és akkor a fénytelen teleknek is vége lesz egyszer, tudom ám. abban a pillanatban, ahogy a langyos szél elhozza manjd az első szagfoszlányt, abban a pillanatban kinyílik minden.

nem tudom te voltál-e, aki ruhákat adott a fákra az erdőben. mindenestre kedves dolog, hogy véded a természetet. cserébe talán felfogsz valamit a fotoszintézisből, és a rügyek neked nyílnak majd tavasszal. egyszerű. minden fa te vagy. minden levél.

bennem megtalálsz minden mosolyt.