az történ tegnap a szódában, hogy sokan voltak. nagyon közel ült tőlünk egy asztal, mégis mindig köztünk mentek át az emberek. és volt egy futár gyerek, aki vagy háromszor úgy haladt át a bazinagy táskájával, hogy a lelógó zsinórjaival mindig baszottul arcon talált. engem is, meg dórit is. és egy következő alkalommal megállítottam a két szék közt, hogy vagy figyeljen oda, mert már elég unalmas, hogy mindig arcon talál, vagy menjen a másik oldalon, ahol sokkal több hely van. erre ő közölte, ha mégegyszer így beszélek vele, akkor a kezével pofon vág. ezt mondta kibaszott lazán és elégedetten visszamászott az asztalához. tényleg egyre jobban utálom az embereket. nem is értem ezt már. nagyon nem.