amikor az ember felkel éjjel és azt gondolja, hogy már reggel van és indulnia kell, és aztán egyszercsak rájön, hogy még 5 óra és még aludhat minimum egyet, akkor nagyon, nagyon nagy boldogság tölti el a kicsiny (vagy éppen hatalmas) szívét. én személy szerint gyűlölök korán kelni, ezért mindig örülök, amikor valamire felriadok hajnalban.

szerda. és egyébként meg rémesen depresszív hangulatú kedd után egészen jól kezdődik.