6
mivel életem első kórházi élményénél még olyan kicsi voltam, hogy nem is emlékszem, és ezért csehovot sem olvastam, várható volt, hogy a második élményem csakis a 6-os számó kórterembe irányíthat. úgy is volt, nevettem is. főleg mikor a szép hálóinget felvettem.
aztán mikor visszatoltak a műtőből, és én felpattantam, elővettem a cigimet és kirohantam cigizni, furcsán néztek rám a nénik. vissza érkezésemkor, ahogy felvettem az atlétámat és a nadrágot, szintúgy. zavarban is voltam a béna fejemmel, hogy szerencsétlenek itt komoly bajjal kínlódnak, míg én az ágyon törökülésben kacagva beszélgetek ribivel. mindegy, az élet ilyen. ez van. ugyebár.
5 megjegyzés:
dehát nemis volt semmi komoly. kár hogy nem látsz majd így ribikém, most levettük oldalróül a nagy kötést, a kicsi meg bele van varrva a sebbe, így olyan, mintha egy kis champignon gomba nőne ki a halántékomról:DD
de mi tortent???
Na jah, a mocskos részleteket akarjuk.
semmi külcsi, anyajegyeket vettek le a fejemről. hármat. kivágták őket jól, és most viccesen néz ki, mert körbeborotválták a hajamat, és a kötést rávarrták (nem is tudtam, hogy ma már így megy ez).
és fáj, meg húzódik, meg csíp, ahogy a melegben izzad a fejem.
hat gyogyulast te kis villa, vesszenek a gonosz anyajegyek!!
Megjegyzés küldése