az az érzés jutott eszembe, amikor nick cave koncerten voltam az erkel színházban, és üldögéltem a kényelmes széken és ment az "előadás". és elkezdődött a red right hand és annyira brutálisan megcsinálták a dob részt (aki ismeri biztosan rögtön tudja mire gondolok...), szóval mikor jött az a dob, akkor ilyen erős, vörös fény párosult hozzá, mintha összekötötték volna a lábgéppel a fényorgonát, nem tudom. és azt érezted, hogy a szíved ver olyan erősen, hogy átsüt a testeden a színe, a léte.. az nagyon klafa volt egyébként. a koncert után bementem hátul a bárba, ahol sikerült kicsit beszélgetnem a blixával, aki nem volt tökéletesen részeg, hanem csak egy icipicit. és rendkívül jó volt az akcentusa, arra is emlékszem. akkor már nem volt meg az az érzés, ami a koncerten végig kísért. take a little walk to the edge of town go across the tracks where the viaduct looms, like a bird of doom as it shifts and cracks..