ami szép volt, főképp azért, mert mindez abban az őszi lemenő napban, ami kellemesen meleg, pulcsiban pont jó, és gyönyörű színt ad a lomboknak, az arcoknak.. és a bükk a háttérben.. szóval a temetőben mentem, és gondolkoztam, hogy este miért félnek itt az emberek, és aztán csudaszép házak voltak, meg buszmegálló, és én hirtelen lementem egy völgybe, ahol leveleket égettek. emlékszem anno a bekekatához mentünk mindig arrafelé gyalogosan, át a dombokon, sosem tudtam, hány domb van még, úgy be voltam tépve, de valahogy mindig odataláltam, és akkor már nagyon messze jártam, mikor a bekekatára gondoltam. felmentem a következő dombra, és napfürdő utca volt, ahol ettem a szilvából, és csipkebogyót is szedtem, mert azt mindig is nagyon szerettem. besötétedett, és visszafordultam, és akkor találtam egy fél kindertojás héjat, hihetetlen, de hupikék színűt, amit elkezdtem rugdosni, egész sokáig ment a dolog, mert csak valahol a benzinkútnál hagytam el, akkor is csak azért, mert véletlenül a csatornarács felé rugtam, és pont beleesett. aztán a kúton vettem cigit, meg egy redbullt, és elindultam vissza a civilizációba, és találkoztam egy picike macskával, akinek nekiadtam a makkot, amit korábban elraktam. nem tudom, játszott-e vele, de nem is számít.

most itthon vagyok. tudok más helyet, ahol sokkal jobb lenne, de a lehetőségekhez mérten itt most nagyon jó.